Kritika: A hupikék törpikék (Smurfs)

A törpök ismét törppácban.

A nyolc évvel ezelőtt bemutatott Hupikék törpikék - Az elveszett falu után a Sony/Columbia Pictures látva, hogy a törpökben nincs annyi pénz, mint amennyire ők azt becsülték, kénytelenek voltak megválni tőlük. A Paramount le is csapott Aprajafalvára, így a jól ismert apró, kék népség újra ellátogatott a mozikba.

A készítők nem is gondolták túl a film címét, egyszerűn csak Smurfs, azaz A hupikék törpikék lett. A cselekmény egyből bedob minket a sűrűjébe, és talán jól is van ez így, ugyanis ki ne ismerné a belga képregényből eredő franchise-t. A hazai kereskedelmi csatornák ma is szívesen vetítik, bár hozzá kell tenni azt is, hogy ezeknek az új mozifilmeknek a lényege az, hogy az újabb generációk igényeinek megfelelő feldolgozást kapjanak a törpök, és ezt hozza is az új mozifilm. Színes, szagos és olyan gyors vágásokkal operál, hogy elsősorban a short- és TikTok-videókon edződött gyerekeknek lesz élvezetes élmény A hupikék törpikék.

A cselekmény elején Csiribáró (JP Karliak) elrabolja Törpapát (John Goodman), hogy aztán Törpilla (Rihanna) vezetésével összeálljon egy mentőcsapat a kiszabadítása érdekében. Törpilla mellé szegül Névtelen törp (James Corden) is, akinek nincs semmilyen figyelemreméltó képessége, ezért nem is találja a helyét a világban. Mindazonáltal a törpöknek nem csak Csiribáróval kell megküzdeniük, hanem a gonosz varázslók szövetségével is, hogy megakadályozzák a sötétség elterjedését a világban. A kaland során pedig Névtelen törp is megtalálja a helyét és törpisztikus képességét.

A film látványa sokszor ötvözi a két-, illetve a háromdimenziós animációt, sőt van, amikor a mi világunkba csöppennek a törpök. A cselekmény utolsó harmadában pedig, amikor különböző dimenziók csapdájából menekülnek, na ott tetten érhető a kreatív alkotás: keresztülfutnak pl. a 8-bites videójáték dimenzión, vagy épp a gyermeki zsírkrétarajzok ihlette dimenzión.

Az érem másik oldala, hogy a látványba több időt és energiát fektettek a készítők, mint a cselekménybe. A film története egy délutáni matiné szintjén van, nem is emlékezetes, nem is csavaros. A párbeszédek, illetve a karakterek is nagyon egydimenziósak lettek, és hiába van az eredeti szinkronszínészek között Rihanna, azért nem olyan sok betétdal került a filmbe, és ami belekerült, az egyáltalán nem fülbemászó. A film humora sem emlékezetes, sokszor csak szóvicceket használnak a szereplők, ami a játékidő elején még viccesen hat, de hamar unalomba fullad.

Bár e negatívumok ellenére nem tudom azt mondani, hogy ez egy rossz animációs film, mert arról szó sincs, viszont nem olyan széles közönségnek szól, mint egy Pixar alkotás. De ha a strand helyett egy családi mozis kikapcsolódásra vágynátok, még így is remek választás lehet. A gyerekeknek mindenképpen.