Kritika: Mickey 17

Haláli klón.

Bong Joon-ho legújabb alkotása, a Mickey 17 érdekes koncepción alapszik: a nem túl távoli jövőben a Föld egyre élhetetlenebbé válik, ezért társadalmi és politikai indíttatásból Kenneth Marshall (Mark Ruffalo) egyháza... vagyis cége úgy dönt, hogy kolonizálásba kezd. Végszükség miatt Mickey Barnes (Robert Pattinson) is jelentkezik a hajóra, mint "eldobható". Mickey egy egyszerű személy, aki még véletlenül sem olvasná el, hogy mit is jelent igazán az adott munkakör. Nos igen, ebből adódnak a bonyodalmak.

A mű alapjául szolgáló könyvbe a vetítés előtt bele-beleolvastam, hogy azért nagyjából képben legyek. Igazából már a könyv is előrevetítette azt, amit végül a film meg is erősített, mégpedig azt, hogy ez egy szatíra. Vélelmezem, hogy a regény a jobb, ám mielőtt még bárki belém kötne, tisztázni szeretnék pár dolgot. Jelen kritikánk tárgya túl sokat akart egyszerre markolni. A cselekmény vicces akart lenni úgy, hogy közben komoly filozófiai, társadalmi és politikai mondanivalóval bír. A félreértések elkerülése végett: a film számos pozitív elemmel rendelkezik, viszont azok nem a felszínen keresendőek. Ahhoz, hogy valaki igazán értékelni tudja, annak sokkal mélyebbre kell látnia.
Kezdeném azzal, hogy a cselekmény bármennyire is próbál humoros és vicces lenni, ez egyáltalán nem megy neki. Kínosan erőltetett a humora, bár ahogy néztem, a könyv is hasonlóval operál. Talán a regényben jobban is működik, mindenesetre itt ez a fajta humor nem igazán jött át. A dolgot az is tetézi, hogy a karakterek nem igazán szerethetőek. Még Mickey sem. Az ő figurája is a történet utolsó harmadában kezd el racionálisan gondolkozni és döntéseket meghozni. De ha valaki túl tud látni ezeken, akkor szembesülhet a film pozitív arcával is. Számomra a Mickey 17 akkor működött igazán, amikor a klónozás társadalmi aspektusait boncolgatta. Nagyon sok kérdést vetett fel, amikre választ nem is ad a történet, inkább gondolkodásra ösztönzi a nézőt. És hogy milyen érzés meghalni? Mickey számtalanszor megkapja ezt a kérdést, és ahogy a kérdést feltevő, úgy a néző sem kap egyenes választ rá. A leegyszerűsített válasz pedig továbbra is az, hogy szar. Mickey aki már tizenhat alkalommal meghalt, a tizenhetedik esetében már csak úgy van vele, hogy minél gyorsabban és fájdalommentesebben történjen, hiszen a túlélés, az életben maradás egy evolúciós ösztön. Ez az ösztön pedig akkor is működik, amikor tudod nagyon jól, hogy úgyis klónozni fognak. A klónozás is érdekesen van bemutatva a filmben, hiszen hiába van lementve Mickey tudata, mindegyik klón más és más. Ezt akkor tudatosítják nézőben, amikor Mickey 17 találkozik Mickey 18-cal.

Megannyi jó ötlet csírája lapul a felszín alatt, viszont a film inkább a szélesebb közönségnek szeretett volna szólni, és nem kizárólag a sci-fi rajongóknak, ami végül ahhoz vezetett, hogy egy közepesnél picit jobb alkotás lett.
Bár a legtöbb szereplő morálisan és még megannyi szempontból megkérdőjelezhető, azért a szerelmi szál szépen és nagyon aranyosan volt prezentálva. A legtöbb romantikus mozi, szóljon az nőknek vagy épp férfiaknak, nagyon felületesen és egyre inkább materiálisan áll a szerelem témaköréhez, viszont a Mickey 17 pont hogy egy igazi, erős, legyőzhetetlen szerelmi történet mesél el Mickey és Nasha (Naomi Ackie) között. Nasha az összes Mickey halálánál a közelben volt, többször látta meghalni a kedvesét, mint bárki más, mégis odaadóan és hűen kitart választottja mellett. Ez pedig eltűnőben lévő érték.

A Mickey 17 az a film, melyben Robert Pattinson ismét megmutatta, hogy ő egy igazán sokoldalú színész. Minden egyes Mickey szerepben remekelt. Mark Ruffalo alakítása mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen ő is pazar volt a gőgös, konok politikus szerepében.
Ahogy a hangulat terén, úgy látványilag is kettősség jellemzi a filmet: a díszletei komorak, sötét, disztópikus hangulatot árasztottak, viszont a kolonizálásra szánt bolygón élő „kirázok” (zseniális magyar fordítás) CGI segítségével lettek megalkotva, és abból sem a jobb fajtából.

A Mickey 17 elsősorban a könnyed hangvételt szerető mozirajongóknak készült. Viszont a mondanivalója és aktualitása miatt érdemes legalább egyszer megnéznie mindenkinek, még ha nem is moziban.