Kritika: Terminator - Sötét végzet (Terminator: Dark Fate)

A Terminátor franchise sötét végzete?

Nagyon elfogult Terminátor rajongónak kell lennie annak, aki a franchise legújabb darabját várta. Ugyan az egész internetet bejárta a hír, hogy a Terminátor: Sötét végzet törli az előző három Terminátor-filmet, én mégis fenntartásokkal kezeltem a dolgot. Persze James Cameron is visszatért és állítólag a forgatókönyvben is változtatásokkal élt, hogy végre egy méltó folytatást kapjanak a rajongók, de már úgy vagyok ezzel, hogy hiszem ha látom.

A történet nem érződik újnak vagy épp frissnek. Az alapfelállás szinte ugyanaz, mint eddig: ismét van egy megmentésre váró nő, egy jövőből visszaérkező hős, valamint egy gonosz, legyőzhetetlen terminátor. Talán most annyiban tér el a felállás, hogy több női főszereplő van, amit már a film promóciós anyagai is jeleztek. Ami egyáltalán nem baj, csak míg az első két Terminátor-moziban Linda Hamilton úgy lett erős női karakter, hogy volt karakterfejlődése, most egy kicsit úgy érzetem, hogy a feminizmust sokkal jobban a nézők arcába tolják, mint eddig. Na, de vissza a történethez – ami a Terminátor: Sötét végzet legnagyobb buktatója. Egyszerűen az ismert elemeket használták fel a készítők, és bármennyire is jó látni Hamiltont és Schwarzeneggert újra együtt, ha a nosztalgiafelhő eloszlik, nagyon is érezhető, hogy 70%-ban már láttuk a cselekményt korábban is.

De ennyit a történetről, rá is térnék a Sötét végzet erősségére: az akcióra. Hihetetlenül jó akciójelenetek vannak a filmben, és remekül megkoreografálták azokat. Linda Hamilton és Mackenzie Davis nagyon odatették magukat, és ez meg is látszik a végeredményen. Igaz, a készítők a CGI alkalmazásával sem spóroltak, de egyáltalán nem volt zavaró. Én személy szerint élveztem azt az akcióbombát, amit a Sötét végzet nyújtani tudott.
A színészi alakítások is rendben voltak. Schwarzenegger és Hamilton alakításán lehetett érezni, hogy örömmel tértek vissza ebbe az univerzumban, de az új arcok is hozták a kötelezőt. Az új szereplők közül leginkább Mackenzie Davis alakítását érdemes kiemelni, ugyanis kitett magáért mind fizikailag, mind alakításban, csak ahogy Hamilton feltűnik, egyből el is lopja a show-t. Natalia Reyes figurája is jó lehetett volna, de olyan pofátlanul le lett rövidítve a karakterének a fejlődése, hogy azt egyszerűen borzasztó volt látni. És természetesen az új terminátor, Gabriel Luna is remekel a gyilkológép szerepében.

Összegezve tehát a Terminátor: Sötét végzet jobb lett ugyan, mint a legutóbbi három Terminátor-mozi, amiket törölni akart a szériából, viszont a két klasszikus elődhöz ez a rész sem ért fel. Rebesgetik, hogy ez a film egy új trilógia nyitódarabja, de vajon tényleg szükség van rá? Ezt mindenki döntse el maga.
De az tény, hogy aki akcióorgiát szeretne látni és nem zavarja az ismételt elemek használata a franchise-on belül, annak tökéletes moziélményt nyújthat a Sötét végzet.