látogató számláló

Kritika: Szenilla nyomában (Finding Dory)

Ússz és evezz!

A Disney-t én személy szerint nem kedvelem. Egy nagy kapitalista cégnek tartom, nulla új ötlettel. Nem véletlen, hogy mostanság sokkal inkább rámegy a régi rajzfilmek élőszereplős újrafeldolgozásra. Persze néha beesik egy Zootropolis - Állati nagy balhé, vagy egy Jégvarázs, de az esetek többségében a fantáziátlanság jelentkezik cégnél, mikor a világ egyik legnagyobb média és szórakoztatóipari társaságáról van szó. E nagy cég alá tartozik például a Marvel Studios, a Lucasfilm, illetve a Pixar Animation Studios. Most lehetne vitatkozni, hogy az előbb említett stúdiók munkáiba mennyire szól bele a Disney - a hivatalos álláspont szerint a kreatív folyamatokba semennyire -, de azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy mind a Marvel Studios, mind a Lucasfilm lényegében biztonsági játékot játszanak. Ez alatt azt értem, hogy a Marvel 2008-tól lényegében minden filmjével ugyanazt adja el a közönségének. A Lucasfilm meg az új trilógia első részével szintúgy ugyanazt adta el, amit már 1977-ben bemutattak "Star Wars" címmel. (Ma "Star Wars IV: Egy új remény" néven ismert.)
Persze ezek mind az én véleményeim, ezeket cáfolni/megerősíteni csak azok tudják, akik az előbb említett stúdiókban dolgoznak.

finding_dory_620.png

Talán a Pixar az a stúdió, amelynek megmaradt az autonomitása. Legalábbis részben, mert néha azért a Pixar háza táján is megjelentek olyan művek, mint a Merida, a bátor, vagy a Dínó Tesó, amik szerintem sokkal inkább tükrözték a Disney-féle stílusjegyeket, mint a Pixarért.
A Verdák két részét meg direkt nem említettem, mert azt a Pixar egyik fejese (John Lasseter) követte el.

A stúdió sikere 2010-ig tartott, azután a Verdák 2. részével, illetve a Merida, a bátorral és a Szörny Egyetemmel elérkezett a mélypontra. Utóbbi nekem tetszett, csak nagyon megosztó animációs film lett és e tájt kezdték a stúdióra rábélyegezni, hogy csak folytatásokat készít. Erről nekem az a véleményem, hogy ameddig van értelme, hogy egy adott filmből, ez esetben egy adott animációs filmből folytatás készüljön, addig nem zavar, főleg, ha a folytatás kreatív és minőségileg túlhaladja az előző részt (lásd: Toy Story trilógia). Akkor már zavar, ha lényegében ugyan azt adják el epizódról epizódra.
A stúdió felemelkedése a tavalyi Agymanók című művükhöz köthető. Bár ez még nem teljes felemelkedés, csak részben, mert azért ezt a szintet tartani is kell. De ez majd még kiderül. Plusz, ha valaki figyelemmel követi a filmes híreket, akkor az láthatja, hogy a stúdió továbbra is az ötletes folytatásokra helyezi a hangsúlyt. Ugyanis lesz A hihetetlen család 2, Toy Story 4 (na igen, itt vannak aggályaim, de bizakodó vagyok), Verdák 3 (mert hát az előző két rész valakiknek biztos nem volt elég). És ugye most van egy Némó nyomában 2, a Szenilla nyomában.

A Némó nyomában 2003-ban került először a mozikba, aztán mikor még az embereket be lehetett csalogatni a 3D-s vetítésekre, a döntnökök úgy gondolták, hogy újra a mozikba küldik az alkotást, ezúttal 3D-s technológiával felvértezve. Sajnos én egyik formában sem láttam moziban, csak itthon, először VHS kazettán, aztán DVD-n is.

Meg kell hagyni, hogy a Némó nyomában elég nagy drámával indít, amit talán csak a Fel! (szintén Pixar mű) tud túlszárnyalni. A történet lényegében egy apa-fia kapcsolatot mutat be. Pizsi, a bohóchal nagyon félti egyetlen gyermekét, Némót, ami persze a kettejük közötti kapcsolatban konfliktusforrás is. Ám egy nap, szerencsétlenségükre, Némót elragadja egy búvár...
Nem nagyon akarok belemenni a történet részleteibe, csak nagy vonalakban: a drámai nyitány után egy lassú felvezetést kapunk, viszont a történet második fele nagyon pörög.

Így, a Szenilla nyomában előtt megnézve még mindig nagyon jól néz ki az "előzmény", a látványra nem lehet panasz. A karakterek magával ragadóak, elég csak a vegetáriánus cápákra gondolni, vagy a laza teknősre. Szenilla figurájára is az imént említett jelzőt tudom csak használni, pedig azt hittem, mostani fejjel már tuti idegesíteni fog a karaktere, de csak egy-egy jelent volt, aminél egy kicsit sok volt belőle. A filmvégi katarzis pedig így, többszöri megnézés után is nagyot üt. Egy remek kaland az egész család számára.
És most jön a költői kérdés: megérte-e belőle folytatást készíteni?

Még mielőtt megválaszolom, azt leszögezném, hogy az első film legérdekesebb, meg talán legkedveltebb karaktere Szenilla volt. Ezt az is alátámasztja a maga 25 millió Facebook-lájkjával Szenilla a legkedveltebb Pixar/Disney karakter. Tehát én jó alapkoncepciónak tartom a Pixar részéről, hogy az ő karakterére húzták rá a folytatást. Az előzetesekből már tudható volt, hogy a fő történetszál lényegében, az lesz, hogy Szenillának beugrik egy régi emlékfoszlány a szüleiről és meg akarja találni őket. Tulajdonképpen erről szól a film, valamint arra is választ kapunk, mióta van memóriazavara.

A látványra ismét nem lehet panasz, pazarul nézett ki. A történetvezetés nagyon dinamikus, szó szerint pörög a film, ami egy kicsit a hangulat rovására is ment. Túlságosan pörgött a cselekmény, és az egésznek olyan kapkodós utóhatása volt. Persze, ahogy az előző részben, itt is egy drámai szállal indítunk. Ami engem zavart, hogy egy-egy jelenetre megállhatott volna film, és a drámát elmélyíthették volna. De ettől függetlenül tetszett ez a Pixar-mű is, de az előző részhez nem ér fel - szerintem.  

A régi karakterek is visszatérnek, de olyan víziállatok is feltűnnek a mostani részben, amik az előzőben nem voltak láthatóak. Van itt polip, fóka. delfin, és még sorolhatnám. És igen, az új víziállatok új karaktereket jelentenek, akik nagyszerűek voltak. Személyes kedvencem Hank volt, a polip. A régiek meg hozzák a formájukat. Pizsi még mindig aggodalmaskodik, Szenilla még mindig feledékeny, de egyben vakmerő is. Szerencsére itt sem ment át idegesítőbe a karaktere. Valamint sok újdonság is felelhető a folytatásban, nem csak a történet szempontjából, hanem úgy alles zusammen.

A magyar hangok zseniálisak voltak. Aminek nagyon örülök, hogy visszatértünk ahhoz, hogy a filmben megjelenő feliratok mind-mind magyarul vannak feltüntetve.
És mint minden Pixar mű előtt, itt is látható egy kisfilm, ami nagyon aranyos.

Összegezve: szórakoztató és ötletes folytatás, megérte elkészíteni. Nem ér fel az alapműhöz, de a Pixar-varázs itt is működött, valamint a film mondanivalója is nagyon átjött, és az új karakterek is szerethetőek voltak.
Na meg a tengert még mindig bámulatosan tudják animálni a Pixarnál. Ja és igen, a stáblistát megvárni!

szenilla_nyomaban_hun_p6_1500.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr778809954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása