Kritika: Gravitáció
Az űrben senki sem hallja a kiáltásodat!
Idén elég kevés jó filmet láttam, alig tudnék kiemelni párat. De szerencsére bejelenthetem, hogy a Gravitáció című filmmel bővült az idei jó filmek listája.
A filmet Alfonso Cuarón rendezte, aki többek között a Harry Potter 3. részéért és Az ember gyermeke című filmért volt felelős. Bevallom, nem a rendező neve keltette fel az érdeklődésemet a filmmel kapcsolatban, hanem a látvány, és a sok pozitív visszajelzés.
A film elején kapunk egy kis információt, hogy a két főszereplő milyen messze van a földtől, a hőmérséklet -100 és
A történet két űrhajósról szól, Dr. Ryan Stone-ról (Sandra Bullock) és Matt Kowalsky-ról (George Clooney), akik az Explorer expedícióján belül azt a feladatot kapják, hogy a Hubble űrteleszkópot megjavítsák. Ám az expedíció kudarcba fullad, mikor a két űrhajóssal közli a központ (érdekesség: Houstont ezúttal is Ed Harris képviselte – mármint csak hangban), hogy egy lelőtt műhold darabjai nagy sebességgel közelednek feléjük. A becsapódást követően a két űrhajós kisodródik a világűrbe, s ezzel kezdetét veszi a túlélésért folytatott harc.
Igazából a film nem a története miatt fog emlékezetes maradni, hanem a látványa miatt! Szerencsém volt IMAX 3D-ben látni, és tiszta szívből kijelenthetem, hogy az ilyen filmekért-, mint a Gravitáció - találták fel az IMAX-et! Higgyétek el, ezért a filmért érdemes beülni a 3D-s vetítésre.
Azért ajánlom, hogy a film megtekintése előtt vegyen be mindenki egy adag nyugtatót, mert a film baromira izgalmas, tele feszültséggel. Amikor már azt hinnéd, hogy levegőt vehetsz, történik valami még rosszabb. Én alig bírtam egy-egy jelenet közben levegőt venni!
A film cselekménye egyszerű, mint egy faék. Sandra Bullock karaktere kap egy erős drámai szálat, ami egész jó, de egy-egy jelentben már nagyon sok volt. Meg persze itt van George Clooney, kinek karaktere a film történetben dramaturgiailag nagyon fontos és nagyon emlékezetes marad mindenki számára. Egy laza, vicces, elég nagy tapasztalattal bíró veteránt alakít.
Ami még meghatározta az élményt: a zene. Steven Price annyira ráérzett, az összes jelenetre, hogy az valami hihetetlen. Olyan zenei aláfestések vannak, hogy még most, ahogy írom-e sorokat, a film zenéjét hallgatom.
A Gravitáció kiemelkedő látványmozi és ügyesen koreografált katasztrófa-sci-fi film lett. Amit ráadásul megtoldanak egy lélektanilag mély, megható drámával, ami néha hatásvadász jeleneteket szül. De még így is emlékezetes mozi élménnyel lesz gazdagabb az ember.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
