Kézzel festett hátterek a klasszikus Star Wars-trilógiában

Réges-régen, egy CGI nélküli* korszakban még másképp készültek a speciális effektek, mint manapság. Akkor még nem számítógépen alkották meg a nem létező, díszletként megépítve túl drága - vagy lehetetlen - háttereket, majd illesztették be azokat a színészek mögé: kézzel festették őket festékkel és ecsettel szinte fotorealisztikus képeket alkotó művészek. És hogy hogyan kerültek bele a szereplők ezekbe a "művészi környezetekbe"?

Nos, ez kétféle módon történhetett. Az egyik a ma is használt bluebox technika, a másik pedig egy trükkösebb megoldás. A művészek a háttereket (matte paintings) egy üveglapra festették és bizonyos területeket festés nélkül hagytak az üvegen. Előtte a stúdióban már felvették a jeleneteket a színészekkel, és pont ezért kell kihagyni helyeket a festményen, ugyanis oda kell beilleszteni az élőszereplős felvételek megfelelő részét.
Ha pedig minden jól ment, akkor a nézők egy valósághű képet láttak, ahol emberek mászkálnak az óriási, de valójában nem is létező, hatalmas terekben.
Bizonyos esetekben nem a már előre felvett képkockákat egészítették ki ilyen módon plusz elemekkel, hanem már rögtön a felvételkor festett üveglapot tettek a kamera elé. Erre ide kattintva láthattok egy példát, ahol James Cameron éppen az 1981-es Menekülés New Yorkból egyik snittjét egészíti ki néhány épülettel és fával. (Bizony, ő ilyet is csinált anno.)

A fotók után mozgóképet is láthattok az eljárásról. Én most hirtelen csak egyetlen megfelelő videót találtam, de ha Ti rábukkantok egy másikra, linkeljétek nyugodtan.

update: Még két videó:

*Valójában már akkoriban is létezett CGI, de nagyon távol állt attól, hogy élőszereplős filmekben hiteles hátterek vagy karakterek megalkotásához lehessen használni. Íme az - állítólag - első 3D-s animáció 1972-ből, itt pedig láthattok még néhány példát a '90-es évek előtti számítógépes animációkra.