Kritika: Vaiana (Moana)

Vár a zátonyon túli világ!

Idén két új animációs Disney-filmmel lettünk gazdagabbak: a Zootropolis - Állati nagy balhé tavasszal mutatkozott be, most pedig megérkezett a Vaiana. A csendes-óceáni világ nem áll távol a stúdiótól, elég csak a 2002-ben bemutatott Lilo és Stitch - A csillagkutya című rajzfilmre gondolni. (Persze a két filmnek semmi köze egymáshoz azon kívül, hogy mindkettőben egy szigeten élő népcsoport életébe pillanthatunk be, csak gondoltam megemlítem, még mielőtt valaki azt hinné, hogy csendes-óceáni népekről először mesél a stúdió.)

Mielőtt belevágok a sűrűjébe, érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a Vaiana mögött azért nagy nevek állnak. A rendezőpárosnak, Ron Clementsnek és John Muskernek olyan nagy Disney meséket köszönhetünk, mint például az Aladdin, A kis hableány vagy A kincses bolygó. Bár a rendezők idáig többnyire a hagyományos 2D-s technikával dolgoztak, a Vaiana esetében a CGI animációra hagyatkoztak, mondván, az óceán megalkotása sokkal jobban működik így.

A történet a következő: Vaiana, a Motunui szigetén élő törzsfőnök lánya, aki állandóan vágyódik a zátonyon túli világra. El akarja hagyni a szigetet, hogy felfedezze a világot, viszont édesapja nem örül eme hóbortjának, mivel a népnek egyre inkább szűksége van rá. A dolgok odáig fajulnak, hogy a sziget egyre jobban lakhatatlanná válik és Vaiana vállára egyre nagyobb teher nehezedik. Hogy ezt a problémát orvosolni tudja egyedül indul neki a nagyvilágnak, hogy megkeresse Mauit, a félistent, hogy a segítségét kérje, no meg így végre megismerheti a szigeten túli életet is.

A film legnagyobb erőssége a látványvilág. Hihetetlenül szép lett! A vászonról simán átjön a szigetvilág melegsége, ami így tél elején nagyon jól jön. Az óceán, a szigetek, a karakterek tényleg pazarul lettek megalkotva. A film zenei világa is remek, egy-egy betétdal nagyon fülbemászóra sikeredett.
Viszont ettől függetlenül egy teljesen középszerű alkotás a Vaiana. A történetvezetés a már jól megszokott Disney-recepten alapul. Egy elég hosszúra sikeredett expozíciót kapunk, majd a két főhős eleinte nem jön ki jól egymással, de az idő múlásával rájönnek, hogy egész jól kiegészítik egymást, de a nagy filmvégi összecsapásnál az egyikük meghátrál, majd mégis visszajön, hogy a helyre álljon a rend ez egész világon. Szóval igen, a Vaiana semmi újat nem mutat, kiszámítható, közhelyes alkotás lett. Persze biztos vagyok benne, hogy a sok elfogult Disney-rajongót ez nem fogja érdekelni, azért is megnézik, mert Disney és kész. Szerintem a Zootropolis - Állati nagy balhé sokkal több pozitívumot, sőt újdonságot tudott felsorakoztatni, mint a Vaiana.
A karakterábrázolás tekintetében is sok az ismerős elem. Vaiana, a film női főszereplője - ahogy a legtöbb Disney alkotásban - itt is feminista vonásokkal operál. Elszánt, céltudatos nő, aki nem szorul rá a férfiak segítségére, még akkor se, mikor tényleg jól jönne az. Maui meg a beképzelt férfi félisten, aki a nagy hírnév ellenére azért megriad egy-egy ellenféltől, és Vaianát sokszor lenézi.

De ha már kreativitás: a Vaiana előtt lévő rövidfilm az Önkontroll (Inner Workings) szerintem sokkal jobbra és ötletesebbre sikeredett, ami szerintem azért kínos...

Egy szó, mint száz, Ron Clements és John Musker a megszokott alapanyagokkal dolgoztak. Művük vicces és szórakoztató, ám ennél nem több. Vérbeli családi mozi lett, de semmi extra.

Rajongj értünk Facebookon vagy Twitteren!

Élőszereplős Disney-mesék, amik biztosan jönnek