Kritika: Jurassic World - Újjászületés (Jurassic World: Rebirth)

A franchise-temető.

Végre egy olyan film, ami nem a középszerűség hullámait lovagolja meg, ugyanis az új Jurassic World minden szempontból rossz, így kiváló kritikai alapanyag. Komolyan mondom, egy pozitívuma van a filmnek, mégpedig az, hogy könnyű róla megírni a véleményemet.

A jó filmek esetében ódákat tudok zengeni, hogy az adott mű miért jó és miért érdemes megnézni, a rosszakat pedig a sárba lehet tiporni, de egy olyan franchise, mint a Jurassic Park – vagy most épp World – esetén felmerült bennem a gondolat, hogy ez megint egy középszerű alkotás lesz, ami meglovagolja a nosztalgia érzését. A belső gyermeki énemet akarja majd megszólítani, hogy emlékszem-e milyen jó is volt annak idején még VHS kazettán látni az első részt, és a szüleidet, nagyszüleidet lehúzni egy csomó dinós könyvvel és figurával. Ezen kívül pedig nem is fog semmiről sem szólni.
Nos jelen esetben sokkal rosszabb a helyzet. Már a film címét sem értem. Milyen újjászületés? Mert jelen esetben nem születésről, hanem a franchise temetéséről van szó. Kellett-e a világnak egy új Jurassic World? Szerintem nem, de persze a stúdió máshogy gondolta, és valamilyen szinten jogosan is, hogy kell, ugyanis a mozi kezdete előtt bementem egy-két boltba és azt vettem észre, hogy bakker a dinós dolgokat még mindig el lehet adni. Az más kérdés, hogy a merch-hez ilyen film dukálna-e. Elárulom: nem!

A film cselekménye egy olyan világot vázol fel, ahol az emberek már nem kedvelik a dinoszauruszokat. Jobb esetben nem is találkoznak velük, ugyanis az éghajlati változásoknak köszönhetően az élő példányok már csak az egyenlítő vonalán találhatóak meg, ahova természetesen tilos a belépés. Eme utópisztikus világban a Big Pharma gyógyszeripari vállalat képviselője, Martin Krebs (Rupert Friend) megkeresi az egyik legjobb zsoldost, Zorát (Scarlett Johansson) azzal a céllal, hogy csapatot verbuváljanak, ugyanis három különböző példány DNS mintáját kell beszerezniük az emberiség javára. Természetesen a csapatukhoz szegődik egy paleontológus, Dr. Henry Loomis (Jonathan Biley), mivel a három külön fajba tartozó példányt, a Mosasaurust, a Titanosaurust és a Quetzalcoatlust csak ő tudja beazonosítani. Aztán a nagyszerű forgatókönyv ezt a tényt sutba is dobja, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen az első példány, azaz a Mosasaurus chippel van ellátva. Így a paleontológus segítsége nem sokat ér. Sőt a csapat igazából random meg is találja a keresett példányokat. A cselekmény komolyságán az sem segít, hogy a történet elején még elhangzik, hogy egy kormány sem engedi, hogy a tiltott zónába bárki bejusson, erre a zsoldos csapat mindenfajta akadály nélkül belép oda.

A cselekmény tele van logikátlan dolgokkal, amihez még párosultak a rosszul megírt karakterek is. Az Újjászületésben sablonos és antipatikus figurák vannak. Zora és csapata egy hajótörést szenvedett családdal is összefut, akik a cselekmény másik szálát képviselik, de ez a szál a leggyengébb, legfelháborítóbb része a filmnek. Sok jelenetben úgy éreztem, hogy a készítők beleröhögnek a képembe. Bődületesen cringe jelenetekkel operált a film. Az Újjászületés nem elevenítette meg a nosztalgiát, ráadásul bele is törölte a lábát abba a gyermeki énembe, aki annak idején odáig volt az első részért. Ez a film egy büntetés. A párbeszédek izzadságszagúak és élettelenek. A színészek is félvállról vették a szerepüket. Scarlett Johansson és Mahershala Ali ugyanolyan rosszul alakítottak, mint a többiek. Ennek az alkotásnak egyszerűen semmiféle mentsége nincs. Azt a két alkalmat sem érdemelte meg, amikor John Williams klasszikus zenéit használja.

Az Újjászületés látványban sem tudott újat mutatni. A CGI dinoszauruszok unalmasak, hiába vannak génmanipulált dinók is a filmben, egyszerűen nem hatásosak. A D-Rex megjelenítése pedig nevetséges, mintsem félelmetes. A látványon egyébként nem is dolgozhattak sokat a készítők, ugyanis minden egyes jelenetnél látszódott, hogy hol ér véget a stúdióban felállított díszlet és hol kezdődik a greenscreen helyett odavetített háttér.

Én emlékszem arra az időszakra, amikor a Jurassic Park harmadik része miatt voltak kiakadva az emberek. Bevallom, nekem mindig is tetszett az a film, de remélem, az Újjászületés után minden egyes rajongó újraértékeli és rájön, hogy a régi részek, ha nem is voltak tökéletesek, de sokkal jobb és emlékezetesebb élményt tudtak nyújtani. Az Újjászületés a franchise legrosszabb darabja, mindenki kerülje, legalább egy dinóhossznyira.