Kritika: Nagypapa hadművelet (The War with Grandpa)

Generációk közötti háború.

Robert De Niro ismételten egy vígjátékban szerepel, ami sok filmrajongó szemét szúrhatja, hiszen ha valaki megnézi a színész életpályáját, akkor láthatja, hogy De Niro legjobban sikerült filmjei pont nem az említett zsánerben születtek. Bevallom, én azért egy-egy vígjátékot szeretek tőle, és a mai napig szívesen nézem őket újra. Mindezt természetesen alacsonyabb elvárásokkal, és azzal a tudattal, hogy ezek a produkciók csak szórakoztatni akarnak, amit – szerintem - teljesítenek is. De mi a helyzet a mostani filmjével, a Nagypapa hadművelettel?

A történet igen egyszerű: Ed (Robert De Niro) éli az unalmas, magányos nyugdíjas éveit. Viszont egy bevásárlási incidens után a lánya (Uma Thurman) úgy dönt, hogy édesapját nem hagyja egyedül és hazaviszi a családjához. Az elképzelés ugyan jó, csak a kivitelezésben akad egy kis probléma, ugyanis a család Ed középső unokájának, Peternek (Oakes Fegley) a szobájában szeretné elhelyezni a nagypapát. Peter nem örül, hogy ezért a padlásra kell költöznie, és bármennyire is szereti az öreget, számára a tulajdonjog szent és sérthetetlen, ezért hadat üzen nagyapjának.

A cselekmény faék egyszerű, de ezt egy vígjátéknak talán nem is kell felróni. Sokkal inkább onnan közelíteném meg a film elemzését, hogy mennyire is lett szórakoztató: a Nagypapa hadművelet egy teljesen középszerű limonádé lett. A poénok fele betalál és tényleg vannak szórakoztató jelenetei, ám vannak olyan helyzetkomikumok, amik nagyon sablonosra sikeredtek. Tipikus amerikai film, tipikus amerikai humorral. Talán így lehetne a legegyszerűbben leírni a Nagypapa hadműveletet, noha van egy kis bája, és mint azt előbb írtam, vannak vicces jelenetei. Ám a legnagyobb hiba, amit az alkotók elkövettek, egyrészt az, hogy ugyan felvonultatnak A-kategóriás színészeket (Christopher Walken, Uma Thurman) ám velük sem a cselekmény, sem a rendező nem tudott mit kezdeni. Egyszerűen egysíkúra sikeredett a legtöbb karakter – bár hozzáteszem, hogy mint mostanában a legtöbb filmben, a gyerekszínészek itt is jól lettek kiválasztva.

Másrészt a történet tanulsága egyáltalán nincs kihangsúlyozva, illetve számos ponton lehetett volna a cselekmény egy kicsit mélyebb, és elgondolkodtató, főleg a generációk közti különbség miatt. Ám amikor adva lett volna egy olyan jelenet, amiben mélyebbnek szánt gondolatok is helyet kaphattak volna, egyből jön egy poén. Pedig vannak olyan vígjátékok, amik nemcsak, hogy szórakoztatják a nézőt, de mondanivalóval is rendelkezek. Nos, a Nagypapa hadművelet az előbbi esetében felemásan teljesít, utóbbit pedig gyökeresen mellőzi.

Összegezve: egyáltalán nem lett rossz film a Nagypapa hadművelet. Viszont a zsáneren belül nem tudott újat mutatni, illetve bizonyos elemeire jobban lehetett volna építkezni. Leginkább azoknak ajánlott, akik szeretik a mai, tipikus amerikai vígjátékokat, mert ők teljes mértékben meg lesznek vele elégedve.