látogató számláló

Kritika: Star Wars - Az utolsó Jedik (Star Wars: The Last Jedi)

Egyensúlyozni az Erőben.

SPOILERMENTES!

Mint minden Star Wars rajongó én is vártam Az utolsó Jediket, függetlenül attól, hogy negatív véleménnyel vagyok a VII. részről, valamint attól, hogy megvan a véleményem arról is, hogy milyen minőséggel bír a Star Wars, mint franchise, mióta a Disney kezébe került. Erről szól ugye a rajongás, ami meg van fűszerezve egy csipetnyi naivitással, hiszen mindig nagy reményekkel ülök be a legújabb Star Wars-filmekre, remélve, hogy ez most kegyetlen jó lesz. Viszont a fanboy énemet mindig visszább kell fognom, hogy konzekvensen elemezni tudjam, milyen is a legújabb Star Wars rész, túl a rózsaszínfelhős rajongáson. A VIII. résznél is így tettem. És hogy mégis milyen lett az új film? Ha tömören kéne rá válaszolnom, azt mondanám, hogy jó lett!

sw8_kritika_620.png

A legnagyobb pozitívum, hogy a VIII. rész, nem egy A Birodalom visszavág remake. Továbbgondolja nem csak az új trilógiát, hanem az egész Star Wars univerzumot is, ami már nagyon jól jött az előző két Disney-érában megjelent mozifilm után, amik csak a nosztalgiázással törődtek.
De azt már egy kicsit komplexebb magyarázatot igényel, hogy miért csak a "jó" kifejezést használtam az új részre, és miért nem tudom ezt a részt sem annyira magasztalni, mint ahogyan páran biztosan fogják.

Kezdem a történettel: közvetlenül a VII. rész után járunk. Amíg Rey kiképzésen van, addig Poe és Finn az Ellenállást erősíti az Első Rend ellen, ami folyamatosan egyre erőteljesebb lesz. A történet több szálon fut, ami nem újdonság a szériától hiszen, mivel mind az eredeti trilógiában, mind az előzménytrilógiában láthattunk erre példát. Talán az különbözteti meg a mostani rész többszálas történetvezetését a többitől, hogy míg az előzőek tudtak dinamikusan váltani a szálak között, addig Az utolsó Jedik küszködik ezzel.

Erre még új karaktereket is felvonultat a film, viszont nem csak hogy velük nem tud érdemben foglalkozni, de egy-egy főszereplővel sem. A film nézése közben azt éreztem, hogy spontán váltakozások vannak az egyes történetszálak között. A VII. részben sokan nevetségesnek tartották, hogy Poe a történet elején eltűnt és csak a végén láthattuk újra. Na, ez a VIII. részben is így van, bár nem Poe esetében, és nem is olyan hosszú időről beszélünk, de vannak olyan karakterek, akikről  Rian Johnson, a film rendezője és forgatókönyvírója egyszerűen elfeledkezik és csak akkor húzza őket elő, amikor a többi karakternek segítség kell. És mivel ők patthelyzetben vannak, így a félreállított karaktereken a sor, hogy újra képbe kerüljenek. Ez azzal is jár, hogy nem sok szereplő kap megfelelő fejlődési ívet, viszont akik kapnak, azoknál nagyon jól működik. Például Kylo Ren még mindig remek gonosz karakter és Rey ismerkedése az Erővel is fantasztikus jelenetek sorait vonultatja fel.

Visszatérve a cselekményhez: Rey és Luke, valamint Kylo Ren történetszálain kívül a többi nagyon lagymatagra sikeredett. Legalábbis az én figyelmemet nem kötötték le annyira, bár ehhez az is hozzájárul, hogy a Rey-Luke szál a film lelke, a többi meg csak bohóckodás. Ami megint annak tudható be, hogy a poénok túl vannak tolva (bár a Rey-Luke szálon is). A hangulat rovására mennek és feleslegesek. Az Első Rendet is sikerült úgy bemutatni, hogy bénább bandaként tekintek rájuk, mint a Birodalomra. Az Ellenállás is teljesen érdektelen. Mindenki riadtan néz, aztán valamelyik karakter egy gyors monológba kezd, hogy ők a galaxis reménye, aztán hirtelen a problémák megoldódnak. Pedig lett volna lehetőség ezekben a jelenetekben is. Sőt arra is, hogy a legkomorabb Star Wars résszel legyünk gazdagabbak, de sajnos nem jött össze.

A film technikai részével kapcsolatban igencsak felemás érzéseim vannak. Az ébredő Erőben nagyon szépek voltak a CGI-effektek, viszont Az utolsó Jedikben volt egy-két snitt, amiken még finomíthattak volna. John Williams ennél a résznél már jobb zenéket komponált, de egyetlen új zeneszámot sem éreztem annyira jónak, hogy akár külön is meghallgassam. Lényegében az eredeti trilógiából származó dallamok voltak azok, amik egy-egy jelenet értékét megdobták.
Az viszont tetszett, hogy a látványvilág is kicsit komorabb lett. Pár helyen tűnnek fel harsányabb színek, de azok is olyan jól vannak kezelve, hogy az összhatás remekül működik. Főleg Snoke Fővezér termét emelném ki, ami nagyon hatásosra sikeredett. Minimalista volt és letisztult.

Egy kicsit a magyar hangokról is: C-3PO-nak ugyan nem sok szövege van, de azért így is érződik Józsa Imre hiánya. Mark Hamill pedig ugyan Stohl András hangján szólal meg - mivel ahol csak lehetséges, a magyarítás során az igazodási pontot az eredeti trilógia legutolsó, 1997-es szinkronja jelenti -, de nekem valahogy idegennek tűnt már az öreg Luke-hoz Stohl hangja. Ezzel lehet, hogy csak én leszek így, de engem valamiért zavart...

Na, de a lényeg (így a végére): igen, sok kérdésre kapunk választ, de azt már mindenki döntse el maga, hogy egyes kérdésekre tényleg azt a választ várta-e. Továbbá megannyi váratlan fordulat is van a filmben, amik még nekem is okoztak egy-egy WTF-pillanatot. A filmvégi csatajelenetek jól összerakottak, sőt azok már dinamikusak is, továbbá a filmben helyet kapott egy remek fénykardpárbaj is. Talán ezek elég erős érvek lehetnek amellett, hogy azok is próbát tegyenek Az utolsó Jedikkel, akik csalódtak a VII. részben. Mindenesetre én egy remek Star Wars-filmet kaptam a VIII. résztől, amiben elég sok a hiba, de ennek ellenére is szerethető alkotás lett.


A bejegyzés trackback címe:

https://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr9113482653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása