látogató számláló

Kritika: Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad Times at the El Royale)

Nem minden az, aminek látszik.

Minden ajtó mögött van egy történet. Ez lehetne a kulcsmondata is a filmnek, amiben hét idegen fordul meg egy nagy múltú, ám mára már lelakott hotelben, az El Royale-ban. Ugyan az alapkoncepció nem mondható frissnek, mivel a filmtörténelem során számos műfajban bemutatkozott már, ám mégis a sok buta, lapos, unalmas film dömpingjében felüdülés volt látni a Húzós éjszaka az El Royale-bant.

elroyale_620_2.png

Ugyanis amit az előzetesek alapján ígért, azt száz százalékosan teljesítette. Szembement a mostani divattal és képes volt, úgy elmesélni egy történet, hogy közben a dramaturgia nem esik szét. Teljesen megidézi Hollywood aranykorát és olyan, mintha a '40-es évekből jött volna át egy időgép segítségével a mi időnkbe. A történetvezetést nem szakítják félbe a gyors vágások, a karakterekre megfelelő játékidő jut, sőt a helyszín is megfelelő bemutatást kap. Utóbbi kell is, hiszen nem csak a szereplőknek van titkolnivalójuk, de magának a hotelnek is. A lassú, vágás nélküli jelenetek remekül tudják azt a hatást kelteni a nézőben, hogy ő is a hotelben van.

A történetvezetés lassú, ám több kisebb fejezetre van bontva. Mindig egy adott szoba mögött megbúvó karakter szemszögéből láthatjuk a cselekményt, így egy-egy jelenetet többször végignézhet a néző, csak épp más-más szemszögből. Ez számomra egyáltalán nem volt zavaró, mivel a szereplők személyisége sokkal jobban el lett mélyítve ezáltal, valamint a noir hangulat is sokkal jobban átjött. Sőt nagyon feszült pillanatokat is tartogat a film. Főleg a végjáték az, ami feltette nálam a pontot az i-re. Na meg kellettek ehhez a remek színészek is, akik a filmben játszanak. Mindenki hozza a tőle elvárt szintet. Chris Hemsworth ismét megmutatta, hogy sokkal többre képes, mint amit a Marvel Moziverzumban produkál. És bár nem láttam egy részt se az Ötven árnyalat-trilógiából, de Dakota Johnson is kellemes meglepetést okozott.

A zenét még érdemes megemlíteni, mert Michael Giacchino olyan minőségű számokkal rukkolt elő, mint annak idején a Lost - Eltűntek sorozatnál tette. Giacchino nagyon ráérzett a jelenetekre, és a feszült momentumokat zenéjével képes volt új szintre emelni. Egyszerűen szenzációs!

Összegezve: én mindenkinek ajánlok egy éjszakát az El Royale-ban. S bár a hotel két állam határán helyezkedik el (Nevada és Kalifornia), bármelyik szobához kérhet kulcsot, mivel a szállás elhagyása után nem fogja úgy érezni, hogy az itt eltöltött idő felesleges lett volna.


süti beállítások módosítása