látogató számláló

Kritika: Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver)

Öveket becsatolni!

Mély levegő, füleseket be, cool zenét kiválasztani és nyomd tövig a gázt! Nagyjából így lehetne röviden összefoglalni, hogy milyen is a Nyomd, bébi, nyomd. Adva van egy fiatal srác, Baby (Ansel Elgort), akinek egy baleset következtében állandóan zenét kell hallgatnia, hogy tompítsa a dobhártyájában lévő zúgást. Emellett pedig remek sofőr is. Egy múltbéli hiba miatt egy alvilági üzletember keresztezte az útját, név szerint Doki (Kevin Spacey), aki felé törlesztenie kell az adósságát. Ám amikor ez megtörténik, Doki továbbra is igényt tart a fiú szolgálataira. Csakhogy Baby nem így gondolja, sőt közben egy lánnyal (Lily James) is megismerkedik, akivel el akar szökni, jó messzire…

babydriver_pic01.png

Így első olvasatra teljesen megértem, ha valaki vállat von a film fölött, hogy nem érdekli. Tény, hogy maga a történet nem váltja meg a világot, viszont a film varázsa a kivitelezésben rejlik. Sőt nálam a játékidő kb. utolsó egy órája tette fel az i-re a pontot.  Edgar Wright rendező úrnak sosem kellett a szomszédba mennie egy jelenet zénére történő megkoreografálásáért (lásd: Haláli hullák hajnala, Scott Pilgrim a világ ellen), viszont mostani filmjében ezt a megoldást teljesen kimaxolta. Adva van 30 igen ütős zeneszám, amikre konkrét jelenetek vannak megvágva és megkoreografálva úgy, hogy az ember tátott szájjal figyeli azt a fajta dinamikus sodródást, amit a film elénk tár.

Ehhez még nagyszerű színészi alakítások is párosulnak. Kevin Spacey ugyanazt a kemény, határozott, jó kiállású karaktert hozza, amit már a Kártyavár (House of Cards) című sorozatban láthattunk tőle. De van itt tűzről pattant Jamie Foxx is, aki sose képes befogni, mindenkibe beleköt és mindenhez van valami vicces hozzáfűznivalója. Az ő karaktere a legtöbb jelentben humorforrásként szolgál, viszont irtó gyorsan át tud változni azzá gengszterré, akivel nem szívesen találkoznál a való életben. Sőt ha már humor, a film forgatókönyve briliánsan lett megírva; az a fajta intellektuális humor, amivel operál, egyszerűen mosolyt csal az ember arcára. És visszatérve a karakterekhez: Ansel Elgort is remek. Jól hozza a nem túl bőbeszédű, de vezetni remekül tudó főszereplőt, mint annak idején Ryan Gosling a Drive - Gázt! című filmben.

Na, de akkor a cselekmény végjátékáról is írnék - persze spoilermentesen -, mert az valami eszméleten volt! Nem csak, hogy feszültséggel telire és pörgősre sikeredett, de végre nem azt a sablonos, már-már unalomig ismételt végkimenetelt kapjuk meg, amit ettől a műfajtól kapni szoktunk, hanem egy olyan üldözéses jelenetet, ami maga mögött hagyja a megszokott elemeket, és képes valami újat mutatni. És ez 2017-ben már nagyon nagy szó, mert ezáltal ámulatba ejti a film a nézőt és nem engedi, hogy másra koncentráljon. Persze a film eleje is remek, csak ott még nem annyira indulnak be az események, inkább a szerelmi szál kerül a középpontba, ami megvan fűszerezve egy kis "kergetjük az amerikai álmot" érzéssel. Meg természetesen Baby karakterének megismerése dominál inkább, de e kötelező körök lefutása után tényleg olyan iramot diktál a film, hogy jobb, ha mindenki beköti az övét.
A film látványa is rendben van, ami nem véletlen: Edgar Wright konzultált George Millerrel és Quentin Tarantinóval annak érdekében, hogy a filmjében a CGI-használat a legminimálisabb legyen.

Szerintem ennél többet nem is kell írni a filmről. Én mindenkit arra ösztönzök, hogy nézze meg, mert cool zenék, látványos akciójelenetek és remek színészi alakítások várják a Nyomd, bébi, nyomd-ban.

babydriver_hun_p1_620.png


A bejegyzés trackback címe:

https://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr1312618151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.