Kritika: A szomszéd szoba (The Room Next Door)

Történet a méltóságról és az igaz barátságról.

Ingrid (Julianne Moore) az új könyvének bemutatója alkalmából New Yorkba repül. A könyvbemutató során hírt kap, hogy régi barátnője, Martha (Tilda Swinton), a híres haditudósító kórházba került. Az orvosok Marthánál halálos méhnyakrákot diagnosztizáltak. Amikor a kísérleti kezelések is kudarcot vallanak, Martha úgy dönt, hogy véget vet az életének, mielőtt a betegség megfosztaná mind a szellemi, mind pedig a fizikai autonómiájától. Martha végül kibérel egy csendes, félreeső házat és megkéri Ingridet, hogy kísérje el őt, hogy ott legyen vele a szomszéd szobában, amikor megteszi.

Pedro Almodóvar rendező a melodramatika helyett inkább egy őszinteségről és megértésről szóló filmet alkotott egy rendkívül érzékeny téma kapcsán. A szomszéd szoba nagyon sok témát érint, a legtöbbet ugyan lábjegyzet szintjén, viszont van két erőteljes üzenete a cselekménynek. Az egyik az igaz barátság. Néha semmi sem fontosabb, mint jelen lenni a másik életében akkor, amikor a legjobban rászorul. Ingrid eleinte vonakodik Martha tervét illetően, ám végül összegyűjti az erejét, hogy elkísérje a barátnőjét arra az útra, ahonnan ő már nem tervez visszatérni. Martha a cselekmény során többször hangsúlyozza, hogy neki nincs szüksége segítségre, csupán társaságra vágyik. Ingrid és Martha között tulajdonképpen nem is alakul ki konfliktus. Ugyan néha egymásra szólnak, hogy bizonyos témákat máskor beszéljenek meg, de tulajdonképpen egymást erősítik, segítik. Martha megkönnyebbülten érzi magát, hogy van egy barátja, akire számíthat, Ingrid pedig a halállal szembeni félelmét küzdi le ez idő alatt.

Amlodóvar tulajdonképpen állást foglal Martha azon döntése kapcsán, hogy ő válassza meg a halál módját és idejét. Természetesen mindezt diszkréten, hiszen nem tekinthető propagandafilmnek A szomszéd szoba, viszont szimbolikájába bele lehet látni, ahogy a két főszereplő szembemegy a többségi társadalommal. Az eutanáziáról alkotott állásfoglalás akkor érződik, amikor Ingridet kihallgatják a rendőrségen. A film ezen a ponton megy szembe a vaskalapos keresztény erkölcsökkel és rámutat arra, hogy az egyház milyen módon is látja az élet védelmét.

A film másik mondanivalója, hogy minden pillanatnak megvan a maga szépsége, csak keresni kell. A szomszéd szoba lehetett volna egy mesterkélt alkotás is, de ehelyett egy érzelemdús és lélekszorító mű lett. A recept Moore és Swinton játéka nélkül nem működött volna. Kettőjük alakítása és a két szereplő közötti barátság teszi fel a pontot az i-re.

Természetesen most sem tökéletes alkotásról van szó, hiszen a film megannyi más témát is boncolgat a fentieken túl, viszont azokat nagyon felületesen érinti. A párbeszédek nagyon intenzíven vannak jelen, szerintem a legtöbb jelenet hatásosabb lett volna szöveg nélkül, hogy azok önmagukban szóljanak a nézőhöz. A cselekmény vége is kissé csapongó hatást keltett. Mindezek ellenére egy bátor, merész alkotásról van szó, ami miatt érdemes a szomszéd szobába menni.