Kritika: Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets)

Jobb, ha a film után kéznél van egy doboz Valeriana Relax.

Luc Besson tehetséges rendezőként kezdte karrierjét, de ma már csak árnyéka önmagának és ezt legújabb műve, a Valerian és az ezer bolygó városa is megerősíti. Ugyanis Besson már megint elfejtett történetet írni a filmjéhez. Bár az eredeti képregényt nem olvastam, nem hiszem el, hogy egy mérföldkőnek számító műből tényleg csak ilyen harmatgyenge minőségű cselekményt lehetett kihozni. A Valerian és az ezer bolygó városa így csupán egy látványos mozi lett, aminek köszönhetően szemet kápráztató világ tárul a néző elé a vásznon, de ez kevés ahhoz, hogy ne érezzük a film hosszát. És el is érkeztünk a probléma forrásához, ugyanis a történet teljesen kiszámítható, egyáltalán nem fordulatos, a nézőnek hamarabb leesnek a háttérben zajló dolgok, mint a film szereplőinek és emiatt a legtöbben unalmasnak fogják érezni a filmet, legalábbis én egy idő után untam már.

A karakterek rendben voltak, a két főszereplő közötti harmónia, ha nem is mindig, de a legtöbb jelenetben azért működött. Nekem nem volt problémám se Dane DeHaan, se Cara Delevingne színészi játékával. Bár én jobban féltem Delevingne alakításától, ugyanis a Valerian előtt csak riszálnia kellett a Suicide Squad-ban, meg egy szabadgondolkodású lányt hozott a Papírvárosok-ban, amiben bár mozgatórugója volt a történetnek, de karaktere keveset szerepelt. Viszont a Valerian és az ezer bolygó városában bebizonyíthatta, hogy meg tud birkózni egy főszereppel is. Ja, és az a mellvért, amit Cara kisasszonynak hordania kellett, továbbra is szexista.

Maradva a szereplőknél, én személy szerint örültem, hogy végre nem egy tipikus, kigyúrt alfahímet tisztelhetünk Valerian (Dane DeHaan) személyében, hanem egy sokkal átlagosabb alkattal rukkoltak elő. Ami lehet, hogy másoknak zavaró tényező volt, de nekem nem. 

Lényegében elmondtam mindent a filmről, amit lehetett. Látványmozi, kiszámítható cselekménnyel. Ja, és túlságosan komolyan veszi magát. Az a Luc Besson-féle lazaság, ami Az ötödik elemben megvolt, az itt teljesen hiányzik, és ez a poénokban, helyzetkomikumokban tökéletesen megmutatkozik. Kíváncsi leszek, hogy az áhított folytatásokból lesz-e valami, vagy hagyja Besson az egészet úgy, ahogy van. Mindenesetre, ha lesz is folytatás, jó lenne hozzá egy épkézláb forgatókönyvet írni.