Nosztalgia kritika: Star Wars - Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens)
Feltámadt a nosztalgia.
Nyakunkon Az utolsó Jedik premierje, így arra gondoltam, hogy felelevenítem, milyenre sikeredett az új trilógia nyitánya, a Star Wars: Az ébredő Erő. Előre leszögezem, hogy ez egy teljesen szubjektív vélemény, sőt azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy imádon a Star Wars-t, az egyik kedvenc univerzumomról van szó - csak még mielőtt valaki azt hinné, hogy utálom.
Két évvel ezelőtt frissen is megírtam az oldalra a véleményemet - amit itt elolvashattok -, de mivel az az írás egy szigorú embargó szabályainak korlátai között íródott, úgy érzetem, hogy itt a remek lehetőség, hogy jobban kifejtsem, miért volt számomra annak idején nagy csalódás Az ébredő Erő, és miért van az még a mai napig is, hogy nem jó szívvel gondolok vissza rá.
Talán a leglényegesebb dolog, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyire a nosztalgiázásra fogják ráhúzni az egész történetet. Mivel a Star Wars egy hatalmas nagy univerzum számtalan bolygóval, sorssal, megannyi lehetőséggel, biztosítva azt, hogy nincs szükség arra, hogy egy új trilógia bevezetését azzal kezdjék, hogy (majdnem) mindent át kell másolni az Új reményből. Ez számomra inkompetens döntésnek minősül. Persze lehet azzal védekezni, hogy "de hát egy új generációval akarták megismertetni a Star Wars univerzumát", viszont szerintem ez nem egy erős érv azzal szemben, hogy újra láthattam azt, amit már sok-sok évvel ezelőtt. Ráadásul úgy, hogy bármennyire is sok utálója van a Baljós árnyaknak, annak idején, sőt még ma is fel van róva neki (több minden más mellett), hogy az Új reményből pár motívumot elcsent. És itt talán a legérdekesebb az, hogy ez a plagizálás a Baljós árnyaknak sokkal jobban fel van róva, mint Az ébredő Erőnek, ami rejtély számomra, mivel utóbbi sokkal több mindent újrahasznosított. Természetesen ha már a szérián belüli összehasonlításokkal kezdtem, nem szabad elmenni amellett, hogy a VII. epizód látványvilága is visszanyúlt a gyökerekhez. Végre megkaptuk azt a piszkos, koszos univerzumot, amit az eredeti trilógiában is láthattunk, és nem egy CGI-hányásnak voltunk a szemtanúi, mint annak idején az előzménytrilógia nézése közben. Viszont az előzménytrilógia képes volt újat mutatni. Bármennyit lehet szidni Lucast a megannyi rossz döntése miatt, de azt is figyelembe kell venni amikor valaki az előzménytrilógiáról beszél, hogy mert új vizekre evezni. Sokkal jobban kitágította az univerzumot, új aspektusból mutatta meg a dolgokat. Ezzel szemben Az ébredő Erő fogcsikorgatva kapaszkodik az eredeti trilógiába és teszi ezt úgy, hogy egy helyben topog.
Viszont az aktuális trilógia nyitányának nagy erőssége - a látvány mellett - az új karakterek, akik hamar a néző szívébe lopják magukat. Klyo Ren vívódásai remekül lettek ábrázolva, Rey ígéretes Jedinek tűnik. Viszont ami nem tetszett: nem tudom miért, de valahogy ahogy a Disney megvesz egy céget (lásd: Marvel stúdió vagy épp a Lucasfilm), ezek a stúdiók egyből olyan filmeket kezdenek el gyártani, amik önmagukban nem állják meg a helyüket. Konkretizálom: pl. miért nem lehetett egy kicsit többet megtudni Az ébredő Erőben a főszereplőkről. Totálisan azt éreztem, hogy mindegyik karakter el van látva egy "to be continued" címkével. Amit valamennyire értek, mert hát trilógiában gondolkozott a stúdió, na de hogy ennyire? Én ezt pofátlanságnak tartom a részükről, mikor meg lehet nézni a korábbi két trilógiát, amelyekben minden egyes rész önmagában is kerek egészet alkot. Persze ez nem csak a karakterekre volt jellemző, hanem a film egészére. Abszolút olyan érzésem volt a moziban, hogy mintha a VIII. rész hosszú előzetesét láttam volna, és nem a jó értelemben. Ráadásul Az ébredő Erő története nem egy nagy was-ist-das, amit viszont a karakterekkel sokkal jobban lehetett volna kompenzálni, és akkor talán a film cselekményének legbanálisabb hülyeségei mellett is jobban el lehetne menni. Így viszont nem.
Ennél a pontnál számos dologra kitérhetnék, kezdve azzal, hogy az Első Rend, ha már ott volt a Jakku közelében és tényleg kellett nekik az az átkozott droid, akkor miért csak egy csapatot küldtek a bolygó felszínére; nem is beszélve a harmadik Halálcsillagról. Ja bocsánat, Csillagpusztítóról. Utóbbi dolog a legfájóbb az egészben. Egy rend, ami a Birodalomból sarjadt ki, miért akar ugyan abba a hibába beleesni, amibe a Birodalom kétszeresen is belebukott? Ez már zs-kategória nálam. Ezt tényleg hagyni kellett volna és jobban átgondolni. Főleg úgy, hogy ha már az Első Rend két nagyágyúja erőhasználó, miért nem használták az erejüket (akár közösen is) arra, hogy az erő segítségével pusztítsanak el bolygókat és ellenségeket. Erre sok jó példát lehet találni a Star Wars univerzumában, igaz, azok már kukázva lettek - igen, a Legendákra gondolok -, de ott volt olyanra példa, hogy a Sithek az erő segítségével pusztítottak el bolygókat vagy irtották ki rajta az élőlényeket. Azt a koncepciót, hogy van egy központi fegyver és az a mindenség, úgy ahogy van, gyökerestül ki kell tépni a Star Wars univerzumából.
A Csillagpusztító működésére nem térnék ki, pedig az is nevetséges, legalábbis számomra, de talán a legnevetségesebb az volt, ahogy Han és kis csapata a pajzs frissítését kihasználva jutottak az Első Rend bázisának a felszínére. És ha már Han: számomra ebben a részben nagyon karakteridegennek tűnt. Nem tudom pontosan leírni, de az öreg Hant minden esetre nem így képzeltem el, hogy a poénkodást képes túltolni. Talán ilyen zsörtölődős, mindenkit lenéző flegma öregként képzeltem el. A halála is olyan felemásra sikeredett szerintem. Vannak, akik pont Han halálát tartják karakteridegenek... de tény, hogy én is valahogy úgy képzeltem el, hogy a Falconnal együtt hal meg, vagy azt védve, vagy valami hasonló. Ja és az, hogy most használja először Chewbacca fegyverét, azért az számomra furcsa. Amikor már több évtizede együtt lógnak, nem hiszem el, hogy csak most fogta először a kezébe és ekkor együtt tapasztalta meg az erejét...
Amit még talán fontosnak tartok megemlíteni, hogy bár még nem lehet tudni a nagy titkokat, pl. hogy kik Rey szülei, ki és mit akar Snoke stb., de remélem, a lényegi dolgok mind a filmekben hangzanak el, nem pedig úgy kell majd regényekben, képregényekben utánaolvasni, mert nagyon afelé tendál a Lucasfilm továbbra is. Ez már az előzmény trilógiánál is zavart, hogy fontos kérdésekre nem adtak választ a filmek, és úgy kellett utánanéznie az embernek. Ami jó dolog persze, de azért frusztráló is egy idő után. Ezt a tendenciát Az ébredő Erő is továbbvitte, mert aki tényleg lényegi dolgokat akar megtudni, annak utána kell olvasnia a dolgoknak rendesen. De konkrétan egy példa: aki tudni akarja, hogy Kylo Ren fénykardja miért vibrál, annak sajnos kutakodnia kell a válaszok után. És még sorolhatnám...
Összegezve, én azért vagyok a leginkább mérges Az ébredő Erőre, mert ennél sokkal jobb nyitányt is ki lehetett volna belőle hozni. A törölt Star Wars történetek (Legendák) között számos olyan sztori fellelhető, amik a VI. rész után játszódtak és mindegyik képes volt sokkal jobban továbbgondolni a Skywalker-sagát. Persze mindezek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várom Az utolsó Jediket, bár egy előzetest se láttam belőle, mivel megfogadtam magamnak, hogy minél kevesebbet akarok tudni a filmről, hogy a moziban hasson a meglepetés ereje, de így is bízom benne, hogy egy jobb Star Wars-filmet fogunk kapni, és talán még komorabb is lesz. Ami nem lenne rossz, sőt kifejezetten örülnék neki, hiszen A Birodalom visszavág sem véletlenül a kedvencem. Csak ne az legyen, hogy Az utolsó Jedikkel az V. részt majmolják…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.