Kritika: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! Here We Go Again)

Parádés folytatás.

Bizonyára sokan vannak úgy, hogy ha a musical, mint filmes műfaj szóba kerül, egyből giccses dolgokra reflektálnak. Pedig nem minden musical ilyen. Az utóbbi pár évben is készültek maradandó alkotások, amelyre szerintem a giccses jelzőt túlzás lenne használni; gondolok itt a Kaliforniai álom című filmre. Sőt a musical műfaja sok, mára már klasszikusnak mondott filmet termelt ki, lásd: Ének az esőben.
Ám a Mamma Mia! első részét, nem feltétlenül hoznám fel pozitív példaként, hogy megvédjem a zsánert. Első megtekintésre nekem túlzottan cukormázasnak tűnt - mondom ezt úgy, hogy szeretem az ABBA dalokat, ennek ellenére sokáig kellett emésztenem a látottakat.

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! Here We Go Again) - a magyar hangok

Készülj, mert újra vár az ének, a tánc, a nevetés és a szerelem!

Tíz évvel azután, hogy a Mamma Mia! több mint 600 millió dollár bevételt hozott világszerte, visszatérünk a varázslatos görög szigetre, Kalokairire ebben az új musicalben, mely szintén az ABBA dalaira épül. A film ide-oda ingázik az időben, és megmutatja, hogy a múltbéli kapcsolatok miképp hatnak a jelenre. Így az eredeti szereplőkhöz csatlakoznak fiatal énjeik, köztük a fiatal Donnát alakító Lily James (A legsötétebb óra, Nyomd, bébi, nyomd!, Downton Abbey).

A filmet a Keleti nyugalom – Marigold Hotel írója, Ol Parker írja és rendezi Catherine Johnson, Richard Curtis és Parker történetéből. A dalok szerzői újfent Benny Anderson és Björn Ulvaeus.