Kritika: Gonosz halott (2013)

Gyorstalpaló annak, aki nem tudná, hogy mi az az Evil Dead: Sam Raimi kultikus horrorfilmjéről van szó, ami kemény négyszázezer amerikai dollárból készült. Ez még a film idejében is nevetséges összeg volt. És igen, a filmen meglátszik, hogy milyen kevés pénzből forgatták le, de ez nem negatívum, mert ettől jó a film. Ebben az időben nem volt CGI, így maradt a kreativitás. Ami egész ügyesen meg lett oldva. De nem csak kreativitásban volt kiemelkedő az Evil Dead. Sam Raimi szokatlan kameraállásokkal, pergő vágásokkal tette lehetővé azt, hogy mindenki rettegjen, amíg a filmet nézi.

Egyik kedvenc horror filmemnek tekintem az Evil Dead-et. Merész alkotás, ahol a készítők ki tudták élni fantáziájukat, agymenésüket és fekete humorukat. Az Evil Dead két - hasonló színvonalú - folytatást is megért, amik számomra szintúgy nagy kedvencek.
Ezek után nem értem, miért kellett remake-et készíteni belőle. Oké, azért a színészi játék nem volt túl jó és egy-két effekt végtelenül gagyira sikeredett, de mint mondtam, ez volt a film bája. Mindenesetre az előzetes alapján úgy tűnt, hogy a készítők ráéreztek az Evil Dead hangulatra és jót fognak belőle kihozni. Ami úgy, ahogy meg is történt.

ENYHÉN SPOILERES!

Kezdem a negatívumokkal: na, már most az eredeti Evil Dead egy baráti társaságról szól, akik kibéreltek egy házat az erdő közepén, hogy együtt legyenek. Míg a remake-ben szintén egy baráti társaság van a középpontban, de nem azért bérelték ki az erdő mélyén lévő házat, hogy együtt legyenek, hanem azért, hogy segítsenek a csapat egyik női tagján, Mián. Mert elveszette édesanyját, ami nagy traumát okozott neki, és már alapból nem százas. De ez most miért negatívum? Mert egyik Evil Dead rész se volt karakterközpontú. Nem ismertük meg őket, mert nem akartuk megismerni őket. És így a film tartogat pár unalmas percet.
Továbbá a remake-ben lévő karakterek mind ostobák. Lemennek a pincébe, és megtaláljál a könyvet. A könyv persze szépen le van szögesdróttal zárva, ezzel jelezve, hogy nem célszerű kinyitni, ám mégis megteszi az egyik srác. De továbbmegy és elkezdi lapozgatni a könyvet, aminek lapjaira fel van nagy betűkkel tüntetve, hogy ne olvasd el, szabadulj meg tőle, és ehhez hasonló dolgok. Erre mit csinál?! Hát nem felolvas belőle ezzel megidézve az erdő szellemeit. Tipikus mai horrorklisé. Az eredetiben ez úgy volt megoldva, hogy a könyv mellett találtak egy magnót és azt lejátszva idézték meg a lényt, mit sem sejtve abból, hogy régészprofesszor a könnyből olvas fel idézetet, és azt vette fel a magnóra.
Meg mikor már megszállta Miát a gonosz, és testileg bántalmazta a csapat többi tagját, még mindig azt hiszik, hogy valami betegsége van, és nem tudja, mit csinál. Sőt még akkor is, amikor már a csapat két tagját sikeresen megölte. Tehetség kell ahhoz, hogy valaki ilyen valótlan karaktereket írjon. Mondanom sem kell, egyikkel se tudtam azonosulni.
A pozitívumok: a film durva, nagyon durva. Olyan jelenetek vannak benne, hogy egyszerűen még az is rosszul lesz, aki már elég sok horror filmet látott. Meg bőségesen folyik a vér a filmben. Végtagok száma is percről – percre csökken.
Tetszett, hogy Miát ugyanúgy szállja meg a gonosz, mint az eredetiben: megerőszakolja egy fa. Kellemes nosztalgia hangulatot teremtett és ezzel kifejezte a tiszteletét az eredeti film előtt. Ami viszont nagyon tetszett, az a film vége. Már azt hittem vége, meg jött a nagy happy jelenet, tudjátok az, amikor a két fontos karakter megmenekült, erre a nagy ló…t. Zseniális! Oké, láttam már ilyet pár filmben, de azokban számítottam rá, hogy lesz még itt valami. Itt viszont abszolút nem.
Mindenesetre az eredetit nem múlja felül, és a karakterközpontúsága miatt számomra nem lesz az a sokszor nézős film. Ennek ellenére ilyen jó horrorfilmet már rég láttam.