látogató számláló

Kritika: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! Here We Go Again)

Parádés folytatás.

Bizonyára sokan vannak úgy, hogy ha a musical, mint filmes műfaj szóba kerül, egyből giccses dolgokra reflektálnak. Pedig nem minden musical ilyen. Az utóbbi pár évben is készültek maradandó alkotások, amelyre szerintem a giccses jelzőt túlzás lenne használni; gondolok itt a Kaliforniai álom című filmre. Sőt a musical műfaja sok, mára már klasszikusnak mondott filmet termelt ki, lásd: Ének az esőben.
Ám a Mamma Mia! első részét, nem feltétlenül hoznám fel pozitív példaként, hogy megvédjem a zsánert. Első megtekintésre nekem túlzottan cukormázasnak tűnt - mondom ezt úgy, hogy szeretem az ABBA dalokat, ennek ellenére sokáig kellett emésztenem a látottakat.

mammamia2_620.png

De visszakanyarodva a Mamma Mia!-hoz: tíz év után itt a második rész. Ez egyrészt azt jelenti, hogy idén a stúdiók rájöttek, hogy a moziba járók emlékezete nem rövidtávú, sok év kihagyás után is lehet folytatásokkal előállni. Másrészt megint adva van az esély, hogy a musical műfaj megmutassa önmagát.

Számos folytatás szokott elbukni. A legtöbb megpróbálja az első rész sikerét meglovagolni és saját magának bizonygatni, hogy ebben a történetben van még mit elmesélni. Viszont a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba egyáltalán nem ilyen. Bár az alapfelállás változatlan - Sophie (Amanda Seyfried) továbbra is kíváncsi lány, aki még jobban meg akarja ismerni édesanyja múltját -, a készítők igen okosan kitalálták, hogy ami az első részben az újdonság erejével bírt, pl. hogy Pierce Brosnan énekel, azt már nem lehet újra eladni, ezért dramaturgiai változásokat vezettek be.
Kezdve azzal, hogy a cselekmény ide-oda ugrál az időben. Egyrészt láthatjuk Sophie történetét, másrészt pedig betekintést nyerhetünk édesanyja múltjába, hogy hogyan alakult az élete, hogyan ismerkedett meg az életében fontos szerepet játszó férfiakkal. S ezáltal megmutatják, hogy a múltbéli kapcsolatok miképp hatnak a jelenre. A tíz éve megismert szereplőkhöz pedig rengeteg új arc csatlakozik. De itt még nem fejeződnek be a változások, ugyanis míg az első rész egy vidámságbomba volt, a folytatás sokkal érzelmesebb és szívhez szólóbb lett. Persze azért a vidámság is megmaradt, sőt nagyon korrektül képes a hangulatok között ingázni a film. Arról nem is beszélve, hogy a történetvezetés is kifejezetten gördülékenyre sikeredett. A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba nemcsak hogy méltó folytatása lett az első résznek, de van, mikor felül is múlja az elődöt.

Összegezve: parádés szereposztással és zenékkel operáló film, ami képes méltó folytatás lenni. Persze azért egy-egy jelenet így is vetekszik a giccsel, de szerintem nem annyira vészes a helyzet, mint az első részben. Így annak is ajánlatos egy próbát tenni vele, akinek az előző film nem tetszett. Akik viszont imádták, azoknak ezt is kötelező a megnézniük.


süti beállítások módosítása