Kritika: A törvény nevében - 2. évad (True Detective)

Tényleg mindenki azt kapja, amit megérdemel?

Tavaly nem sikerült végignéznem A törvény nevében 2. évadát, mondván, hogy unalmas. Hétről hétre néztem az újabb részeket, de nem tartotta fenn az érdeklődésemet, így a 3. rész után teljesen abbahagytam. És mivel egyéb dolgaim is akadtak, ennek a szezonnak nem volt akkora ereje, hogy visszarántson a képernyő elé, pláne hogy folyamatosan érkeztek a negatív kritikák, hogy unalmas és vontatott a második évad, amik szintén elvették az egésztől a kedvemet.

Most, bő egy évvel később elhatároztam, hogy már csak azért is bepótolom ezt az évadot, hogy lássam, tényleg annyira rosszul sikerült-e, mint egy-két helyen olvastam. És végre sikeresen ledaráltam! Előre leszögezném, hogy most már mindkét tábort megértem. Azokat is, akiknek nem tetszett, és azokat is, akik imádták. Nos, én az utóbbiak közé tartozom, mert örömmel jelenthetem, hogy egy élménnyel lettem gazdagabb ezzel az évaddal is, szóval köszönöm, Nic Pizzolatto!

Persze már tavaly meg lett erősítve az a hír, hogy ez az évad, lineárisabb és egységesebb szerkezetű lesz, valamint a karakterek személyiségén sokkal nagyobb hangsúly lesz, mint az előző évadban. Szóval nem árultak zsákbamacskát. Oké, megértem, hogy nagyon, de tényleg nagyon vontatott a sztori elmesélése, ami miatt tavaly én is abbahagytam. De akinek nem tetszett, mert hetente nézte meg az új részeket, annak javaslom, hogy próbálja meg még egyszer, egyben, mert nekem is így sikerült, és mint említettem, megéri.

A készítők a vontatott történetmesélést a karakterekkel próbálták kompenzálni. Legalábbis engem nagyon érdekeltek a szereplők, hogy hogyan jutottak oda, ahova. A karakterek múltjáról csak apró morzsákat kapunk az első részekben, de ez szerintem rendben is van, hisz így tartják fenn a készítők a nézők érdeklődését. Persze értem, hogy valakit nem a karakterek érdekeltek, bár ott megfogalmazódik az a kérdés, hogy akkor minek nézi egyáltalán a sorozatot. De nekem például Paul Woodrugh (Taylor Kitsch) esetében hamar leesett a tantusz, így valahogy annyira az ő karaktere engem se érdekelt, de ezt ellensúlyozta a két nyomozó, Ani Bezzerides (Rachel McAdams) és Ray Velcoro (Colin Farrell) története, akiknek szerintem sikerült egy-egy jó háttérsztorit kitalálni. Főleg Raynek.
Na, de ha már a karakterek, akkor itt van a Vince Vaughn által alakított Frank Semyon is, akit az évad elején még arcon csaptam volna, de aztán olyan értékekre mutatott rá, hogy már szinte ő is a kedvenceim közé tartozott az évad végére, kár, hogy a makacssága miatt nem azt kapta, amit megérdemelt volna.

De ha már itt tartunk, az évad szlogenjét hadd elemezzem: "Mind azt kapjuk, amit megérdemlünk". Na már most, ha ezt a kijelentést a fő karakterekre vetítettem rá, szerintem egyik se azt kapta, amit megérdemelt volna. Oké, mindegyik követett el hibát az élete során, de azért az utolsó két résznél ezt a mottót nem tudtam hová tenni. Szarkazmus volt? Akkor viszont bevált. Persze egy olyan világ, amit a második évad bemutatott, lényegében arra akart rávilágítani, hogy a korrupció mindenütt ott van. De akkor ezek szerint, legalábbis Nic Pizzolatto szerint, nincs igazságosság? Tényleg esély sincs arra, hogy bárki legyőzze a korrupciót?
Érdekesnek tartom ezt a gondolatmenetet és a sorozat utolsó része elég nagy katarzist okozott nekem, szóval ezen még kell gondolkoznom.
Az évad hangulata tökéletes volt, amit a remek operatőri munka és a kiváló zeneszámok oly magasra emeltek, hogy néha úgy érzetem, mintha én is ennek a nyomasztó világnak a részese lennék.

A történetre nagyon oda kell figyelni, minden egyes párbeszédre, az összes nevet meg kell jegyezni, mert nagyon sok információt, nevet és helyszínt le akarnak nyomni nekünk a sorozat készítői, szóval érdemes az elején odafigyelni, mert aki csak egy percre is elveszíti a fonalat, annak ez már veszett ügy szerintem. Szóval ezért is ajánlom, hogy ha valaki teheti, az tényleg egybe darálja le ezt az évadot.

Hát, ennyi lett volna, tényleg egy nagyon összetett évad lett, úgy, ahogy az előző is. A karakterábrázolások is nagyon komplexre sikeredtek, az egész évad annyira kiforrott, hogy öröm volt nézni. Egy nagyon torz világba kaptunk betekintést, amiben a játékszabályok nagyon kegyetlenek és csak a legrafináltabbak maradhatnak életben, még akkor is, ha nem érdemlik meg.