látogató számláló

Kritika: Dumbó (Dumbo - 2019)

A kis repülő elefánt újra itt van.

Tim Burton neve már bejáratott a Disney háza táján, no meg a rendező úrtól nem állnak távol a különös, furcsa teremtmények, akiket a filmje középpontjába helyez, így szerintem nem is volt kérdés, hogy ki is kapja meg a Dumbó rendezői székét. Viszont érdemes volt-e a kis kék szemű, repülő elefánt történetéhez újra hozzányúlni?

Szkeptikus vagyok az élőszereplős Disney feldolgozásokkal szemben: egyszerűen nem látom a létjogosultságukat. De ha még esetleg egy halvány kis szikra is van bennük, amivel többet mondhatnának a remake-ek alkotói, azokat a legtöbb esetben nem aknázzák ki. Az eredeti rajzfilm egy remek alkotás! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 1947-ben Cannes-ban a legjobb animáció kategóriában díjat nyert. Egy kerek történetet kaptunk a rajzfilmtől úgy, hogy szinte alig hosszabb egy óránál. Viszont a mostani, élőszereplős Dumbó, hiába közel kétórás, egyszerűen az alapanyagból újat, vagy éppen jobbat nem hozott ki. És tette mindezt ezt szív és őszinteség nélkül. De kezdtem az elején: az egész történet  egy új perspektívát kapott.  Az állatok most nem beszélnek, néma megfigyelői a cirkuszi életnek és a kapott utasításokat hajtják végre. Emiatt van számos új, emberi karakter a filmben, akik között a kapcsolat teljesen kiforratlan. Komolyan mondom, én visszasírtam Timothy és Dumbó párosát, mert kettőjük kapcsolata sokkal több és jobb volt, mint ebben a filmben bármelyik emberi kapcsolat. Sőt az emberi karakterek nagyon egydimenziósra sikeredtek. Ám a színészek sem voltak jó pozícióban, ugyanis a legtöbbjüknek a karakterük karikatúráját kellett eljátszaniuk. Persze próbálták menteni a menthetőt, sőt még egy darabig néhány figura tényleg vicces és mókás, de sajnos a szikra hamar kialszik e tekintetben.

Noha a cirkuszi élet viszontagságaiba sokkal nagyobb betekintést kap a néző, mint annak idején a rajzfilmben, mindazonáltal más érdemi pozitívuma nincs a filmnek. Persze a látványon továbbra is ott van a rendező kézjegye, valamint a CGI se rossz - persze látszik az állatokon, hogy animáltak, de azért oda tették magukat a készítők -, és Dumbó kifejezetten aranyosra sikeredett ebben a változatban is. Valamint az is becsülendő, hogy hiába a sok emberi karakter, azért így is a címszereplő az, aki a középpontban marad, és nem alacsonyítják le másodrangú szereplővé. Pedig eléggé félő volt, hogy bekövetkezik, hiszen egy családi tragédiának a feldolgozását akarták beleszuszakolni a film történetébe, de az annyira nem sikerült a készítőknek, hogy szerintem a forgatás ideje alatt ők is rájöttek erre, és inkább a kis elefántra koncentráltak. Viszont ennél több pozitívuma tényleg nincs a filmnek.
A Disney fanatikusokat zenei téren érheti nagy csalódás, ugyanis nem sok betétdal került ált az élőszereplős feldolgozásba, ami a rajzfilm tükrében, valamint annak tudatában, hogy 1942-ben Frank Churchill és Oliver Wallace Oscar-díjat kapott a Dumbó zenéjéért, eléggé kellemetlen. Persze Danny Elfman, mint a legtöbb Burton-mozinál, itt is hozta a szokásosat, viszont ez számomra kevésnek bizonyult.

Na, és a lényeg, hogy mégis miért kellett ezt a feldolgozást erőltetnie a stúdiónak: hát a film végén kiderül, ugyanis teljesen másfajta befejezést kapott! Egy olyat, ami után minden állatvédő elégedetten jöhet ki a mozi sötétjéből. Ezt nem azért írom, mert nem vagyok állatbarát, de konkrétan más elképzelésem tényleg nincs, hogy miért is valósult meg ez az adaptáció. És természetesen a feminista felhang itt is megtalálható - mint a legtöbb Disney produkcióban - a film két női karaktere személyében, viszont annyira feleslegesen és mondvacsináltan, hogy az már fájt. Furcsa módon a ’80-as és ’90-es évek kemény női karakterei tudtak úgy kemények és nőiesek, és ne adj’ Isten feministák lenni, hogy nem hangoztatták ezt minden egyes jelenetben...

Kiknek ajánlom a filmet? Fanatikus Disney-, illetve Tim Burton rajongóknak, mert nekik egyáltalán nem lesz csalódás. Sőt utóbbi tábor képviselői örülhetnek is, hiszen Michael Keaton és Danny DeVito ’92 óta ismét közösen, egy Burton-moziban szerepelnek, amiről még egy kedvcsináló videó is született, és néhány Batman visszatér easter egg is fellelhető a Dumbóban.


A bejegyzés trackback címe:

https://dvdnews.blog.hu/api/trackback/id/tr1214717513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása