látogató számláló

Néhány dolog "A majmok bolygója - Háború" című filmről

A majmok túlszárnyalták az embereket. Ami jó szándékú kísérletnek indult, az teljes hatalomátvétellé vált: immár az értelmes emberszabásúak a Föld urai. A városok elnéptelenedtek, a menekülőkkel nem tudni, mi történt, és a kevés életben maradt ember kis csapatokra szakadva bujkál... amíg bír. És készülődik.

A háború ugyanis elkerülhetetlen. Caesar, a harcedzett és szuperintelligens emberszabású, aki nagyon sokat szenvedett az emberek rabságában, nem tud felejteni és nem akar megbocsátani.
Mindkét fél tudja, hogy az emberiségnek nincs több esélye. Ha most kudarcot vall, végképp eltűnik a Föld színéről.

A bejegyzésben A majmok bolygója - Háború című filmről és annak készítéséről olvashattok.

apes3_pic02.png

A TÖRTÉNET

Már tizenöt éve annak, hogy egy tudományos kísérlet félresiklott, és egy új, intelligens majomfajta jött létre – nem is beszélve arról a vírusról, amely csaknem teljesen kiirtotta az emberi fajt. A majominfluenza néven ismert kórokozó kis híján véget vetett az emberiség történelmének. Csupán kevesek élték túl a borzalmas kórt – ők immúnisnak bizonyultak erre a betegségre, de nekik sem volt túl nagy kedvük az élethez, miután a San Franciscótól északra fekvő erdőségekben elszaporodtak az okos és gonosz, újfajta majmok…

Miután a hagyományos emberi civilizáció megszűnt, a majmok csaknem mindenütt átvették a hatalmat, és elég jól elvoltak az emberek nélkül. Mindaddig, amíg fel nem fedezték az emberiség maradványainak egyik elszigetelt csoportját, és ezzel meg is szűnt az a törékeny egyensúly, amelyet akár békés együttélésnek vagy egymás mellett élésnek is nevezhettünk volna.

A legagresszívebb egy Koba nevezetű majom volt, aki mindenáron bosszút akart állni egykori fogvatartóin. Cézár, a majmok vezére ugyan megpróbálta helyreállítani a rendet, de a véres harcokat akkor már képtelenség volt megakadályozni.

Az elsőként megtámadott embercsoport SOS-jeleket sugárzott az éterbe, anélkül, hogy biztosak lehettek volna benne, hogy bárki is veszi az adást. De a jelek mégis eljutottak egy 800 mérföldre északra fekvő kolóniára, a Lewis-McChord katonai támaszpontra, ahol néhány száz fegyveres korábban elbarikádozta magát. Az ott élő férfiak és nők valaha mind az Egyesült Államok egyenruháját hordták. Miután meghallották a kétségbeesett segélykérést, felmentő csapatot állítottak össze a Különleges Erők egyik érdemdús ezredesének vezetésével, amely – mármint a kis fegyveres egység – a véres harcok helyszínére sietett.

A Cézár vezette majmok először visszahúzódtak az erdőségekbe, de a fegyveresek oda is követték őket. Eltökélten, hogy egyszer s mindenkorra leszámolnak az okos (és gonosz) majmokkal. Mindenekelőtt persze a vezérüket, Cézárt szerették volna elkapni, akit két éven keresztül hiába kerestek, üldöztek. Kiváló rejtekhelyet talált az erdő mélyén, ahonnan a csapatait irányította.

De a háború csak ezek után kezdett igazán pusztítani…

Kritika: A majmok bolygója - Háború (War for the Planet of the Apes)

A PRODUKCIÓRÓL

A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ már a harmadik része annak az emblematikus filmeposznak, amelyet Matt Reeves rendező vezetésével egy sztárokból álló filmes csapat vitt sikerre szerte a világon.

Hogy a történet maga – vagyis a harc a világ ellenőrzéséért a majmok és az emberek között – miért telitalálat, azt talán magyarázni sem kell. Mindenesetre híven tükrözi az emberiség félelmét, hogy elveszíti a dolgok feletti irányítást, amit szélsőséges esetben akár egy majom is megkaparinthat tőle.

A másik oldalon Cézár már csak hab a tortán: tudatlanul lerombolná az emberi civilizációt a saját fajának nagyobb élettere reményében – de jó, hogy ilyen a való világban eddig még sosem láttunk.

Persze egy filmnek nem kell minden ízében a valóságot vagy a valóságos történelem eseményeit követnie. Van egy elszánt és tehetséges ezredes, aki pontosan tudja, mekkora a tét, s annak megfelelően küzd és vezeti a katonáit az ellenséggel szemben, és van Cézár, aki – mert hogy intelligens – képes felfogni egy vesztes háború utáni világot is, ha nem is szívesen békélne meg egy ilyen kényszerű megoldással. Fogjuk rá inkább, hogy önző, mert még az esetleges vereség után sem akarja majd kiengedni a kezéből a hatalmat, bármilyen kis rész is marad meg majd akkorra belőle, de a vezetést nem akarja kiadni a kezéből.

A nézők szerencsére rengeteget izgulhatnak majd a filmen. Olyan látványos harci jelenetekben lesz részük, mint a Weta Digital által (is) kreált digitális valóság, és olyan minőségi színészi produkciókban, mint például Andy Serkisé, aki a majmok vezérét, Cézárt alakítja. A szereplők egy részét persze már jól ismerjük a korábbi részekből. Ilyen Karin Konoval, aki Cézár legbensőbb tanácsadóját, Maurice-t személyesíti meg, vagy Terry Notary, aki a majomkirály jobbkezét, Rocketet alakítja, míg Cézár feleségének szerepét Judy Greerre, Kobáét Toby Kebbellre osztotta a rendező.

A régiek mellett új, nagyszerű színészek is megjelennek ebben a részben, mint például a már kétszer is Oscar-díjra jelölt Woody Harrelson a humánus, de kőkemény ezredes szerepében, aki ha nem is nagy örömmel, de elfogadja az öldöklés szükségszerűségét, ha csak az képes megmenteni az emberiség számára a Föld nevű bolygót. Azt pedig, hogy a majmoknak is van szívük, Steve Zahn tudatosítja bennünk, amikor humorral és mély emberséggel játssza Rossz Majom szerepét, aki a legnehezebb percekben is tartja a lelket sors- és fajtársaiban, még ha egyébként nem más is, mint egy bölcs és visszahúzódó természetű csimpánz. Amiah Millernek még náluk is komplexebb, nehezebb szerep jutott: ő játssza Novát, aki emberi lény, de testben és lélekben (főleg lélekben azért) minden más embernél közelebb áll az újfajta, okos majmokhoz. Ő testesíti meg a létező, de még sokak előtt ismeretlen lehetséges hidat a két, egymással éppen véres háborúban álló faj között. Aleks Paunovic a filmben Winter, az elképesztően impozáns, de állandóan aggodalmaskodó fehér gorilla, Michael Adamthwaite pedig Cézár szárnysegédjének szerepében alakít maradandót.

Most nem soroljuk el az összes majomkaraktert és az őket játszó színészeket, pedig közülük nem egy zseniális telitalálat, inkább szóljunk még pár szót a film természeti környezetéről, a gyönyörű észak-amerikai erdős-hegyes tájról, amely Michael Seresin kamerája előtt olyan nagyszerű képekben jelenik meg, mint filmvásznon eddig talán soha. A hatást tovább erősíti az Oscar-díjas Michael Giacchino remekbeszabott filmzenéje.

A rendező, Matt Reeves a nagysikerű A majmok bolygója – Forradalom után tért vissza, hogy folytassa a történetet, de egyben nagyobb méretre is váltson. És nem csak, ami a látványt, hanem ami a cselekményt is illeti. A harc szinte globális mértéket ölt, miközben a majmok immár minden téren az emberek egyenrangú ellenfeleivé váltak. Ez nem azt jelenti persze, hogy minden majom pályázhatna a Nobel-díjra, de Cézár cselekedetei, gondolkodásmódja valóban emberszabásúvá vált, számos téren pszichológiailag nem, már csak fizikailag hasonlít egy emberszabású majomra.

És a háború is egyre inkább hajaz az emberek, embercsoportok közötti fegyveres konfliktusokra, a történelemben lezajlott háborúkra, sőt, világháborúkra. Mint a rendező elmondta: „Függetlenül a résztvevők szándékától, vagy Cézár, a majomvezér egyéni tulajdonságaitól, érzelmeitől, a háború egyre kegyetlenebbé, véresebbé fajul, kiterjed térben és időben, mindenkit magába szippant. És hiába, hogy eleinte Cézár még hitt a béke esélyeiben, a dolgok logikája ennél kegyetlenebb volt. És meglehet, nemcsak a majmok bolygóján…”

Az egyik producer, Peter Chernin bevallotta, hogy ami őt illeti, ő a kezdetektől trilógiában gondolkodott. Szerinte „ha már egyszer intelligens, okos majmok láttak napvilágot, a dolgok logikája szerint nemcsak rá kellett támadniuk az emberekre, de elkerülhetetlen volt egy mindent eldöntő háború kitörése is”… Hogy ez miért zárja le – legalábbis Chernin mai álláspontja szerint – a történetet, azt még nem árulhatjuk el, de nyilván minden néző számára kiderül majd a moziban.

Egy másik producer, Dylan Clark szerint a film tipikus amerikai történet: „Ez a harmadik rész egyfelől hagyományos road movie, másfelől igazi háborús sztori, de akár hagyományos westernként is felfogható. Ugyanakkor pedig egy valóságos hőst, Cézárt helyezi a sztori központjába, akivel a nézők maradéktalanul azonosulni tudnak…”

EGY VEZETŐ AZ ESEMÉNYEK KÖZÉPPONTJÁBAN; A FORGATÓKÖNYV

Minden figyelembe véve A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ nemcsak egy tragikus eseménysort mutat be kronológiai sorrendben, vagyis hogy az emberiség hanyatlásával párhuzamosan megjelenik a Földön egy versenyképes új faj, az intelligens majmoké, és harc, háború alakul ki közöttük, de a történetben középponti szerepet kap a majmok nemeslelkű vezérének, Cézárnak a személyiségfejlődése is. Ő az, aki sokáig hitt a békés egymás mellett élés lehetőségében, és mindent, ami a hatalmában állt, meg is tett azért, hogy ezt elérje. De aztán mégis kitört a háború, és Cézár szembekerült nemcsak az emberi fajjal, de saját mélyen gyökerező elveivel is. Ez az „emberi” konfliktus elmélyíti a film mondanivalóját, megmenti a sztorit attól, hogy sekélyessé, sematikussá váljon. Végül pedig óriási dilemma elé állítja a főszereplőt, aki – miközben kétségbeesetten keresi a káoszból és a kollektív pusztulásból kivezető utat – kénytelen okos hadvezérré is válni.

„Az volt az egyik célunk, hogy Cézárt ebben a filmben egy végső emberségi vizsga elé állítsuk – nyilatkozta Mark Bomback, aki Reeves mellett a forgatókönyv másik szerzője volt. – Csakhogy Cézár számára ez a vizsga mindennél nehezebbnek bizonyult, amikor rájött, hogy szinte egyedül, egy személyben kell döntenie az egész bolygó további sorsáról…”

Ezen a ponton hozzászólt a témához Reeves is: „Cézár dilemmája, gondja egyben az embereké és a majmoké is. Mindenkié, aki felelősséget érez a jövő iránt, vagyis ha úgy tetszik, a miénk, alkotóké is. Mert ez a film nem elszigetelt, helyi jelenségeket mutat be; ennél mi sokkal nagyobb léptéket választottunk…”

Mielőtt ezt a sztorit végiggondolta, a rendező nem volt rest végignézni számos régi, nagy hatású hollywoodi szuperprodukciót, illetve néhány rendkívül jelentős külföldi filmet is. Kurosawa A hét szamurájától kezdve Clint Eastwood vadnyugati meséin keresztül egészen a nagy háborús filmekig. Számára ezúttal persze nem a cselekmény volt a legfontosabb ezekben, hanem a főbb szereplők személyiségfejlődése, a hősiesség, a kitartás, a lelkierő. És a belső, lelkiismereti konfliktusok ábrázolása, amelyek nélkül papírízű minden történet.

Csakhogy Reeves nemcsak tanult nagy elődei munkáiból, bizonyos értelemben túl is tudott lépni rajtuk. Ebben mindenekelőtt a modern filmtechnika segítette, amely minden korábbinál reálisabban képes ma már a vászonra festeni a földi életet, annak apró rezdüléseiben, de akár globális méretekben is. Ehhez még csak hasonlót sem láthattunk eddig a mozikban.

A csodálatos képek és az izgalmas események mögé nézve azonban szükség volt a lehető legmélyebb emberi konfliktusokra is, amelyek a főszereplő, Cézár lelkét gyötrik. Neki óriási felelősség nehezedik a vállára, és a családjával, a legközelebbi harcostársaival, sőt, saját magával is meg kell küzdenie, ha teljesíteni akarja feladatát, amelyet az események róttak rá.

„A filmben ábrázolt harmadik vonulat Cézár lelkiismeretében játszódik le, s olyan mélyen emberi, hogy ebben már nem is láthatjuk meg a fantasztikus intelligensmajom-sztorit – magyarázza Bomback. – Valójában pedig éppen ez a fantasztikus a történetben, hiszen a nézők erre számítottak a legkevésbé, vagyis arra, hogy egy majom, bármennyire értelmes is, de képes olyan mély és bonyolult emberi érzésekre, amelyeket nem egy emberi vezetőtől manapság már hiába várunk… Végül is úgy gondolom, hogy ebben áll A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ valóságos mondanivalója.”

Reeves szintén a morál felől nézi saját történetét. Mint mondja, forgatókönyvíró kollégájával, Bombackkal ezúttal olyan mélyre ástak az emberi pszichében, mint a filmtörténetben eddig még kevesen – vagy talán senki sem. Ez a mélység, megalapozottság, és az akciójelenetek végtelen realisztikus, részletes bemutatása tartja végig izgalomban a nézőt, s nem engedi el egészen a „Vége” feliratig, hogy csak utána lehessen fellélegezni.

Hogy mindez, vagyis a vásznon látott események, konfliktusok mennyire rímelnek, harmonizálnak korunk világméretű problémáira? Ezt már nekünk, nézőknek kell eldöntenünk, mint ahogy azt is, milyen tanulságot vonhatunk le mindebből. Az mindenesetre biztos, hogy sem a film közben nem fogunk unatkozni, sem utána nem érezzük majd, hogy az alkotók valami összecsapott, silány sztorit tálaltak elénk – persze miután egyáltalán visszanyerjük normális légzésünk ritmusát.

A sztorit vászonra álmodó szerzőknek persze le is kellett zárniuk a trilógia összes nyitott kérdését, beleértve a majominfluenza vírusának pusztító karrierjét is, ráadásul kénytelenek voltak kihirdetni a véres háború győztesét is, amely csak az egyik rassz lehetett: vagy az emberek, vagy az intelligens majmok. Szembe kellett nézniük azzal is, hogy a vesztes civilizáció végleg elbukik, és nyilvánvaló, hogy ez sem lehet megfontolandó tanulság nélküli véletlen esemény.

Tudni kell azt is, hogy a trilógia előző részeiben megismert csodavilágot ezúttal az alkotók még nagyszerűbbre, nagyszabásúbbra formálták, akár részleteiben, akár teljes világméretű nagyságában vizsgáljuk a képet. Vagy elég csak kinyitni a szemünket, az érzékeinket, hogy teljes egészében élvezhessük a csodát. Valószínűleg ilyet még sosem láttunk, és ez az a szint, amelyet a művészet és a modern technika házasságából manapság egyáltalán létrehozható.

Mint a már korábban is idézett producer, Peter Chernin elmondta: „A film alkotói is sokat fejlődtek az első rész, A majmok bolygója – Lázadás elkészítése óta. Mi is, és a technika is. Számunkra ez azt jelentette, hogy minden korábbinál mélyebben átgondolt, komplettebb filmet hozhattunk létre, amihez hasonlót – bátran állíthatjuk – a nézők még sosem láttak. Ettől nem csupán látványosabb, de egyben jóval hitelesebb is lett a történet, amely ennél fogva a korábbinál sokkal mélyebben érint mindenkit – az alkotókat is beleértve.”

Chernin szerint ezúttal a rendező, Reeves is a látványosság mellett a hitelességre helyezte a legnagyobb hangsúlyt, és szerencsére minden törekvését siker koronázta. És ez már nem csak a technikának vagy a színészek kiváló játékának köszönhető, de annak a hosszú előkészítő munkának is az eredménye, amelyet a rendező mellett a stáb nagy része is a filmbe fektetett. „Az, hogy a film izgalmas és realisztikus, az csak egy dolog. De hogy mennyire mélyen humanista, az valóban párját ritkítja. Boldog és büszke vagyok, hogy részt vehettem ebben a munkában” – tette hozzá.

A maga részéről Dylan Clark, a másik producer is csak annyit tett hozzá, hogy irigyli mindazokat, akik csak ezután fogják a moziban látni ezt a filmet, amely nemcsak A majmok bolygója trilógia legfényesebb csillaga, de a filmkészítés történetében is mérföldkő lehet.

LÉLEKFEJLŐDÉS ÉS HŐSIES CSELEKEDETEK: ANDY SERKIS MINT CÉZÁR

A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ természetesen nem csak egyetlen színész teljesítményének tükre, mégis hangsúlyozni kell, mekkora teher nehezedett a főszereplő vállára a forgatás előtt és közben. Bár Cézár, mint az intelligens majmok vezére nem új ebben a történetben, ezúttal végig olyan óriási felelősség nehezedett rá, mint az előző részben egyszer sem. Ha ez a film sikeres lesz – márpedig az lesz –, abban Reeves mellett minden bizonnyal neki vannak a legelévülhetetlenebb érdemei. Ezúttal ugyanis nem csak a mozgalmas jelenetekben övé a főszerep, de olyan mélységű lélekábrázolást kellett produkálnia, amire csak a legnagyobb színészek képesek. Tessék belegondolni, miféle démonokkal kellett megküzdenie, mit élhetett át, amikor szerepe szerint éppen a legjobb barátja, az egykori kísérleti majom, Koba ellen kellett fordulnia. Pedig sem az agya, sem a lelke – ha létezik ilyen testrész – nem emberi, neki mindent az alapoktól kellett kezdenie.

De életének sorsfordító belső konfliktusa óta már két év eltelt, és rajta kívül ez az emlék már senkit sem dúl fel. Annál élőbb probléma, hogy a harcokban megfogyatkozott majmok között széthúzás, defetizmus, elkeseredettség lesz úrrá, s ez neki, mint egyetlen és legfőbb vezetőnek nem kevés fejtörést okoz. Ha már a békét nem sikerült nyélbe ütnie, most azon kell gondolkodnia – és cselekednie –, hogy a majmok csapatát egyben tartsa, és helyreállítsa közöttük a morált, a harci szellemet.

Cézárnak mindeközben számot kell vetnie nem csak egy esetleges vereség, hanem az esetleges győzelem előre nem könnyen látható következményeivel is. Ő ugyanis nem az a típusú vezető, aki hagyja magát sodortatni az eseményekkel, hanem olyan „ember”, aki szerint minden lehetséges következményt mérlegelni kell, még jóval a cselekvés előtt.

Mindezt az intellektuális és lelki mélységet Andy Serkisnek kell hihetővé, a nézők által is átélhetővé tennie, és hiába formált már meg életében nagy és jelentős szerepeket a filmvásznon – mint azt Gollumként például A Gyűrűk Urában is tette – ezúttal élete legnagyobb színészi feladatával került szembe.

Ezt természetesen ő maga is így látja, és éppen ezekkel a szavakkal fogalmazta meg. Vagyis, hogy A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ forgatása alatt élete legfontosabb és legnehezebb feladata elé került, és hogy úgy érzi, ha nem is könnyen, de végül sikerült is megfelelnie a rendező és a saját elvárásainak. „Ábrázolni valakinek a személyiségfejlődését szinte a gyerekkortól kezdve egészen addig, míg egy hatalmas közösség méltán megbecsült vezetője nem lesz, nos ezt nevezem én művészi kihívásnak, amit képtelenség lett volna félvállról venni” – mondta.

Matt Reeves mindenesetre méltán számíthatott Andy Serkis tehetségére és munkabírására. Mint mondja, minden reményét főszereplője odaadásába és már korábban megismert képességeibe vetette, s egyetlen esetben sem kellett csalódnia. Szerinte „Andyvel ilyen szoros egységben dolgozni életem és eddigi karrierem nagy felfedezése volt, és nem túlzás ha azt mondom: nélküle ez a film biztosan nem jöhetett volna létre.”

Cézár egyébként nem hagyományos értelemben vett profi katonai vezető, hanem valaki, akinek a legjobb meggyőződése ellenére kell a népét háborúba vezetnie, miután minden kísérlete kudarcba fulladt, hogy a békét, vagy legalább a békés egymás mellett élést, vagyis a hidegháborús viszonyokat megteremtse. A nagy felelősség mellett tehát lelkiismeretfurdalás is gyötri a kudarca miatt, és sokszor a legjobb meggyőződésével ellentétes cselekedeteket kényszerítenek rá a körülmények. Ennyit egyelőre az emberi lélekábrázolásról, de a Cézárt alakító Serkisnek fizikai kihívásokkal is szembe kellett néznie. Ne feledjük ugyanis, hogy a film főhőse mégiscsak egy ereje teljében lévő majom, aki olyan teljesítményre is képes, amire talán egyetlen ember sem.

És a majmok között egyáltalán nem lényegtelen, hogy a vezér a legerősebb, a legjobb fizikai formában lévő hím, mert ha nem így lenne, hamar akadna kihívója, nem is egy. Arról nem is beszélve, hogy a történet kezdetén még így is erős a széthúzás az általa vezetett közösségben, pedig Cézár az első pillanattól kezdve világosan látja, hogy ezúttal valóban élet és halál, a közösség túlélése a tét.

Hamar kiderül az is, hogy ezúttal nem köthet sem csapaton belül, sem pedig az ellenféllel, az emberekkel kompromisszumot, a harcot az utolsó egyedig végig kell vívni, ha már az egymás mellett élés ilyen világosan lehetetlenné vált. Serkis ezt így látta: „Cézár életének talán legtragikusabb pillanata, amikor felismeri a szörnyű szükségszerűséget, a háború elkerülhetetlenségét. Pontosan tudja, mindez mindkét részről mennyi áldozattal jár majd, és azt is világosan látja, hogy a vesztes örökre eltűnik majd a Föld színéről. Mindez szinte egy perc alatt villan át az agyán; ez élete legnehezebb pillanata. Innentől kezdve kívülről nézve minden szava, minden cselekedete megváltozik, s a meggyőződéses békeharcos valódi énjét erőszakkal visszaszorítja magában, hogy harcias viselkedésével, a győzelembe vetett hitével erőt öntsön a népébe. Ezzel persze lassan el is veszíti korábbi, mélyen morális énjét, legalábbis annak külső jegyeit, és lassan ő is átadja magát a mindent ellepő erőszaknak, sőt egy idő után a személyes bosszúvágynak is.”

Ahogyan a három film során a majmok egyre okosodnak, Cézár is végigjárja ennek a folyamatnak minden stációját. Így A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ kezdetére már bölcs vezér, aki képes átlátni minden cselekedete, minden szava valódi súlyát, és morálisan is eljut a személyiségfejlődés csúcsára. Hogy még csak ezután válik belőle népe hős, harcias vezetőjévé? Hogy ez még mindig a felfelé vezető út-e, vagy már a hanyatlás felé vezet? Nos, ezt mindenki döntse el maga.

A morális tartalmon túl Cézár intellektuális fejlődését nyomon követhetjük az első résztől kezdve mostanáig azon is, hogyan fejezi ki magát. A kezdetleges indulatszavaktól tehát eljutott, az intelligens, művelt, választékos beszédig – csak remélni merjük, hogy a nézők többsége ezen az úton is képes lesz majd követni őt.

A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ folyamán a vezér fizikailag is kiteljesedik, ereje és ügyessége révén is valódi falkavezérré válik, ami csaknem schwarzeneggeri magasságokba emeli, legalábbis majomi méretekben. Egy izmos majombőrbe bújt igazán emberi karakter, amilyen például az őt játszó színész, Andy Serkis is.

Pedig a színész ezúttal tényleg nem önmagát játssza, sőt. A filmkészítők, de legfőképpen Matt Reeves rendező kívánságának megfelelően Serkis ezúttal egy minden ízében kitalált figurát játszik el nagyszerű tehetséggel és átéléssel, a lehető leghitelesebben.

Chernin, a producer meg is jegyezte: „Még életemben nem láttam egyetlen színészt sem, aki annyira képes lenne magára ölteni valaki másnak a bőrét, mint amilyen mértékben Andy Cézárrá vált az évek során. Ha ezen akarnám lemérni, azt találnám, hogy ő volt a csapatban a legelkötelezettebb a történet abszolút hitelessége iránt, bár tény, hogy ebben mindvégig egyek voltak a rendezővel, egy irányba tartottak, és az egész stábot maguk után húzták.”

„De látni Andyt, amint a majmok viselkedését, mimikáját tanulmányozza kitartóan, és mindezt gyakorolja fáradhatatlanul még a szabadidejében is – nos, az még számomra is lenyűgöző volt. Az ilyen színész minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel.”

Woody Harrelson játszotta az Ezredest, vagyis Cézár legfőbb ellenfelét a filmben. Szerinte „Andy az egyik legtehetségesebb, de minden bizonnyal a leglelkiismeretesebb színész, akivel valaha is együtt dolgoznom adatott. Professzionalizmusa minden egyes jelenetben inspirálóan hatott rám, de a legjobb pillanatok azok voltak, amikor olyan közel álltunk egymáshoz, hogy láttam a szemében a valódi érzelmeinek a tükröződését. Mert ő valóban átélt minden jelenetet, képes volt testestől-lelkestől belebújni a szerepbe, amit rá osztottak.”

Serkis szerint nem csak a sok gyakorlás, a belső átélés volt számára fontos, de az a nyugodt, stresszmentes munkakörnyezet is, amelyet a rendező és színésztársai teremtettek meg számára. „Mindig megbízhattunk egymásban, végig a hosszú előkészítés és az intenzív forgatás időszakában is, és én éltem is ezzel a lehetőséggel. Így valójában mindig csak egy dologra, a saját játékomra koncentrálhattam, ami nemcsak megkönnyítette a munkámat, de olyan baráti légkört teremtett, amelyben valóban élvezet volt dolgozni” – mondta.

„Éreztem, hogy Matt csak ránk figyel, a filmre, s egy dolog érdekelte: hogy mindez hogyan néz majd ki a filmvásznon. Minden egyes jelenetben a tökéletességre törekedett, amiben az is segítette, hogy ő úgy lát a kamera objektívén keresztül, mintha már minden utómunkálat is készen lenne. Különös tehetsége és hibátlan ízlése van a képi megjelenítéshez – elég csak megnézni az elkészült film bármelyik, akár véletlenül kiválasztott képkockáját. És ez csak a kép. Ezen felül ott van még a mondanivaló, a tartalom, a nézők szórakoztatása, figyelmük lebilincselése iránti elkötelezettség és alázat is benne.”

Serkis persze nem csak mint egy majomvezért látta és láttatta Cézárt, hanem mint az emberiség nagyformátumú alakjainak, hadvezéreinek, politikusainak egyikét. Mert Cézár embersége átsüt minden tettén, szaván, gondolatán.

„Cézár az, aki valóban képes átlépni a határt ember és emberszabású majom között, áthidalni egy végtelenül széles szakadékot, még ha a génjeink 97 százaléka azonos is ezekkel a majmokkal” – mondja Serkis, aki legfőbb feladatának tekintette, hogy a hihetetlent hihetővé tegye, a mítoszt valósággá változtassa, legalább a filmvásznon.

AZ EMBERISÉG UTOLSÓ NAGY HARCOSA: WOODY HARRELSON, AZ EZREDES

Ha Cézár a film vitathatatlan főszereplője, nyilvánvaló, hogy nem maradhatott el mögötte legfőbb ellenfele, Wesley McCullogh ezredes sem, aki az emberek harcosait vezette. Karakterében igazi háborús filmhős, aki harc közben bátor, elszánt és nem ismer kegyelmet, de a harcok szünetében maga is képes a hatalmas tétet, az egész emberiség jövőjét átlátni.

Ugyanakkor az Ezredesnek azzal is számolnia kellett – ami egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét –, hogy az évek során a majominfluenza vírusa óriási pusztítást végzett az emberi faj soraiban, és miközben a majmok egyre intelligensebbek, emberszabásúbbak lettek, az ő harcosainak minősége hanyatlásnak indult. És ez nem csupán a fizikai erejükre, ügyességükre vonatkozik, de bizonyos mértékig az intellektuális képességeikre is, amit jól tükröz a beszédük, amely sokat veszített plasztikusságából, precizitásából, világosságából.

Az Ezredesnek ugyanakkor muszáj volt képességei legjavát bevetnie a harcba, megpróbálni előre látni ellenfelei lehetséges következő lépéseit, és ha lehet, kicselezni, megkontrázni azokat. Amikor pedig ezt az ellenfelet a briliáns intelligenciájú Cézár vezeti, ez a feladat mindennél nehezebb.

Matt Reeves szerint „Az Ezredes élete legnehezebb, ugyanakkor sorsdöntő feladata elé kerül, amikor Cézárral és a majmok hadseregével szembeszáll: ellenfele híre messze megelőzi, és olyannyira pozitív, hogy nem csak a majmok, de az emberek szemében is régen misztikus hőssé vált, akinek az említése is borzalommal tölti el azokat, akik szembekerülnek vele.”

A forgatókönyv társszerzője, Mark Bomback ehhez még hozzáteszi: „Iszonyú magasra helyeztük a lécet az Ezredes elé, hiszen a sztori szerint nem csupán élet-halál harcot kellett vezetnie a majmok és a legyőzhetetlennek tűnő Cézár ellen, de a semmiből maga köré is olyan nimbuszt kellett teremtenie közben, hogy megteremtse az elengedhetetlenül szükséges tekintélyt az emberek, de ugyanakkor az ellenséges majmok körében is.”

Hogy közben mi tartja benne a lelket? Nyilvánvalóan a tudat, hogy egy percre sem gyengülhet el, mert bármilyen csekély megingás is az emberiség végső, teljes kipusztulásához vezethet, s harc közben ugyanezért úgy dönt, hogy a nemes cél, vagyis a fennmaradásuk érdekében bármit megtehet a harcmezőn, illetve hogy ezt a bármit nemcsak szabad, de meg is kell tennie.

Erre a karizmatikus vezér-szerepre nyilvánvalóan egy nagy formátumú, erős egyéniséggel megáldott színészt kellett felkérni, akit lehetetlenség lejátszani a filmvászonról, s aki képes magával ragadni csapatának tagjait. A már kétszer is Oscar-díjra jelölt Woody Harrelson egyértelműen a legjobb jelöltnek tűnt erre a szerepre, és a rendező képes is volt meggyőzni korunk egyik legkeresettebb filmszínészét nem csak arról, hogy eljátssza az Ezredes szerepét, de arról is, hogy szívvel-lélekkel dobja be magát ebbe a produkcióba, magáévá tegye a stáb minden nagystílű elképzelését.

„Könnyebben ment, mint előtte gondoltam” – meséli Reeves. „Woody olyan okos, annyira intelligens és érzékeny ember, hogy szinte alig kellett győzködnöm, villámgyorsan átlátta a helyzetet. És amikor belelkesült, nekünk is rengeteget segített, Marknak és nekem, hogy közelebb hozzuk a forgatókönyvben az ő egyéniségéhez az Ezredes szerepét.”

Harrelson úgy látta, hogy az Ezredes egy vérbeli öreg katona, aki a magánéletében is – ha van ilyenje egyáltalán – katonai kifejezésekben, terminusokban gondolkodik. Ugyanakkor alkalmas rá, hogy felmérje a saját felelősségét az emberi faj fennmaradásában, és minden erejével képes egyetlen célra koncentrálni, ha az életbevágó.

Mindebből következik, hogy Harrelson nem elszánt kalandornak, hanem szent ügyért harcoló harcosnak láttatja az Ezredest, ami természetesen egybevág a rendező és az egész stáb véleményével, akaratával is.

A rendező, Reeves nem csupán a színész tehetségét, egyéniségének színességét dicséri, de mindezek mellett – ezeket előre tudta – rá kellett jönnie arra is, hogy Harrelson egyben fáradhatatlan alkotótárs is, akire a nap és az éjjel bármely órájában lehet számítani.

Egy ilyen partner inspirálóan hatott a Cézárt játszó Serkisre is, aki saját bevallása szerint nem is kívánhatott volna magának ennél jobb játszótársat, kollégát. Mint mondta: „A forgatás alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz Woodyval, és én személy szerint nagyon sok erőt merítettem az ő végtelenül profi hozzáállásából. Ugyanakkor emberileg nála egyenesebbet, őszintébbet nem is tudok elképzelni, s mindezért valóban mélyen megkedveltük egymást.”

A SZEREPLŐK

ANDY SERKIS (Caesar) már rég megmutatta tehetségét az Oscar-díjas szuperprodukcióban, A Gyűrűk Urában, és már akkor világszerte kialakult egy széles rajongótábor körülötte. Ezután még két másik filmet is készített a Gyűrűk rendezőjével, Peter Jacksonnal.
Ugyanakkor Serkis rendezőként is kipróbálta magát a Breathe című saját filmjében, amelynek épp most folynak az utómunkálatai. Ugyancsak az utómunkálatoknál tart egy másik szuperprodukció, amelyben rendezőként, producerként és színészként is részt vett (Balut játszotta): ez a Rudyard Kipling műve alapján készült Dzsungel könyve, a kezdetek, amely várhatóan 2018 őszén kerül a mozikba.
Ami A majmok bolygója filmeposzt illeti, az első két részben nyújtott színészi teljesítményéért már minden lehetséges szakmai és nézői elismerést bezsebelt. Most mindenki úgy véli, hogy a harmadik rész, A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ során jutott el eddigi karrierje legfényesebb pontjára…
Ami Serkis terveit illeti, talán a legérdekesebb ezek közül George Orwell Állatfarmjának új filmadaptációja, amelynek jogait már megszerezte magának, és amelyet rendezőként kíván a filmvászonra vinni.

WOODY HARRELSON (Ezredes) rajongói végtelenül sokan vannak a világban, mint ahogy hollywoodi szerepei is megszámlálhatatlanok. Annyi azért mégis elmondható róla, hogy napjaink egyik legkeresettebb filmsztárja, aki mágnesként vonzza filmjeihez a nézőket.
Már kétszer jelölték Oscar-díjra, a legjobb férfi főszereplő és a legjobb férfi mellékszereplő díjára.
A majmok bolygója-sorozatban ezúttal először szerepelt, méghozzá a férfi főszereplő, Cézár legfontosabb partnereként, hogy Andy Serkissel vállt vállnak vetve vigyék sikerre Matt Reeves rendező minden elképzelését.

A film kisebb szerepeiben nagyot alakít még STEVE ZAHN (Rossz Majom), TERRY NOTARY (Rocket), AMIAH MILLER (Nova), KARIN KONOVAL (Maurice) és GABRIEL CHAVARRIA (Prédikátor).

A STÁB

MATT REEVES (rendező, a forgatókönyv társzerzője) számára nem ismeretlen terület a realisztikus fantasztikus film műfaja. Már 2008-ban nagy sikert aratott Cloverfield című alkotása, amely egyaránt volt kritikai és kasszasiker, hiszen több mint 175 millió dollár hasznot hozott a befektetőknek.
Reeves rendezésében A majmok bolygója előző része a világszerte produkált 700 millió dolláros bevételével rekordot döntött.

MARK BOMBACK (társ-forgatókönyvíró) nem először dolgozott együtt Reeves-szel, hiszen kettejük együttműködéséből született és aratott világsikert A majmok bolygója – Forradalom is.

MICHAEL SERESIN (operatőr) Új-Zélandon született, de már nagyon fiatalon Európába utazott, hogy Truffaut és Fellini művészetének nagy csodálójaként ő is az öreg kontinensen tanulja ki az operatőri szakmát. Másfél évvel később, 1970-ben már művészfilmekben dolgozott önkéntes segédoperatőrként, miközben reklámfilm-készítésből tartotta fenn magát.
Azóta persze sok víz lefolyt a Temzén, s olyan rendezők operatőreként ismerte meg a világ, mint Adrian Lyne vagy Alan Parker. Hogy mást ne mondjunk, a máig emlékezetes alkotások közül ő filmezte az Éjjeli expresszt (Midnight Express), illetve az egyik Harry Potter-filmet is.

via InterCom / 20th Century Fox



A bejegyzés trackback címe:

http://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr3912657869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.