Kritika: Bugonia

Az idegenek köztünk járnak.

A Bugonia tulajdonképpen Jang Jun-hwan dél-koreai rendező Mentsétek meg a zöld bolygót! című filmjének a remake-je. Yorgos Lanthimos filmje hű maradt az eredeti műhöz, mindazonáltal Lanthimos látásmódján keresztül élhetjük át ezt a fekete komédiával átitatott társadalomkritikát.

A Bugonia története bármennyire is nevetségesen hat első látásra, a mélyebb rétegeiben ott lapulnak az intő jelek, melyekről igenis érdemes beszélni. Teddy (Jesse Plemons) és autista unokatestvére, Don (Aidan Delbis) hűséges Hihetetlen Magazin előfizetők, azaz összeesküvés-elmélet hívők, akik egy nap abban a hitben rabolják el Michelle Fuller (Emma Stone) biotechnológiai cég vezérigazgatót, hogy Michelle nem is ember, hanem egy Andromédáról származó, magas intelligenciájú idegen fajhoz tartozó űrlény. Teddy úgy hiszi, hogy ez az idegen faj irányítja a Földet és a rajta élő emberiséget is. A srácok úgy gondolják, hogy meg tudják törni olyannyira a nőt, hogy majd audienciát szervez nekik a fajuk vezetőjéhez, és amikor az anyahajón vannak, megmentik a Földet a pusztulásról. A tervvel csak egy baj van, hogy igen szűkös a srácok határideje, ugyanis a világ megmentésre három nap áll rendelkezésükre. Természetesen a terv visszafelé sül el, és ami elromolhat, az el is romlik.

A Bugonia legnagyobb erénye, hogy nem annyira szürreális, mint a Szegény párák, és nem is annyira unalmas, mint A kegyelem fajtái. Sőt kifejezetten izgalmas és feszült alkotásról van szó. Természetesen a Lanthimos-féle módon. Főleg azoknál üthet nagyot, akik nem látták az eredeti művet, ugyanis a Bugonia cselekménye folyamatosan kételyek közt tartja a nézőt. Az abszurd cselekmény mélyén pedig feltáraltan mélységek is helyet kapnak, úgyis mint az osztálykonfliktus vagy épp a vállalati kapzsiság. A Bugonia lecsupaszítva egy kisember, ez esetben Teddy harca egy nagyvállalattal. Tulajdonképpen egy Dávid és Góliát történt a maga groteszk módján. Ugyan Teddy motivációja is többrétegű, de a film nem ad konkrét választ arra, hogy Teddy kizárólag az idegenekkel kapcsolatos téveszméiben él-e, vagy csak szimplán a bosszú vezérli.

A film utolsó szekvenciája ugyan megválaszolja a cselekmény legnagyobb kérdését, viszont megvalósítás szempontjából elvérzik. Spoilermentesen csak annyit írhatok le, hogy magának a cselekménynek konklúzióját teszi tönkre az, ahogy Lanthimos és csapata vízionálja a végén a dolgokat. Egyszerűen nevetségesre sikeredett és csorbította a cselekmény mondanivalójának a súlyát.

Összeségében fontos és aktuális mű a Bugonia, Stone és Plemons, mind együtt, mind pedig külön-külön kiváló alakítást nyújtanak, de fontos, hogy ne csak a felszínt, hanem annak mögöttes részeit is megértsük. Aki viszont nyitottan ül be a filmre, nos, az maradandó élményben fog részesülni.