Kritika: Budapest Noir

Ez egy bűnös város.

Én idén nagyon ki voltam éhezve egy jó kis krimire. Csak sajnos a 2017-es filmes felhozatal nem nagyon büszkélkedhetett jó bűnügyi történettel. Konkrétan a Hóember után már teljesen kiábrándultam a műfajból, így kevésbé bizakodva ültem be a Budapest Noir vetítésére. Tudjátok, olyan „lesz, ami lesz” alapon. Bár a film alapjául szolgáló könyvet olvastam, igaz rég, azért az emlékeim közt megmaradt a cselekmény. Szóval nagyjából tudtam, mire lehet számítani történet szempontjából, viszont az adaptálás is olyan dolog, hogy ahány ember, annyiféle változat készülhet.

A történet az 1930-as évekre kalauzol vissza: Budapesten járunk, Gömbös Gyula halott, az antiszemitizmus egyre jobban kezd elterjedni. Gordon Zsigmond (Kolovratnik Krisztián), a bűnügyi újságíró egy brutálisan meggyilkolt fiatal zsidó lány halála után nyomoz. A szálak több irányba vezetnek. Egyrészt Budapest legnagyobb nyomornegyedeibe, másrészt a felső osztályhoz, akik jelentős befolyással és hatalommal rendelkeznek. Sőt mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ügy részletei ne kerüljenek nyilvánosságra. E kaotikus helyzetben kell az igazságnak győzedelmeskednie...

Nos, bármennyire is meglepő lesz a következő kijelentésem, ez az igazság: nekem tetszett a Budapest Noir. Kifejezetten dinamikus lett a történetvezetés, ami eléggé meglepett - természetesen pozitív értelemben. Ezáltal egyszer sem ül le a cselekmény. Persze vannak hibái is a filmnek, például az eléggé feltűnő, hogy sok jelenetben teljesen üresek a budapesti utcák. Oké, hogy a forgatás miatt le kellett zárni az adott helyszínt, de még a statisztákat se engedték a forgatás helyszínére? Ebből az is következik, hogy sok utcai jelenet nagyon művi hatású. Persze ezt valamennyire kompenzálják a filmben megjelenő díszletek, meg a szobabelsők (mert a film kb. 90%-a különböző lakásokban játszódik). Ilyen szempontból tényleg mindenre odafigyeltek a készítők, hogy a '30-as évekbeli Budapest elevenedjen meg a vásznon. A sajtóvetítés után egy kisebb sajtótájékoztató is volt, ahol elmondták a készítők, hogy nagyon sok korhű tárggyal (értsd: plakátok, ruhadarabok stb.) dolgoztak. Ha valaki megnézi a filmet, és csodálkozna az utolsó jelenetekben feltűnő házon és annak belső kialakításán, az ne tegye, mert a sajtótájékoztatón elárulták, hogy az is tökéletesen korhű berendezésű volt.

Továbbá az is tény, hogy hiába a noir stílus, a film színes. Nem fekete-fehér, ahogy a legtöbb hasonló alkotás általában. És bár ez is egy zavaró tényező lehet, de a film rendezője, Gárdos Éva ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Viszont szerintem a legtöbb jelenet így is kellően elkapta és átadja a noir hangulatát.

A színészi alakítások is rendben voltak, sőt talán azok sikerültek a legjobban a filmben. A forgatás előtt elég hosszas casting zajlott, hogy minden egyes karakterhez a megfelelő színészt válasszák. Sőt nagyon sok tesztfelvételt is készítettek az alkotók, hogy a karakterek közötti interakciók megfelelően működjenek. Gordon Zsigmond szerepe elég nehéz, ugyanis a könyvben ténylegesen csak annyit tud meg róla az olvasó ami a legszükségesebb. Viszont Kolovratnik Krisztián remekel a szerepben. Bevallom, én nagyon féltem, hogy nem lesz jó főszereplője a filmnek, de nagyon jól ráérzett Gordon karakterére. Tenki Réka is remek alakítást nyújtott, talán karrierje során idáig a legjobbat. A jó színészi alakítások nagyon is kellettek, mert a karakterek nem lettek valami árnyaltan bemutatva, de ezt kompenzálva igen dinamikus történetvezetést kap a néző. Bár akit nem vonz be a történet, az nagy valószínűséggel unni fogja az egészet, szóval a készítők adtak is valamit, és közben el is vettek... Így eléggé ódzkodva jelenteném ki, hogy érdemes megnézi a Budapest Noirt. Nekem kellemes csalódás volt, bár lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy én már nagyon lejjebb adtam az elvárásaimat a bűnügyi filmekkel szemben.