Kritika: Csak egy éjszaka (One Night Only)
Szinglik éjszakája.
A Csak egy éjszaka kellemes meglepetésként ért, pedig nem sok elvárással ültem be a moziterembe. Noha a cselekmény elég komor hangvétellel kezd, már-már disztópikus felütéssel, azért annak háttértörténetét nem bonyolították túl. A lényeg az, hogy Amerikában nem John Locke „éjjeliőr” állammodellje teljesült, ami ugye korlátozott államról beszélt, hanem sokkan inkább Thomas Hobbes államelmélete van érvényben. A regnáló kormányról ugyan nem sok minden derül ki, csupán annyi, hogy az állam belépett az emberek legintimebb szférájába, a hálószobába, és a házasságon kívüli szexuális aktust évente egy estére redukálta.
Csak egy éjszaka (One Night Only) - a magyar hangok
Mi van akkor, ha egy zűrös éjszaka lesz a legjobb dolog az életedben?
Idén nyáron, Will Gluck, az Imádlak utálni és a Könnyű nőcske író-rendezője a modern romantikus vígjáték műfaját ezzel a friss, szellemes, elalélós eredeti filmmel gazdagítja, melynek szereplői az év legkevésbé romantikus éjszakáján keresik a szerelmet.
Az Oscar-jelölt Monica Barbaro (Sehol se otthon, Top Gun: Maverick) és a BAFTA-jelölt Callum Turner (A levegő urai, a Legendás állatok sorozat) alakítják Allie-t és Owent, a két szereleméhes idegent, akik egymásba botlanak egy enyhén meseszerűsített New York Cityben, az év egyetlen éjjelén, amikor a szingliknek szabad a szex.
A frissen dobott Owen és a reménytelenül romantikus Allie talán a két utolsó szingli a városban, akik többet keresnek egy gyors randinál. Mindketten érzik a szikrát, amikor találkoznak, de ballépések és mellékküldetések sora bonyolítja az éjszakájukat, és választja el őket egymástól. Ahogy hol közeledve, hol távolodva egymást hajszolják keresztül-kasul a városon, talán ráébrednek, hogy az, amit a legjobban akarnak, közelebb van, mint hiszik…
