Kritika: Super Mario Galaxis - A film (The Super Mario Galaxy Movie)

Let's-a go!

A Super Mario Bros.: A film világszerte több mint 1,3 milliárd dolláros bevételt termelt. Az Illumination stúdió részéről szerintem egyértelmű volt, hogy Mario és barátai történetét folytatni kell. A Super Mario Galaxis: A film több és jobb, mint az előző rész. A készítők szabadjára engedték a fantáziájukat és valami eszméletlen iramú, de egyben mókás és látványos folytatással rukkoltak elő.

A film előzeteseit elnézve kicsit féltem attól, hogy a történet nem fog összeállni koherens egésszé, ám kellemesen csalódtam. A cselekményről röviden annyit érdemes tudni, hogy Rosalina hercegnőt (Brie Larson) elrabolják, és ki is menthetné meg az életét, mint egy másik hercegnő, azaz Peach (Anya Taylor-Joy). Nos, igen, ahogy az előző részben, úgy Peach karaktere ebben is aktív, erős női karakterként tündököl. Ő már nem az a hercegnő, akit az 1985-ben megjelent Super Mario Bros. játékban meg kellett menteni. Míg Peach távol van, addig Mario (Chris Pratt), Luigi (Charlie Day) és Yoshi (Donald Glover) feladata lesz a birodalom irányítása. Természetesen időközben bonyodalmak sora történik mind Peach hercegnővel, mind pedig Marióval és társaival.

A Super Mario Galaxis: A film már nem építkezik, sőt inkább a megszokott elemeket felhasználva tágítja a Super Mario univerzumát. Viszont megannyi új karaktert vonultat fel: Yoshi a kötelező cukiságfaktort képviseli, Rosalina a bajba jutott hercegnő, Bowser Jr. (Benny Safdie) tulajdonképpen az új főellenség, és ott van Fox McCloud (Glen Powell), aki a legkeményebb karakter az egész filmben. Aki nem tudná, kiről is van szó, McCloud a Nintendo Star Fox játéksorozatának főszereplője. Karakterének a megjelenését a promóciós anyagok már lelőtték, ezért nem gondolnám azt, hogy ez spoiler lenne. McCloud ráadásul nem csak egy fan service erejéig tűnik fel, karaktere igenis fontos szerepet játszik az események során, persze ez nem egy Star Fox animációs film, így azért a nagy fináléban a háttérbe szorul. Rajta kívül természetesen egy rakás easter egg el van rejtve rengeteg jelenetben. Szemfülesnek is kell lenni, hogy az összeset kiszúrja az ember.

Természetesen a film látványvilága szuper látványos és részletes. Megannyi új világ tárul a néző szeme elé és szinte csak kapkodja az ember a fejét. Ilyen szempontból tehát kifogástalan a folytatás. Viszont azért akadnak negatív dolgok is. Mario karaktere továbbra is háttérbe van szorítva. Sőt, ebben a részben nagy karakterfejlődésekről nem beszélhetünk. Mindegyik karakter csak úgy van, ami mondjuk engem nem zavart, mert hihetetlen tempót diktál a cselekmény, viszont azért így is érződött a komplex karakterek hiánya. Bowser (Jack Black) esete talán kivételt képez, mert ott azért feldobtak egy morális labdát a készítők. Bowser vívódik, de emellett apaként is meg akar felelni. Bowser kapcsán a készítők megjelenítették az apaság fontosságát és lényegét, ami az előző részhez képest nagyon nagy előrelépés. A két hercegnő közötti kapcsolat is nagyon fontos mondanivalóval bír, de annak kivesézése tényleg spoileres.

A Super Mario Galaxis: A film komolyan veszi azt az alapanyagot, amiből dolgozik. Tisztes tisztelgés a Nintendo előtt. Látványos és nagyon szórakoztató alkotásról beszélhetünk, ami szerethető, aranyos karakterekkel operál. Kicsiknek és nagyoknak is fogyasztható. Viszont továbbra sem a történet miatt fogunk rá emlékezni. A stáblistát pedig érdemes megvárni, mert mind közben, mind pedig a végén van meglepetésjelenet.