Kritika: Song Sung Blue

Második esély.

Az idei év egyik kellemes meglepetése a Song Sung Blue. Ez az alkotás nem egy közönséges romantikus giccsparádé, ugyanis sokkal mélyebb és érzelmesebb műről van szó. Keverednek benne az életrajzi, valamint a drámai stíluselemek is. Ráadásul így is koherens egész tud lenni. Persze ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a film cselekménye Greg Kohs 2008-ban bemutatott dokumentumfilmjét dolgozza fel. Az alapanyag adva volt tehát, de még így is félremehetett volna az egész produkció, viszont Craig Brewer kiváló rendezése egyben tartja a dolgokat, melynek köszönhetően egy érzelmes, emberi és remek filmet kapunk.

Mike Sardina (Hugh Jackman) és Claire Stingl (Kate Hudson) küszködő zenészek, akik egyszerűen csak szórakoztatni akarják a közönséget, a maguk elbűvölő módján. Mike nagy Neil Diamond rajongó, így rövid időn belül meggyőzi Claire-t, hogy hozzanak össze egy Neil Diamond tribute duót. Mike lesz „Villám”, míg Claire „Mennydörgés”. Mike és Claire között nem csak szakmai, hanem romantikus kötelék is kialakul, így összeházasodnak és közös háztartást vezetnek.

A zenei páros úgy ér el sikereket, hogy közben Neil Diamond zenei repertoárját tisztelettel kezeli, egyáltalán nem akarják a dalokat újraértelmezni. Mike remek showman módjára adja elő a számokat, melynek köszönhetően egyre népszerűbbé válik a „Lightning & Thunder” duó. A páros felemelkedése azonban gyorsan alábbhagy, amikor Claire-t szörnyű tragédia éri. A tragédia nem csak a közös családot, hanem a duót is megviseli. Mélyről és a legnehezebb helyzetből kell újra talpra állniuk, ám ez végül sikerül, és egy teltházas koncertet adnak Milwaukee-ban.

Mind Mike, mind pedig Claire vágyik az elismerésre és a sikerre. Egymást motiválják, hogy révbe érjenek. Közös útjuk során viszont szembe kell nézniük a múltjukkal, az öregedéssel, de még saját magukkal is. Mike karaktere a szív. Ő az, aki mindent kockára tesz, sőt még saját egészségügyi állapotát is a háttérbe helyezi, csak azért, hogy végre sikeressé váljon a duó, de emellett Claire és gyermekei is fontosak számára. Jackman a tőle már megszokott melegséggel alakítja Mike karakterét. Kate Hudson is remek alakítást nyújt, viszont Hugh Jackman aratja le a babérokat.  

A Song Sung Blue vizuális szempontból tiszta és meleg megvilágítással, illetve naturalisztikus belső terekkel dolgozik. A jelmezek jól visszaadják a kor szellemét és hangulatát.

Azoknak ajánlom ezt a művet, akik egy szívhez szóló, remek zeneszámokkal átszőtt mozit keresnek az ünnepi szezonban. A film varázsa az egyszerűségégben, valamint a földhözragadt történetében rejlik. Egyszerű emberek, hétköznapi, valódi problémákkal, akik még a legsötétebb órákban is fel tudtak állni, hogy bebizonyítsák, hogy kreatív, művészi identitásuk még nem hunyt ki.