Kritika: Odüsszeia (The Odyssey)

Hazatérés.

Elvárások nélkül ültem be Christopher Nolan új filmjére, az Odüsszeiára. A legutóbbi Nolan-film, ami tetszett, az a 2014-ben bemutatott Csillagok között volt. Az azóta érkező filmekből viszont hiánytoltam azt a pluszt, vagy ha úgy tetszik, Nolan-varázst, ami a rendező korábbi műveire jellemző volt. Nolan az elmúlt években nagyon nagy megbecsülésben részesedett. Mozirajongóktól kérdezném, hogy ebben nincs egy kis elfogultság? Mármint a Dunkirk egy remek film, de sokkal jobban működött volna, ha lineáris történetvezetéstben mutatja be a cselekményt. A Tenet tulajdonképpen egy kígyó, ami a saját farkába harap, az Oppenheimer pedig egy tipikusan Oscar-díjra készített, hatásvadász, mesterkélten grandiózus mű. Félő volt, hogy az Odüsszeia is ilyen, vagy legalábbis ehhez hasonló lesz.