Kritika: Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Riggan Thomas (Michael Keaton) egy kiöregedett, halványuló csillag a hollywoodi sztárok között, akinek volt három kitűnő szuperhős filmje (Birdman 1-2-3) és azóta a nevét se lehet hallani. De Riggan nem az a belenyugvó típus és a nagy visszatérésen dolgozik, mégpedig egy Broadway színdarabbal akarja visszaszerezni a hírnevét, aminek Riggan az egyik főszereplője és rendezője is. Ám a visszatérést nehezíti, hogy a kritikusok, de még a munkatársak is elég szkeptikusan állnak a dologhoz. Sőt Riggannek még saját magát is le kell győzni, saját belső hangját, magát Birdmant. 

A film nagyon sokszínű, egyrészt görbetükröt mutat Hollywoodnak, a színháznak, ergo a szórakoztatóiparnak, bemutatja a rendezők és a kritikusok viszonyát, sőt az öregedésről is sugalmaz egy-egy gondolatmorzsát. Nekem, ami személy szerint a legjobban tetszett a filmben, hogy bemutat az összes szuperhős filmnek. Ugyanis Hollywoodnak már nincsenek saját ötletei, minden évben kijön három Marvel film, egy DC, és az emberek rohannak a mozikba, mikor az összes (de leginkább a Marvel filmek) egy kaptafára készülnek. Sőt lassan már odáig fognak fajulni a dolog, hogy Hollywoodban csak az lehet ünnepelt sztár, aki már eljátszott egy szuperhőst a filmvásznon. Erre utal nagyon ötletesen Riggan Thomas előélete, ugyanis mikor kimegy civilként az emberek közé, egyből úgy ismerik fel, mint a fickót, aki Birdman volt. És ezen nem csak Hollywoodnak kéne elgondolkoznia, hanem az összes embernek, aki beül egy szuperhősfilmre és hazamegy, majd beüti az IMDB-t és 10 pontot ad ugyan arra a szarra, amit az adott évben már vagy kétszer lenyomtak a torkán. De félre a személyeskedéssel, térjünk vissza a filmre.
Michael Keaton egyszerűen brillírozik a filmben, sokan írják, hogy ez a nagy visszatérése, és hát igen, én személy szerint egyet értek ezekkel a kijelentésekkel, mert remekel a vásznon. Sőt, hát nem véletlen, hogy ő kapta a szerepet, ugyanis Birdman egyenlő Batmannel, ha nagyon őszinte akarok lenni, Google segítsége nélkül soroljon fel bárki a világon négynél több híres Keaton-filmet a két Batmanen kívül! Ugye, hogy nem megy.
Michael Keaton mellet még olyan híres színeszek is játszanak, mint Edward Norton, aki szintúgy remekel a vásznon, de itt van még Naomi Watts és Emma Stone is. Hozzáteszem, ők is nagyon jól játsszák a szerepüket.

Az egész film olyan, mintha egyetlen vágatlan felvétel lenne, és ettől olyan varázslatosnak tűnik az egész. Gondolom, ezt elképesztő technikai megoldásokkal sikerült elérni, ami előtt én személy szerint emelem a kalapomat.

A film műfaját tekintve vígjáték, abból is a legjobb. Aki mostanság gyakran jár moziba vagy nagyjából képben van azzal, hogy mi folyik Hollywoodban, az fog a legtöbbet szórakozni a filmen, mert az érteni fogja a film humorát. Én azt mondom, hogy érdemes megnézi a filmet, engem végig lekötött a mondandójával, a színészek nagyon jók, a film humora is kifogástalan. Aki teheti, az nézze meg, akinek meg halványlila gőze sincs, hogy most melyik filmről beszéltem, az nézze meg azonnal a film előzetesét. 

Rajongj értünk Facebookon, Instagramon vagy Twitteren!