Kritika: A Hail Mary-küldetés (Project Hail Mary)

Lehetetlen küldetés.

Annak idején én szerettem a Mentőexpedíciót, ami szintén egy Andy Weir regény adaptációja. Noha nem váltotta meg a világot, de a humorvilága, ami keveredett a tudományos fantasztikum komolyságával, kifejezetten működött. Matt Damon karaktere, Mark Watney pedig kifejezetten szerethető karakter volt. Nos, A Hail Mary-küldetés pont olyan, mint a Mentőexpedíció. Mármint látványos – főleg IMAX-ben –, humoros, valamint Ryan Gosling karaktere, Ryland Grace a maga módján szerethető figura.

Phil Lord és Christopher Miller forgatókönyvírás szempontjából kreatív zsenik, viszont élőszereplős filmjeik (a két Jump Street-film) annyira nem nyűgöztek le. Ettől függetlenül én vártam A Hail Mary-küldetést.

A forgatókönyvet ugyanaz a Drew Goddard írta, aki a Mentőexpedíció forgatókönyvéért is felelt. Hangulatát tekintve a két film hasonló, bár kisebb eltéréseket azért véltem felfedezni. A Hail Mary-küldetés látványvilága pazarabb, cselekménye epikusabb. A humor egy kicsit túl lett tolva, így engem néha kizökkentett, amit sajnáltam, mert sokkal komolyabb történetet dolgoz fel A Hail Mary-küldetés, mint a Mentőexpedíció. Ryan Gosling hasonló helyzetbe kerül, mint Matt Damon karaktere: mindent meg kell tennie a túlélés érdekében.

A film cselekménye tulajdonképpen arról szól, hogy Ryland Grace középiskolai tanárként éli az unalmas, hétköznapi életét, viszont a korábbi kutatási területe miatt a kormány megkeresi őt, hogy megmentse a naprendszerünket a pusztulástól. Ki is lövik őt az űrbe, viszont az űrhajó fedélzetén úgy ébred fel, hogy semmiféle emléke nincs arról, hogy hogyan is került oda, és mi is volna a feladata. A Tau Ceti csillagrendszerbe megérkezve találkozik egy idegen lénnyel, Rockyval. Ryland az idegen létformával együtt próbálja menteni a menthetőt.

Rocky egyébként csak akkordszerű hangnemben és testbeszéddel kommunikál, ami miatt a két szereplő szórakoztató nyelvi akadályokba ütközik, viszont Ryland mindent megtesz, hogy megértsék egymást. Közös jeleneteik pedig buddy movie-ként is megállják a helyüket.  

A 156 perces játékidőt én kicsit hosszúnak éreztem, de ez talán annak tudható be, hogy az epikus sci-fi hangvételét a film humora sokszor a háttérbe szorította. Valamint a cselekmény utolsó harmada számomra vontatottnak érződött. Ettől függetlenül én bátran ajánlom A Hail Mary-küldetést. Aki teheti, minél nagyobb vásznon nézze meg, mert az ilyen filmekért találták fel az IMAX vásznat.