Kritika: Vadállatok

Ha bizniszelni akarsz, mindig gondolkozz nagyban!

Ben és Chon vállalkozók. Ketten droggal kereskednek a piacon. Igaz, még kis halak a nyüzsgő piacon, de nekik ez így jó. Ám ezt az idillt nem élvezhetik sokáig, ugyanis is mások, a nagy halak szövetséget akarnak kötni velük, ezt viszont elutasítják. És, hogy ez mekkora nagy hiba volt, arra csak akkor jönnek rá, mikor közös szerelmüket, Opheliát elrabolják.

Amikor az ember egy Oliver Stone filmre ül be, azért nagyok az elvárásai, nem? Bár tény, hogy az elmúlt években rendezett filmjei nem kavartak nagy port. Ám én úgy voltam vele, hogy az olyan filmekben benne van az öreg, amikben a drog áll a középpontban (elég a Született gyilkosokra gondolni). Sajnos tévedtem. Adva volt minden, hogy kultuszfilm legyen a Vadállatokból (istenem, ezek a magyar filmcímek). Ám ezt szépen elcseszte a rendező úr.  Számomra is a legnagyobb hibája a filmnek, hogy Ophelia végig narrálja az egészet. És néhol igen vicces tud lenni. Például narrálja, hogy: "Igen nem csak Ben a szerelmem, hanem Chon is". Tudom, most mit gondolnak.  Igen én tudom, mire gondolok, hogy egy nagy ku*va vagy. És így bár lehet, hogy ezzel csak én voltam így, a narrálás át megy komikussá, nem végig, de van, mikor az. Ja, és mellesleg teljesen felesleges. Továbbá hármójuk kapcsolatának nincs semmi mélysége. Miért ennyire fontos nekik a csaj, hogy mészárlásba kezdenek? Miért osztoznak a csajon? Meg ehhez hasonló kérdések felmerülnek az emberben. Lehet, hogy a könyvben sokkal jobban át jön kapcsolatuk mélysége, de a filmben nem. Na, de pozitívumok is vannak. A veterán színeszek, Travolta, Del Toro, Hayek, nagyon jól alakították a karakterüket. Tény, hogy egyikük se fog a filmbeli szerepükért Oscart kapni, de a fiatal színészeket lepipálják. Jó, mondjuk Blake Livelynek nem is volt nehéz szerepe. De Hayek biztos szerethetőbben játszotta volna. Pozitívum volt még az is, hogy azért egy – két képkocka visszaadta a Született gyilkosok hangulatát. Kár, hogy ilyen kevés volt a filmben. Meg az erőszak ábrázolásán is érezhető volt Stone keze nyoma. Azért ezeket elismerem. Ja, meg a vágások is jók voltak, bár az Elrabolva második részét nem nehéz lepipálni, de a szememnek felszabadulás volt. A film zenéje viszont középszerűre sikeredett.

Most így, hogy írok a filmről, azon gondolkozom, hogy Stone mellé kellet volna egy Rodriguez és akkor talán ketten össze tudtak volna tenni egy kultuszfilmet, de ez sajnos elmaradt. Talán legközelebb, ha egyáltalán lesz legközelebb...