Kritika: Szupercella
Szökés az öregek otthonából!
Szerintem mindenkinek volt egy olyan időszaka az életében, amikor rajongott Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger filmjeiért. Ilyen időszak az én életemben is volt. Konkrétabban az általános iskolás éveimben. Ha akkor jön ki egy olyan film, amiben a két sztár együtt szerepel, már rohantam is volna a moziba. De abban az időben nem volt ilyen, így csak az én fantáziámban élt egy ilyen produkció. Aztán Hollywood elgondolkozott azon, hogy az öregeket újra ringbe kéne vinni. Ami meg is történt 2010-ben The Expendables - A feláldozhatók című filmmel. Számomra egy jó nosztalgiabomba volt az a film. Nem volt egy nagy durranás, de egyszer meg lehetett nézni. Aztán jött a második rész, ami rosszabb volt. Utána jött egy külön Schwarzenegger film (Erőnek erejével) és egy külön Stallone film (Fejlövés). Amik már tényleg csak arra szolgáltak, hogy egy újabb rókabőrt húzzanak le.
És szerintem szomorú! Így nulla elvárással ültem be a Szupercellára.
A nulla elvárás a filmnyitó jelenetében rögtön mínuszra csökkent. Egyből a pofánkba tolnak egy szerintem már unalmas, klisés képet. Stallone morcosan néz a rácson túlra, és a cellatársától kapott hasznos tippre is csak nagy nehezen reagál. Aztán az első húsz percben elmondják a film lényegét, ami baromi unalmas, mert így is rá lehet jönni, nem kell a közönség szájába rágni. És igen, húsz percig semmi nem történik, de aztán feltűnik Schwarzenegger, és beindul a film. Vagyis néha azért vannak unalmas jelenetek, de Schwarzenegger felbukkanása után ritkábban terelődött el a figyelmem.
Kezdem a pozitív dolgokkal. A film humora kimondottan jó. A legtöbb poént Schwarzenegger szállítja, ami megkétszerezi az értéküket. A Sylvester Stallone-Arnold Schwarzenegger páros jól működik. A filmvégi akciójelenet kimondottan jó volt. A börtönőrök maszkjaik jól el lettek találva. Nagyjából ennyi pozitív dolgot tudok kiemelni.
Negatívum: nagyon hosszú a film, így van, mikor nagyon unalmassá tud válni, és ilyenkor azért éreztem a film hosszát. A másik az egy soros beszólások, amiket - érthetetlen módon - nagyon rossz időben használnak, de azért a film mentségére legyen szólva, azért van egy-két ütős is. Tele van a film ismert klisékkel, és a filmbéli csavar nem csavar. Ami viszont a legnagyobb poén, szerintem, ami egyben negatívum is, 50 Cent. Egyszerűen, hogy lehet, az, hogy ez a csávó egy informatikai zsenit alakít? Nevetséges. Szerintem a készítők is észrevehették így nem szánták neki nagy szerepet, de azokban a jelenetekben, amikben szerepel... hogy is mondjam? Ja, megvan: G-unit Motherfucker!
A Szupercella megnézése nyújt némi izgalmat, feszültséget és néha megnevetett, de hiányérzetem volt.
Minden estre aki nagy rajongója a két öregnek, az úgy se hagyja ki, de a többiek azért alaposan gondolják meg, akarnak-e középszerű filmért pénzt adni. Mondjuk ha egy mozijegy ára
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
