látogató számláló

Kritika: Feledés (Oblivion)

Egyik kedvenc műfajom a sci-fi. Nem is tudom mikor kezdtem el szeretni ezt a műfajt, arra viszont emlékszem, hogy már kis iskolásként érdekelt, hogy mi lesz az emberiséggel, itt maradunk a földön vagy elköltözünk, vannak-e földön kívüliek és még sorolhatnám.

Aztán elkezdtem ilyen fajtájú filmeket nézi, mint a Mars mentőakció, Vörös bolygó vagy a Csillagkapu és még sorolhatnám. Aztán jöttek az olyan filmek, amik igen nagy odafigyelést és koncentrálást igényeltek. Ilyen volt a 2001: Űrodüsszeia vagy a Szárnyas fejvadász. Persze nem csak filmek terén akartam bővíteni a sci-fi „tudásom”, hanem könyvek terén is. Gimnazistaként kezdtem el olvasni Philip K. Dicket, Iain M. Bankset, Arthur C. Clarkot és Asimovot. Persze sci-fin belül imádom a cyberpunk műfajt is, de ebbe nem akarok most belemenni, meg nem is magamról akarok írni. Igazából a fenti sorokat azért írtam, hogy érzékeltessem, hogy én szeretem ezt a műfajt és szeretem, ha ilyen típusú filmek jelennek meg, mert ebben a műfajban annyi lehetőség van, hogy az megegyezik a csillagok számával. A forgatókönyv írók igazán csak ebben a műfajban engedhetik szabadjára a fantáziájukat és csak az emberi képzelet adhat határt annak.
Ezek után nem kérdés, hogy vártam a Feledés című filmet. Az előzetes megfogott, a plakátok is egyediek voltak. Egyszóval engem meggyőzött a film marketing csapata, hogy beüljek rá, és ez meg is történet e hét folyamán. A történet talán csak első hallásra hallatszik egyszerűnek pedig nem az, elég csavaros és kifejezetten jót tett a filmnek. Míg a cselekmény első fele kicsit vontatott menetelű, addig a második fele oda szegezi az embert a vászonhoz és nem enged el. Személy szerint én teljesen meglepődtem azon, hogy a filmben nem csak egy csavar van, hanem több, ami igazából arra az egyre épül rá. Ebből is látszik, hogy már az imádott műfajomat is alul értékelem előre, a többi szar CGI film miatt. Ha már szóba hoztam a CGI-t, akkor elmondom, hogy gyönyörű, eszméletlen, hogy mit hoztak össze. Kevés van benne, de az a kevés egyáltalán nem zavaró. Meg igazából, amit meglehetett oldani CGI nélkül azt megtették, minden elismerésem. Sőt az is, hogy sci-fi létére nem erőlteti a 3D-t se. Azért ez nagy szó.
A másik nagy pozitívum az a zene. M83 együttes olyan szép és gyönyörű számokat komponált össze, hogy már Hans Zimmeri magaslatokba emelkednek lassan.
A színészek jók voltak. Mindenkire olyan szerepet osztottak, hogy ne haladják meg a képességüket. Ami meglepett, hogy Morgan Freeman elég keveset volt jelen a történetbe. Ami még szintúgy meglepet, hogy Nikolaj Coster-Waldau a Trónok harca Jaime Lannisterre is benne volt a filmben.
A történetbe direkt nem mentem bele mélyen, mert nem akarom senkitől elvenni a felfedezés örömét. Akik meg vinnyognak, hogy jajj nem értettem miről szólt, azok tipikusan az fajta, akik enni járnak be a filmbe és oda se figyelnek, meg ki-be mászkálnak. Szerintem nem kell tovább ragoznod mindenki látott már ilyet. Nem hencegni akarok, de én egyből megértettem a történetet, mert oda figyeltem. Ha valamihez hasonlítanom kéne a film történetét, akkor azt mondanám, hogy egy Philip K. Dick regényhez hasonlít. Senkit ne riasszon el az a tudat, hogy a film rendezője ugyan az a fickó, aki a Tron: Örökséget rendezte, mert ez a film sokkal jobb az előbb említettnél.
Bártan ajánlom mindenkinek, nem tökéletes film, de idén ez a film tetszett a nekem a legjobban, mondom ezt úgy, hogy már (majdnem) négy hónap elmenet az évből.

OBLIVION-poster_510x807.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr995500602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása