látogató számláló

Kritika: Atomcsapat - Most és mindörökké (Mighty Morphin Power Rangers: Once & Always)

It’s Morphin' Time!

A Netflix kínálatában rábukkantam az Atomcsapat: Most és mindörökké c. filmre, ami tulajdonképpen a régi Power Rangers rajongókat célozza meg. Ugyanis ez a mozi egy 55 perces jubileumi kiadás, mivel 30(!) éve már, hogy elindult a Power Rangers-sorozat, amit a legtöbben – legalábbis a velem egyidősek – biztosan ismernek. Hogy repül az idő, nem igaz?
Még emlékszem, amikor a piros Rangeremmel játszottam, és vártam, hogy előttem is megjelenjen MEGAZORD… de ez sajnos nem történt meg. Mindenesetre a Netflixnek jár a pacsi, mert ahogy megláttam a kínálatban az új Power Rangers-filmet, gyermeki lelkesedéssel ültem le elé. 

De mielőtt belecsapnék a sűrűjébe, jöjjön az a tény, ami meg fogja ölni mindenki gyerekkorát. A sokak által ismert és (talán) kedvelt Mighty Morphin Power Rangers sorozat 1993-ban indult Amerikában. Mikor sikerült megvenni a jogokat a Bandai játékcégtől, azzal együtt a japán Super Sentai sorozat jogai is megvételre kerültek. A csavar az, hogy míg azokat a jeleneteket, melyekben hőseinek nem PVC sisakban mentik meg a Földet különböző szörnyektől, amerikai színészekkel forgatták le, ugyanakkor a harci jelenetek egy az egyben a japán Super Senteai sorozatból lettek bevágva. Természetesen ez gyermekként nem volt zavaró, sőt bevallom, nekem fel sem tűnt a bunyók, lézerfegyverek, kardok és természetesen MEGAZORD jelenlétében, mivel akkor – érthető módon – máson volt a fókusz. De mostani fejjel elnézve a sorozatot, hát... nem öregedet túl jól.
A Netflix pedig a szó szoros értelmében hűen adaptálta a sorozatot egy 55 perces jubileumi kiadásként. Ugyan az akciójelenetek már nem egy japán sorozatból lettek átemelve, de ebben a filmben is látszódik, ráadásul kirívóan, hogy az akciók nem ugyanazokkal a színészekkel lettek felvéve, mint azok a jelenetek, melyekben látszódik a színészek arca. Természetesen ezt el lehetne intézni annyival, hogy felettük is elszaladt az idő, csakhogy a harci jelenetek továbbra is szálkás, mozgékony dublőrökkel készültek, és bizony visszatérő hőseinek testi adottságain is meglátszik az idő vasfogának kártékony hatása, ezért túlságosan szembeötlő két jelenettípus közötti kontraszt. 

Ha már színészek és nosztalgia: a készítőknek sikerült a még élő Rangereket visszahozniuk. Sőt, nem csak az első sorozat szereplői térnek vissza, hanem a Power Rangers Zeo és a Power Rangers Turbo szériából is vannak visszatérő arcok.
Még néhány gondolat a színészekről: továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy gyermekként alacsonyan volt a léc, és a színészi alakítás, mint olyan, nem érdekelt, pláne egy ilyen akciósorozatnál, viszont a jubileumi kiadás története igényelte volna a színészi kvalitást. Nem egy eget rengető történetről van szó, de azért egyből azzal indítunk, hogy Rita Repulsa kiszabadult, és az egyik Ranger feláldozza magát! A történet minimálisan drámai, és amikor nem a töméntelen akción és a CGI moslékon van a hangsúly, akkor színészi alakítások kellettek volna. (De legalább Skull és Bulk nem tért vissza...) És ha már CGI: amikor fentebb azt írtam, hogy az adaptálás minden szempontból teljesült, akkor az alatt a látványt is érteni kell, ugyanis a MEGAZORD átalakulás, ill. és a végső összecsapás olyan, mintha 1993-ban forgatták volna. Természetesen nem a jó értelemben.

Az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, mintha lehúztam volna az egész Power Rangers franchise-t, pedig a valóság az, hogy az Atomcsapat: Most és mindörökké egy olyan (hivatalos) fanfilm, ami a fanatikus rajongóknak készült, mindenki más pedig jót mosolyoghat azon, hogy gyerekként mit is tartottunk menő sorozatnak. Mindenki megtalálja a szépet és a jót ebben a filmben is, és bár sok aspektusába belekötöttem, azért jó volt egy nosztalgia erejéig látni a régi színészeket a régi szerepeikben – ami így nem mellesleg méltó lezárása lett egy korszaknak.

Az Atomcsapat: Most és mindörökké már elérhető a Netflix kínálatában.


süti beállítások módosítása