Szenilla nyomában (Finding Dory) - a magyar hangok
Sajnos Végvári Tamás már nem vehetett részt ebben a szinkronban, de ha jól látom, egyéb változás nem történt a szinkron-szereposztásban a Némó nyomában-hoz képest (ha nem nézzük, hogy a gyerekszereplők hangjai időközben felnőttek, így lecserélődtek).
Apró érdekesség, hogy bár Némó első (eredeti nyelvű) hangja, Alexander Gould az imént említett okból kifolyólag nem adhatta a hangját a kis bohóchalnak, egy másik szerepet azért adtak neki, és a magyar hangja Morvay Gábor maradt.
Kritikánk a filmről itt olvasható.
Kritika: Szenilla nyomában (Finding Dory)
Ússz és evezz!
A Disney-t én személy szerint nem kedvelem. Egy nagy kapitalista cégnek tartom, nulla új ötlettel. Nem véletlen, hogy mostanság sokkal inkább rámegy a régi rajzfilmek élőszereplős újrafeldolgozásra. Persze néha beesik egy Zootropolis - Állati nagy balhé, vagy egy Jégvarázs, de az esetek többségében a fantáziátlanság jelentkezik cégnél, mikor a világ egyik legnagyobb média és szórakoztatóipari társaságáról van szó. E nagy cég alá tartozik például a Marvel Studios, a Lucasfilm, illetve a Pixar Animation Studios. Most lehetne vitatkozni, hogy az előbb említett stúdiók munkáiba mennyire szól bele a Disney - a hivatalos álláspont szerint a kreatív folyamatokba semennyire -, de azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy mind a Marvel Studios, mind a Lucasfilm lényegében biztonsági játékot játszanak. Ez alatt azt értem, hogy a Marvel 2008-tól lényegében minden filmjével ugyanazt adja el a közönségének. A Lucasfilm meg az új trilógia első részével szintúgy ugyanazt adta el, amit már 1977-ben bemutattak "Star Wars" címmel. (Ma "Star Wars IV: Egy új remény" néven ismert.)
Persze ezek mind az én véleményeim, ezeket cáfolni/megerősíteni csak azok tudják, akik az előbb említett stúdiókban dolgoznak.
