Kritika: Az Oak Street vége (The End of Oak Street)

T-rex a szomszédban.

Az Oak Street vége kifejezetten azoknak szól, akik szeretik a dinós filmeket. Ha sajnálod, hogy idén nem készült új Jurassic World, akkor írásunk tárgya neked készült.

Emlékszel még Az elvezett világ: Jurassic Park végére, amikor egy T-rex beszabadul a nagyvárosba? No, Az Oak Street vége tulajdonképpen azt a hangulatot veszi alapul, természetesen csavarva a dologokon: 1982-t írunk – egyébként lassan tényleg mindent el lehet adni a '80-as évekkel –, itt él békés, kertvárosi környezetben a Platt család. Az idill csak a felszín, tekintettel arra, hogy Denise (Anne Hathaway) el akarja hagyni a családját, Greg (Ewen McGregor) pedig elvesztette a munkáját, ezért futárnak állt. A gyermekeik, Audrey (Maisy Stella) és Brian (Christian Convery) sejtik, hogy a szüleik között feszült a kapcsolat, de a család megpróbálja úgy élni az életét, ahogy az elvárt egy kertvárosban. A nyugodt, kertvárosi lét akkor szűnik meg, amikor pár utcasaroknyi részt kivág a térből és az időből egy burok, aminek köszönhetően az érintett lakók visszakerülnek jura korszakba.

Ez az a film, ami megmutatja, milyen, ha a Jurassic World házhoz megy. Kertvárosi környezet, sok dinó, feszült jelenetek. Tulajdonképpen ezzel ki is merítettem a pozitív dolgokat. Az cselekmény eleje tényleg magával rántott, és a házak és azok udvarai közt való bujkálás remek, feszült hangulatot teremtett, csakhogy Az Oak Street vége több sebből is vérzik. A szereplők nagyon egydimenziósak. Nem derül ki, hogy Denise tulajdonképpen miért akarja faképnél hagyni a családját, ahogy az sem, hogy közte és Greg között miért olyan rideg a viszony. Egy remek szociológia elemzés is lehetne ez a film, tekintettel arra, hogy mindig mindenhol megkapja az ember ilyen-olyan csatornákon keresztül, hogy a kertváros milyen nyugis, a szomszédok szeretik egymást, ez egy nagy közösség, ahol mindenki felelős mindenkiért. Hát a nagy szart! Az Oak Street vége bebizonyítja, hogy ha beüt a baj, akkor az emberek baromira nem segítenek egymáson, hiába a szomszédjukról van szó. Minden egyes család inkább visszavonul a saját házába, a többiek meg haljanak meg úgy, ahogy akarnak. Persze van kivétel, mert a Platt család nem ilyen: kalandjuk során csatlakozik hozzájuk egy kislány is, aki elvesztette a szüleit.

Ja, és a vérengzés... Hát van ugyan a filmben, de 16+-os korhatár keretei közt. A látvány sem volt kiemelkedő. Minden dinó CGI segítségével lett életre keltve. A cselekmény második felében pedig nagyon sok bugyuta, már-már kínos jelenetet kapnunk. A történet lezárása pedig hagy kívánnivalót maga után. Tulajdonképpen semmit nem magyarázott meg. David Robert Mitchell író-rendező mellett még elfért volna pár jó tollú író. Az Oak Street vége ugyan nem lett olyan bugyuta, mint a Jurassic World: Újjászületés, de a cselekmény második fele nagyon közel állt hozzá. Kár érte.