Kritika: A Fantasztikus 4-es - Első lépések (The Fantastic Four: First Steps)
Egy rém fantasztikus család.
Megfigyelhető tendencia, hogy tízévente kapunk egy új Fantasztikus Négyes adaptációt. A Marvel képregényeiben fontos szerepet tölt be a csapat, szinte minden nagy eseménynél jelen vannak, így adva volt, hogy amint a Disney felvásárolja a Foxot, jön az újabb feldolgozás, ezúttal az MCU berkein belül. Igaz, azért a jogok és a megfilmesítés között eltel jó pár év, de végre itt van a szupernégyes, hogy megmentések nem csak a világot, hanem az MCU jövőjét is.

Nyár van, ráadásul blockbuster szezon, az új Superman film is csak pár hete landolt a mozikban, ám a Disney húzott egy merészet és mindent egy lapra tett fel: az F4 mozira. A szereposztásnál figyelhető meg legjobban, hogy a merészség mellett azért biztos alapokra is akartak építeni, ugyanis Reed Richards szerepét Pedro Pascalra osztották, és mind tudjuk, hogy amiben Pedro szerepel, ráadásul ha bajusszal – ugye, Wonder Women 1984? –, az arannyá változik. Ám a többi színészre sem lehet panasz, a casting remekül sikerült, a főhősök szerethető figurák lettek, ami szükséges is, hisz az F4 egy család. Csak itt nincs annyira túl tolva, mint egy Halálos iramban-film esetében.
A Négyes tagjai ugyanolyan esendő emberek, mint bárki más, azzal a kivétellel, hogy nekik fantasztikus képességeik vannak. Emberi mivoltukból adódóan nem tökélesek, ők is hibáznak, de mindent megtesznek egymásért, sőt az egész emberiségért is. Utóbbit olyan jól csinálják, hogy pár év alatt elhozták a világbékét. A rend és a biztonság adott, Sue Storm (Vanessa Kirby) pedig időközben várandós lesz. Mi is mehet félre?
A Földre érkezik Galactus (Ralph Ineson) hírnőke, Shalla-Bal (Julia Garner) azaz az Ezüst Utazó, aki közli a Föld lakóival, hogy ideje elköszönniük egymástól, ugyanis Galactus, a hatalmas entitás a Földet nézte ki a következő lakomájának. Az F4 tagjainak pedig fel kell kötniük a gatyát, hogy szembe tudjanak szállni a világfalóval.
Matt Shakman rendező remek választás volt a stúdió részéről, ugyanis jól megfogta az F4 lényegét. Az írók pedig nem nyomták le a torkunkon a csapat már jól ismert eredetsztoriját. A lényegre törő alkotás az Első lépések, és ez kell is, mivel kevesebb, mint kétórás játékidővel operál.
A legtöbb Marvel-filmmel az a legnagyobb baj, hogy önállóan nem is értékelhetők, ugyanis mindegyik darab a következő mozi felvezetését szolgálja, és bár az F4 is felvezető funkciót tölt be, önállóan is megállja a helyét. Ritka az ilyen MCU alkotás és ez értékelendő. A látvány terén is jelentős javulás volt megfigyelhető. Galactus megjelenítése képregényhű és látványos. Már ezért érdemes lehet IMAX vásznon megnézni, de az egész film hangulata ezzel a retrofuturisztikus világgal pazarra és egyedire sikeredett. Az MCU alkotások humorvilága nagyon távol áll tőlem, de szerencsére az F4-be kevés humoros jelenet került, ami pedig benne van, nos, azt jobb is elfelejteni.
Galactus, mint ellenség érdekes kérdéseket vet fel, ugyanis ahhoz hogy ő létezzen, életben maradhasson, ennie kell. Az étvágya pedig a nagyságával arányos. Nem egy mély, vagy túldimenzionált karakter, sőt a képregényekben volt olyan, hogy maga Reed állt ki Galactus mellett. A készítők érezhették ezt, ugyanis csavartak egyet a dolgon és olyan morális dilemmába dobták az F4 tagokat, amibe idáig még egy szuperhőscsapat sem került. Az Ezüst Utazó jelleme is jól be lett mutatva és igazából amit lehetett, azt kihozták a készítők a karakterből.
Összegezve egy látványos, remek MCU alkotás az új F4. Aki teheti, mindenképpen IMAX-ben nézze meg, mert ott mutatkozik meg Galactus nagysága igazán. Még több ilyen alkotást szeretnénk látni a 6. fázisban.

Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
