látogató számláló

Kritika: Verdák 3. (Cars 3)

Villám McQueen utolsó rajtja.

A Verdák első része elég sok viszontagságon esett át, ugyanis a Pixar stúdió leghosszabb projektjéről van szó. Az alapötlet a stúdió nagyfőnökétől, John Lassetertől származott, akiben az ötlet csírája egy, a 66-os úton szervezett családi kirándulása alatt fogant meg. A stúdió is vevő volt az autós témára, Lasseterék az antropomorf kocsiknál megszokott "lámpák a szemek" helyett a "szélvédők a szemek" koncepcióval álltak elő, ám hiába szerették volna az Egy bogár élete után elkészíteni a Verdákat, közbejött egy-két kompromisszumkötés a Disney-vel. A Miki Egér Társaságnál inkább egy Toy Story folytatást kértek, aztán tovább folytak a Disney-tárgyalások, aminek köszönhetően csak 2006-ban látott napvilágot a piros NASCAR kocsi hőn vágyott kalandja.

cars3_pic01.png

Személy szerint amikor először láttam a Verdák első részét, nem tetszett. Egyszerűen túl vontatottnak és unalmasnak találtam. Aztán most, hogy a 3. rész előtt megnéztem még egyszer (a második résszel együtt), kifejezetten tetszett, persze továbbra sem lesz benne a saját "Pixar top 10"-listámban, de valahogy most talán fogékonyabb voltam az első rész üzenetére, és Villám McQueen karakterfejlődése jobban átjött. Pedig annak idején is eléggé izgatottan vetettem bele magam McQueen történetébe, ám úgy tűnik, most érett be.
Idézzük fel, miről is szól az első rész: van egy zöldfülű, ám feltörekvő NASCAR-bajnok autó, Villám McQueen, akit csak a verseny megnyerése érdekel, mások tanácsaival nem foglalkozik, csapatát lenézi. Ám egy baleset folytán a 66-os úton található kis városban, Kipufogófürdőben találja magát, ahol a helyeik világossá teszik számára, hogy önfejűségével nem halad jó irányba. No meg megkapjuk a változó időkkel kapcsolatos problémákat: régen, mikor a verdák nem csak le akarták tudni az utat, még volt idejük egy kis kalandra, egy kis szórakozásra. Régen minden szebb és jobb volt…
Az első rész erőssége szerintem McQueen karakterfejlődésben rejlik, és persze abban, hogy egy karakterközpontú filmet kapunk, aminek köszönthetően Kipufogófürdő lakosságát jól megismerjük és lesz kivel azonosulni, netán együtt is érezni. (És a figyelmesebb nézők számos easter egget, rejtett tartalmat találnak a történetben...)

Öt évet kellett várni a második részre, de ez idő alatt számtalan Verdák-kisfilmmel jelentkezett a stúdió, Verdanimációk címmel. E kisfilmeknek a legtöbb esetben Matuka állt a középpontjában (persze sok más, Kipufogófürdőből ismert karakter is feltűnt bennük), és így nyílt titokká vált, hogy ezek a kisfilmek a kisebb korosztályt célozták meg. Nem tudom, hogy ezek a kis történetek mennyire voltak sikeresek, de a stúdió második filmjére totálisan kihatott. Hogyan is? Hát úgy, hogy a második rész középpontjában egy "Matuka mekkora balek, de azt milyen jól csinálja" típusú kémtörténetet áll. Aminek köszönhetően a versenyzés a háttérbe szorult, ahogy a legtöbb karakter is, még igazából McQueen is. A második részt is újra megnéztem, de az továbbra sem tetszik. Igazából túlságon Matuka-központú lett, amiből a legtöbb probléma eredeztethető. Meg merem kockáztatni, hogy a Verdák 2. csak a kisebbeknek jött be, meg jön be most is. A Pixarra kifejezetten jellemző, hogy korosztálytól függetlenül élvezhetők a filmjeik, ám ez a Verdák második részénél egyáltalán nem volt érezhető. Matuka engem kifejtetten idegesített. Túl sok volt belőle. Persze a második részben is vannak ötletes megoldások, ezek leginkább a kémautók felszereltségében mutatkoznak meg, de ez így is kevés volt.

cars3_pic02.png

A harmadik résznek csak a teaser trailer-ét láttam, mondván, hogy ennél többet nem is akarok tudni a filmből, hogy minden, de tényleg minden az újdonság erejével bírjon. És igen, a teaser az én figyelmemet is felkeltette, hiszen elég komoly hangot ütött meg, ami egy trilógia befejező részéhez már-már elengedhetetlen. Sőt aki ismeri a stúdió munkásságát, tudja nagyon jól, hogy a Pixar-nál képesek az ott dolgozók katartikus erejű folytatásokat is letenni az asztalra (igen, a Toy Story 3. részére gondolok). Szóval én mit is vártam a 3. résztől? Hát, röviden csak annyit, hogy a teaserben látott hangulat a kész filmből is átjöjjön. És most, hogy már túl vagyok a 3. rész megtekintésén, bátran kijelenthetem, hogy a Verdák-franchise legjobb része fog csütörtökön a hazai mozikba begurulni!

A film hangulata komorabb lett, bár nem annyira, mint azt a teaser után vártam, de a szérián belül így is ennek a résznek van a legkomolyabb mondanivalója, és számos erkölcsi tanulsággal rendelkezik. A sztori az első Verdák történetének tükörképe. Ugyanis itt már McQueen a kiöregedő versenyautó úgy, mint annak idején az első filmben King (Motor Ottó). McQueen-nek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az új generációs ifjú titánok ellen semmi esélye, főleg Vihar Jacksonnal szemben. Vihar a fiatal tehetség, aki bármennyire is rajongott annak idején McQueenért, mégis ki akarja túrni az öreget a versenyből. Sőt az egyik verseny alatt egy borzasztó tragédia folytán McQueennek tényleg el kell azon gondolkoznia, hogy hogyan tarthatja fenn a hírnevét, és hogyan veheti fel a fiatalokkal a versenyt. Viszont itt megállnék, mert nem akarok mélyebben belemenni a történetbe, és tényleg mindenkit arra ösztönzök, hogy ha eddig nem tetszett egy rész sem a Verdákból, a legújabbal érdemes egy próbát tenni. Persze úgy, hogy azért az első két részt - de főleg az elsőt - érdemes előtte megnézni újra, mivel többször visszautalnak rájuk és sok régi karaktert viszontláthatunk a legújabb felvonásban. Többek között Joe Komposztort, aki immár közvetítőként dolgozik, sőt Hudson Doki is feltűnik, és igen szép emléket állít neki az új rész. De természetesen Kipufogófürdőbe is visszatértünk és az onnan ismert szereplők szintén feltűnnek. Megnyugtatok(?) mindenkit, hogy bár Matuka szerepel a filmben, de nagyon rövid időt tölt a vásznon. Szóval a készítők tanultak az előző rész hibájából.

A látványra pedig most sem lehet panasz. A Pixar 18. egész estés filmjén ugyanis több mint 250 ember dolgozott, és ez meg is látszik a végeredményen. Az animációs szakemberek rengeteg időt fektettek abba, hogy az autóversenypályákat a legtökéletesebb módon modellezzék le. Így számtalan pályát kellett meglátogatniuk Észak-Karolinában, ahol rengeteg kihalt, elsivatagosodott versenypálya lelhető fel. Valamit rengeteg energiát fordítottak arra, hogy az autók mozgása minél realisztikusabb legyen. Például arra is odafigyeltek, hogy egy bizonyos sebességnél hányat forog a kerék egy másodperc alatt.

Ami a legjobban meglepett a Verdák harmadik részének munkálatai kapcsán, az az, hogy John Lasseter sem rendezőként, sem pedig forgatókönyvíróként nem vett részt McQueen legújabb kalandjának megalkotásában, pedig lényegében Lesseter a széria atyja. Bár ehhez hozzátartozik az is, hogy így legalább Brian Fee debütálhatott, mint rendező. Fee ugyanis korábban csak asszisztensként dolgozott a franchise első két részén. Viszont azért tehettek volna mellé egy veterán rendezőt is, ugyanis a Verdák 3. része bár jó lett, komorabb lett, de azt a bizonyos katartikus élményt én sajnos nem kaptam meg, amit úgy elvártam volna tőle, hiszen mégis egy trilógia befejező részét láthatjuk. Persze vannak érzelmes jelenetei a filmnek, de azok nem annyira erősek, mint pl. a Toy Story 3-ban. Bár ehhez az is hozzájárul, hogy zenei téren nem valami erős a film. Pedig a lehetőség adva volt.

Ám nem akarom negatív gondolatokkal befejezni ezt az írásomat, mert az előbb említett hiányosságokat figyelmen kívül hagyom és továbbra is csak azt tudom mondani, hogy Villám McQueen utolsó rajta jól sikerült. A stúdióra jellemző stílussal, azaz korosztálytól függetlenül élvezhető alkotással rukkoltak elő. A Verdák-franchise rajongóinak kötelező darab, sőt azoknak is, akik idáig nem tartották nagyra a szériát.

verdak3_hun_p3_620.png


süti beállítások módosítása