látogató számláló

Kritika: Michael

A pop királyának felemelkedése.

Az elmúlt években zenés életrajzi filmekből nem volt hiány. Ugyan különböző minőségűeket láthattunk, de ha lecsupaszítva is megnézzük a nevezett alkotásokat, akkor mindegyiknél ugyanazt a sémát láthatjuk, és a Michael sem töri meg a sormintát. A legnagyobb baj nem is a sablonos forgatókönyvvel van, hanem azzal, hogy a címszereplőt a nagyközönség nem ebből a filmből fogja mélyebben megismerni.

A Michael, vagy inkább annak az első része egy nagyon rövid szakaszt mutat be az énekes életéből. A történet az indianai Garyben kezdődik, ahol a fiatal Michael Jackson (Juliano Valdi) testvéreivel zenei babérokra tör. A fiúk mögött egy nárcisztikus apuka, Joseph Jackson (Colman Domingo) áll. A Jackson Five zenekar felemelkedése igen kurtán lett bemutatva, de legalább montázsok keretein belül a legnagyobb slágereik szóltak. A kora gyermekkori éveken hamar túl is lendül a cselekmény, majd megismerhetjük a fiatal felnőtt Michaelt (Jaafar Jackson). Ebben a szekcióban megkapjuk karrierjének legikonikusabb pillanatait, az első szóló stúdiófelvételétől, a Don't Stop 'Til You Get Enough-tól a legendás Thriller klipfelvételen át, a Bad születéséig. Hozzáteszem, hogy ezek a film legerősebb pillanatai. Hidegrázósak, mozis hangtechnikával végighallgatni őket pedig egyszerűen frenetikus élmény volt.

A cselekmény csupán egy szűk kulcslyukon át, de betekintést enged Michael életének csúcspontjaiba és mélypontjaiba is. A középpontban a félelemmel teli és elzárt gyermekkora áll, ugyanis a film szerint ez a kiindulópontja mindannak, ami Michael személyét azzá formálta, amivé vált. Megismerhetjük továbbá a Pán Péter-szindróma kezdeti kialakulását is.

Juliano Valdi nagyszerűen alakítja a fiatal Michaelt, megragadja félreértett gyermeki természetét. Jaafar Jackson pedig méltó módon tiszteleg elhunyt nagybátyja iránt. Jaafar az ikonikus mozdulatokat és koreográfiákat remekül megtanulta, végig érezni lehetett elhivatottságot a mozdulatain. Viszont mint színész nem nyújtott túl erős alakítást. A drámai jelenetekben erőltetett játékot hozott. A Joseph Jacksont alakító Colman Domingo valahányszor megjelent a jelentben, ő uralta azt. Borzongást keltve nemcsak Michaelben, de a nézőben is.

Technikai szempontból azonban kifejezetten jól sikerült alkotásról van szó. John Ottman és Harry Yoon munkája nagyon érződik a filmen, vágás szempontjából csillagos ötös. Dion Beebe operatőri munkája pedig az utolsó felvonásban remekel igazán.

A Michael sajnos semmi újat nem mutat, amit a műfajtól már ne látott volna a közönség. A film nagyrészt a rajongók kiszolgálásának érződik. Viszont a klasszikus Michael Jackson-dalok miatt érdemes lehet moziban megnézni, ugyanis azok továbbra is eszméletlenül jól szólnak.


süti beállítások módosítása