látogató számláló

Kritika: Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody)

Who Wants To Live Forever?

Nagyon szeretem a Queen együttest, de valahogy sose éreztem igényt arra, hogy a történetüket, vagy épp Freddie Mercury életét megismerjem. Ugyanis nem vagyok az a fajta, aki sztárok, vagy ha úgy tetszik celebek életére kíváncsi. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi érdekelt a Bohém rapszódiában... Hát a zeneszámok! Főleg a mozikban felszerelt hangberendezéssel hallgatni őket.

bohemianrhapsody_620.png

Elég komoly viszontagságok előzték meg a film elkészültét, ami sok esetben rossz előjel szokott lenni, ám a végeredményen ez egyáltalán nem látszott. Sőt Rami Malek zseniális alakítást nyújtott, nagyon jól ráérzett Freddie karakterére, sőt a gesztusait is remekül utánozta. Utóbbi kellett is, hiszen Mercury a színpadon művészi mash-upot adott elő. Jellegzetes megjelenésével, illetve allűrjeivel uralta az előadást. Ráadásul a távoli kameraállások esetebén olyan, mintha tényleg az igazi Freddie Mercuryt lehetne látni a filmvásznon. A banda többi tagja is remek alakításokat szállított, és a szereplők közötti dinamika is megfelelő volt. Külön öröm volt nézni, ahogy egy-egy híres Queen szám teljes formájában megszületik. Viszont én kicsit bántam, hogy zeneszámok terén csupán a legismertebbek kaptak helyet, olyanok, amik már más filmekben, sorozatokban vagy épp reklámokban ezerszer elhangoztak. Persze ettől még nem csorbult a szememben egyetlen Queen dal értéke sem, viszont konkrétan a címadó Bohemian Rhapsody című dalból számomra már untig elég, hála a Suicide Squad - Öngyilkos osztagnak. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a filmben nem mindegyik zeneszám lett lejátszva elejétől a végégig, de ezek persze csak szőrszálhasogatások, nem ettől lesz jó vagy rossz a film, de azért mégis váratlan húzások voltak az alkotástól.

A történetvezetés igen dinamikusra sikeredett, aminek köszönhetően egyáltalán nem érződik a több, mint kétórás játékidő, maga a cselekmény egyáltalán nem ül le, persze vannak lassabb, érzelmesebb jelenetek, de megfelelően adagolva. Viszont sok időugrás van a filmben, és ezek az ugrások jó pár évet felölelnek, ami azért néha igen nevetséges jeleneteket tud produkálni.
A film csúcspontja, a Live Aid koncert, ami kicsit úgy van beállítva, mintha a Queen utolsó koncertje lenne, pedig utána is magas színvonalú előadásokat tartottak (nem mellesleg hazánkban is). Na, de visszakanyarodva a Live Aid-re: végignézhetjük az egész koncertet, ami zseniálisan sikerült. A készítők teljesen lemásolták, és tényleg minden apró részletre figyeltek; nekem teljesen olyan érzés volt, mintha én is ott lettem volna anno 1985-ben a tomboló közönség soraiban. Emiatt bátran ajánlom mindenkinek, hogy moziban tekintse meg a Bohém Rapszódiát, mert nagyon megéri. A film vége valóban azt a hatást kelti a nézőben, mintha egy Queen koncerten lenne.
Én nem erősítem azok táborát, akik úgy gondolják, hogy a Bohém rapszódia lehetett volna merészebb. Szerintem pont elég jelenet szolgálta azt a célt, hogy bemutassa, hogy Mercury mennyire nárcisztikus, kicsapongó tudott lenni, sőt a házibulikba is elengedő betekintést lehet nyerni.

Összegezve: a film sokkal inkább Freddie Mercury karakterével foglalkozik, mint az együttessel, aminek köszönhetően a banda többi tagjairól nem sok derül ki. A látvány és a díszletek pazarok, pont annyira harsányak, mint maga Mercury. Dinamikus történetvezetés és páratlan, remek dallamok ötvözete a film. Queen rajongóknak kötelező darab.


A bejegyzés trackback címe:

https://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr7814331611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.