látogató számláló

Nosztalgia kritika: A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Milyen is volt a Sötét lovag utolsó megmérettetése?

Öt évvel ezelőtt, 2012. július 26-án mutatták be a hazai mozikban Christopher Nolan A sötét lovag-trilógiájának záródarabját, így arra gondoltam, hogy felelevenítem Bruce Wayne felemelkedését. Annak idején én is írtam egy kisebb élménybeszámolót a filmről - még a freeblogos időkben -, amit itt olvashattok el. Félreértés ne essék, a következő sorokat nem azért írom, mert már nem értek egyet az akkori véleményemmel, csak egy feljavított, méltó írást akarok adni filmnek. Ha úgy tetszik, remastered kiadást kap az egykori írásom.

tdkr_bane.png

Bár a Sötét lovag utolsó útja nem lett tökéletes és sok elemébe belelehet kötni,  így is maradandó élményt tudott nyújtani annak idején, sőt számtalan megnézés után is.

A filmben egy meggyötört, magába fordult Bruce Wayne-t/Batmant (Christian Bale) kapunk, ami nem véletlen, hiszen magára kellett vállalnia Dent (Aaron Eckhart) meggyilkolását, hogy Gotham-ben végre béke legyen, és ezzel be kellett mocskolnia a saját kezét. De ha ez még nem lenne elég, ezt a vékony jégen álló békét egy külső erő, ha jobban tetszik, a „keleti szél”, maga Bane (Tom Hardy) akarja szétzúzni és ezzel együtt befejezni azt, amit Ra's al Ghul (Liam Neeson) elkezdett. Ám ahogy telik a film játékideje, rájövünk, hogy Bane is csak egy figura a sakktáblán, és a Gotham elleni cselekmények igazi mozgatórugója nem más, mint Talia (Marion Cotillard).

A cselekmény középpontjában Bruce Wayne karaktere áll, az ember a maszk mögött. Batman ebben a részben már csak statisztál. Tényleg csak szükség esetén mutatkozik az álarcos bűnüldöző, bár ehhez az is hozzájárul, hogy Wayne már öreg és az évek során elég sok sebet szerzett, aminek köszönhetően már nem olyan gyors mint régen. A trilógia utolsó része egyrészt foglalkozik az öregség kérdéskörével, azon belül a stafétabot átadásával, másrészt Wayne karakterfejlődésével és révbe érésével. Mind Burce Wayne, mind Batman megkapják a saját felemelkedésüket. De mikor is? Nos, ha engem kérdeztek, Wayne felemelkedése a börtönből való kijutásakor manifesztálódik. Tudjátok, onnan, ahova Bane bebörtönözte, ott néz szembe a félelmeivel. Míg Batman felemelkedése a város megmentésében nyilvánul meg, hiszen képes a saját életét is feláldozni a városért. A film végén lényegében szimbolikusan Batman meghal, feláldozza magát. Persze helye nem marad betöltetlen, mert átadja azt egy ifjú titánnak, Blake-nek (Joseph Gordon-Levitt).
Nekem ambivalens érezéseim voltak a stafétabot átadásával szemben. Persze szépen fel volt vezetve, sőt már A sötét lovagban is tettek rá utalást, hogy Batman a bűnüldözést nem csinálhatja élete végéig. A szimbolika is remekül működött, de valahogy Blake karaktere nem ment át akkora fejlődésen, hogy rá lehetne hagyni a város védelmezését. Legalábbis szerintem, mert én úgy gondolom, hogy a film végére is egy olyan tűzrőlpattant karakter maradt, mint amilyen az elején volt. Természetesen ez már szőrszálhasogatás, ahogy a film többi hibáját felróni is, hiszen a trilógia előző két része sem volt tökéletes. A legtöbb baki a forgatókönyvben rejlik, egy kis odafigyeléssel biztosan korrigálni lehetett volna, de annyi pozitívuma van a filmnek, hogy azok a kis hibák, amik előtűnnek, eltörpülnek, és a mérleg nyelve a jó irányba billen.

A film lényegében a  Batman: No Man's Land történetéből építkezik, bár egy kicsit leegyszerűsített formában elevenedik meg az alapsztoriban, de így is jól átjön a megkeseredett Gotham, egy város, ami el lett zárva a civilizációtól, reményvesztett, és csak magára van utalva. Sőt nekem személy szerint tetszett az a kis szociológiai kísérlet a javak újraelosztása kapcsán.

Az új szereplők is remekeltek. Anne Hathaway remek macskanő volt. Jól hozta a képregényekből ismert besurranó tolvajt. Tom Hardy is remek ellenfél és le a kalappal előtte, hogy úgy el tudott játszani egy karaktert, hogy a színészi eszköztár a legminimálisabbra volt lekorlátozva. Persze ha Bane karakterét nézzük, akkor nem az volt a lényeg, hogy remek színészi alakítást nyújtson az, aki eljátssza, hanem tekintélyt parancsoló legyen. És Tom Hardy szépen kigyúrta magát a szerephez.

Ám talán az egyik legnagyobb hibája a filmnek, hogy a gonosz karakterek mögött nincs többdimenziós motiváció. Bane szimplán csak zsoldos, egy autoriter személyiség, aki csupán parancsokat hajt végre. Talia meg csak bosszúszomjas.

És igen, még Maria Cotillard is remekelt a filmben, bár az a színészi alakítás, amit karakterének halálakor művelt, sok ember számára nevetséges volt. Én is csak néztem, hogy ez mi, de itt az interjú vele, hogy ő mit gondol erről.

Ha a kivitelezést nézzük, remek akciójeleneteket láthatunk. A végső nagy összecsapás grandiózusra sikeredett. Ám drámai, szívbemarkoló jeleneteket se rest a néző elé tárni. És Hans Zimmer a már így is remek jeleneteket képes volt zeneszámaival egy magasabb szintre elemi. Elég csak erre a számra gondolni.

Összegezve csak annyit tudok mondani, hogy Christopher Nolan méltón lezárta a Sötét lovag történetét. Úgy, hogy biztosan elég nagy nyomás volt rajta, hiszen minden szempontból überelnie kellett a trilógia középső részét, A sötét lovagot. S bár sok tekintetben ez nem sikerült neki, számomra A sötét lovag - Felemelkedés ugyanolyan maradandó élményt tudott nyújtani, mint a trilógia középső része. Sőt az egyik legjobb szuperhősös mozi lett.  Én örülnék, ha a jövőben olyan mély tartalommal rendelkező szuperhősfilmek születnének, mint A sötét lovag trilógia.

tdkr_hun_p1.png


süti beállítások módosítása