Kritika: Mission: Impossible - A végső leszámolás (Mission: Impossible - The Final Reckoning)

Egy korszak vége.

Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata továbbra is az elszabadult mesterséges intelligencia, azaz az Entitás nyomában van, hogy megakadályozzák az általunk ismert világ elpusztítását. A végső leszámolás egyszerre tiszteleg a Mission: Impossible filmfranchise előző részei és Hunt karaktere előtt, nosztalgikusan visszaidézve a korábbi részek emlékezetes pillanatait, másrészt szállítja a már megszokott minőségű akciójeleneteket.

A végső leszámolás sokkal sötétebb és komorabb hangvételű, mint bármelyik korábbi rész. A készítők azon voltak, hogy érzékeltessék azt, hogy Hunt mostani küldetése a legveszélyesebb mind közül. Bár hozzá kell azt is tenni, hogy ez továbbra is egy Mission: Impossible-film. Hiába a történet aktualitása, a mélyenszántó gondolatokat nem ettől a filmtől kell várni, de talán ez így is van jól. A végső leszámolás, ha nem is ugorja meg a franchise által állított lécet, a megszokott minőséget továbbra is szállítja. Fraser Taggart operatőr munkája, illetve Cruise elhivatottsága miatt most is elképesztő és látványos akciószekvenciákkal lehettünk gazdagabbak. Crusie bátorsága és fizikai teljesítménye továbbra is dicsérendő. A tengeralattjárós, valamint a repülőgépes jelenet külön-külön elismerést igényel. Az előbbi iszonyat feszültre sikeredett, míg utóbbi életveszélyesebbnél életveszélyesebb kaszkadőri jelentekkel operált. Ám itt jegyezném meg azt is, hogy az akciójelenetek tekintetében is megelevenedik a nosztalgia, így a meglepetés ereje most elmaradt.

A végső leszámolás talán legnagyobb hibája, hogy túlságosan elmereng, nem csak a múlton, de olyan dolgokon is, amik megakasztják a cselekmény dinamikáját. Hunt karaktere sokkal több figyelmet kapott, olyannyira, hogy hiába vannak körülötte a régi, mára már megszokott karakterek, de sem velük, sem az újakkal nem foglalkozott érdemben a cselekmény. Az antagonisták közül az Entitás megfoghatatlan, háttérben meghúzódó algoritmusok összessége, mely csak motivációs eszközként van jelen. Az Entitás korábbi szövetségese, Gabriel (Esai Morales) ugyan az előző részben érdekes, mélyebb gonosznak hatott, de az új részben egy sablonos figurává zsugorodott. Grace (Hayley Atwell) karakterétől is többet vártam: valahogy abban reménykedtem, hogy belőle egy komplexebb Hunt-utód lesz. Persze képességei segítik a csapatot, viszont a karakter jelleme ugyanazon a szinten maradt, ahogy az előző részben is megismerhettük. Természeten Cruise továbbra is jól játszotta Hunt mára már megfáradt karakterét, Simon Pegg és Ving Rhames pedig hozták a megszokott szerepüket.

A végső leszámolás nem váltja meg a világot, sőt nem is ez volt a célja. Sokkal inkább a már meglévő elemekből szeretett volna egy emlékezetes lezárást alkotni, ami sikerült is neki. Nem is lehet külön elemezni, ugyanis csak az előző részekkel együtt válik igazán értékelhetővé. Én nem úgy gondolok erre a részre, mint a franchise végére, sokkal inkább úgy, mint egy korszak végére. Ethan Hunt karaktere tulajdonképpen egy klasszikus akcióhős volt, aki mindig megmentette a világot. Részről-részre élmény volt nézni Hunt akcióit. Remek élmény volt, köszönjük!