Kritika: Jó srácok (Good Boys)

Lightos South Park.

A Jó srácok számomra egy igazán kellemes meglepetés volt, ugyanis a marketingesek bármennyire is Seth Rogennel akarják eladni a filmet, az ő produceri jelenléte egyáltalán nem érződött a végeredményen. Ez számomra azért örömteli, mert bár szerettem a Virsliparty című alkotását, a vége már nagyon átment alpáriba. A Jó srácok viszont minőségi szempontból az elejétől a végéig teljesen kiegyensúlyozott.

A cselekmény mozgatórugóját az adja, hogy három jóbarát épp a hatodik osztályba lépett és elérték a pubertáskort. Testi és lelki változásokon esnek át a fiúk, valamint elkezdtek érdeklődni a lányok iránt. A suliban a menő arcok pont egy csókbulit szerveznek, ahová Max (Jacob Tremblay) és két barátja, Thor (Brady Noon) és Lucas (Keith L. Williams) is hivatalos. Egy gond van csak: egyikük sem tudja, hogyan kell csókolózni. A srácok kétségbeesésükben ellógnak a suliból és belevágnak egy olyan kalandba, ami igen nagy hatással lesz rájuk és a barátságukra.

Mivel leginkább a vígjáték műfaján belül érdemes elemezni a filmet, ezért azzal kezdeném, hogy a humora kifejezetten jó. A poénok hatásosak és megfelelően adagoltak - bár nem változatosak. Ugyanis a humorforrás legtöbbször abban gyökerezik, hogy a srácok rácsodálkoznak a felnőtt élet sötét titkaira: drogra, szexjátékokra, alkoholra stb. Ami annyira nem baj, mert ettől még a több, mint másfél órás játékidő nem érződik hosszúnak. És egyáltalán nem megy át alpáriba a humor -  mondjuk ez nem csoda, hiszen a film 16-os korhatárral érkezik a hazai mozikba.
A film másik erénye, hogy a poénok mögött ott a mondanivaló. Egy elég korrekt megállapítást közöl a barátságról és annak a fontosságáról. Mindazonáltal a legnagyobb bravúrja az, hogy több műfajt keverve képes koherens egésszé összeállni. A Jó srácokban nemcsak road movie, hanem coming of age elemek is megtalálhatóak, és ezek tökéletesen vannak egymáshoz illesztve. Ettől függetlenül a cselekmény nem tartogat nagy fordulatokat, vagy meglepetéseket, de egy ilyen műfajú alkotásnak én megbocsátom ezt a kis hibát, ugyanis így is megfelelő szórakoztatást tudott nyújtani, és nem is tudom, mikor nevettem utoljára ennyit egy filmen.

A fentebb említett pozitívumok mellett ki kell emelnem a főszereplő srácok színészi alakítását is, főleg a Maxet alakító Jacob Tremblay-t. Ugyanis neki olyan ártatlan tekintette van, és a forgatókönyvírók olyan szövegeket adtak a szájába, hogy az már eleve egy poénforrás. Meg a testmozgása is, ahogy próbál laza srácnak tűnni, szerintem hatalmas. Természetesen a többiek is nagyszerűek és a fiúk közötti kémia nagyon jól működik a teljes játékidő alatt. Egyetlen komolyabbnak mondható negatívumot hoznék fel, az pedig a CGI. Főleg abban a jelentben, ahol a fiúk egy autópályán keresztül akarnak eljutni a célállomásra. Persze ez sem annyira zavaró tényező, de azokon a képsorokon látszik, hogy a költséghatékonyság dominált.

Összegezve: én bátran ajánlom a Jó srácokat annak, aki egy kellemes vígjátékra vágyik. Lényegében az egész film egy lightos kiszerelésű South Parkhoz hasonlít. Hogy ez baj-e? Szerintem egyáltalán nem. És senki ne feledje: a Babzsák Boys mindig összetart!