Kritika: Átkozott boszorkák 2. (Practical Magic 2)

Az éjféli margarita esete.

Tény, hogy nem én reprezentálom jelen írásunk tárgyának célközönségét, de persze édesanyámnak köszönhetően láttam az első részt és bevallom, nem tartottam rossz filmnek. Mivel a folytatások, remake-ek és rebootok korát éljük, ezért vonakodva ültem be az Átkozott boszorkák folytatására, sőt én meg is feledkeztem erről a filmről. Ha a hazai forgalmazó nem hív meg a premier előtti vetítésre, akkor nagy valószínűséggel ki is hagytam volna. Pedig kár lett volna, ugyanis az Átkozott boszorkák második részének van létjogosultsága, ugyanis nem csak a nosztalgiára épít, hanem önállóan is megáll a lábán. A mostani filmes felhozatalban ez nálam nagy plusz pont. Viszont, mint minden írásomnál, most is az objektivitás szemüvegén keresztül prezentálom a beszámolómat. Ugyanis nem csak pozitív dolgok vannak itt, hanem sajnos negatívak is.

Kezdjük a történettel: a cselekményben is bő 28 év telt el. Bár Sally Owens (Sandra Bullock) az első rész végén megtalálta a boldogságát, ám a folytatás ezt hamar felülírja. Sallynek ugyanis özvegyként kell boldogulnia két gyermekével. Ahhoz, hogy lezárja és háta mögött hagyja a múltját, elvágja magát a mágiától. Gyermekeit, Kylie-t (Joey King) és Antoniát (Maisie Williams) puritán módon neveli, hogy soha ne tudják meg, mit is jelent az Owens-átok. Ez jól is megy, viszont Kylie szerelmes lesz egy fiúba, Gedeonba (Xolo Maridueña). A fiúra pedig lesújt az átok, Sallynek és Gilliannek (Nicole Kidman) pedig színt kell vallania.

A folytatás bővíti és tágítja az Átkozott boszorkák univerzumát. A cselekmény nem csak Massachusetts államra korlátozódik. Kylie nagyon elhivatott, hogy megtörje az ősi átkot, és egy talált varázskönyv Angliába vezeti. Szóval, ahogy egy jó folytatástól elvárható, úgy az Átkozott boszorkák 2. is nagyobb lett. Az új szereplők közül Ian professzort (Lee Pace) emelném ki, a karakterén keresztül ismerhetjük meg a sötét mágia rejtelmeit és aktívan segíti Sallyt és Gilliant. A hangulat, a díszletek és a zenék pedig mind hozzák az első részben bemutatott boszorkányos hangulatot. A cselekmény mondanivalója pedig ugyanolyan bájos, mint az első részé volt. Az Átkozott boszorkák most is az igaz szerelemről és a testvéri szeretetről szól. Sally karakterén keresztül pedig betekintést nyerhetünk abba, hogy mit is jelent az anyai gondoskodás és óvás.

Viszont bármennyire is jó színésznőnek tartom Sandra Bullockot és Nicole Kidmant, a sok plasztikai beavatkozásnak köszönhetően a színészi eszköztáruk, mimikájuk csorbult. Nem is kicsit! Ez leginkább Sandra Bullocknál kirívó, akinek nagyon sok érzelmes jelenetet kellett eljátszania, de a szomorú vagy bánatos arcot egyáltalán nem tudta kifacsarni magából. Kár érte, pedig az Owens nővéreket befogadó boszorkák, Jet (Dianne Wiest) és Franny (Stockard Channing) az ékes példák arra, hogy az öregséget méltó módon el is lehet fogadni.

De ez még a kisebbik gond: a cselekmény pár helyen csetlik-botlik. Az antagonista felépítése és motivációja hagyott némi kívánnivalót maga után. A cselekménybe való behozatala is nagyon random módon történt, és maga a karakter sem lett megfelelően felépítve. A történet most is Sallyt és Gilliant helyezi a középpontba. Sally gyermekei, főleg Antonia csupán asszisztál. Kylie karaktere ugyan több szerepet kapott, és ő át is megy egyfajta fejlődési íven, viszont az, amit a folytatás meg szeretett volna mutatni, azaz a stafétabot átadása a generációk között, nos, az nem nagyon valósult meg.

Mindenesetre ez továbbra is az a varázslatos, boszorkányos mozi, amit az első részben már megismerhettünk. A poénok is nagyon sokszor betaláltak. Az érzelmes részek pedig meg tudják hatni az embert. Szóval akinek tetszett az első rész, annak a folytatás is fog.