Kritika: Pókember - Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse)

Az idei év legjobb animációs filmje?

A Derült égből fasírt és A LEGO kaland alkotói nagyon ráéreztek valamire, ugyanis nem egy átlagos animációs filmet raktak össze. A Sony fejesei pedig térden csúszva megköszönhetik ezt nekik, mivel végre sikerült a stúdiónak egy jó szuperhősös mozival megajándékoznia a nézőket.
A Pókember - Irány a Pókverzum két, Brian Michael Bendis által jegyzett, a Marvel Ultimate (magyarul: Újvilág) világban játszódó képregény ihlette. Noha a film produceri székében helyet kapott az előbb említett úr is, mégis kisebb-nagyobb változásokkal álmodták vászonra Pókember legújabb kalandját a filmesek. Ami nem baj, mert így azok számára is újdonságokkal szolgál, akik ismerik az alapanyagot.

A történetről röviden annyit, hogy Miles Morales univerzumában Pókember halott. Ám Milest is megcsípte egy radioaktív pók, ezért arra kényszerül, hogy átvegye Pókember szerepét, mivel a Vezér egy olyan gépen dolgozik, ami nem csak Miles világát, hanem más univerzumok sorsát is befolyásolhatja. De szerencsére más univerzumok Pókemberei is a segítséget nyújtanak az újonc hősnek, hogy ne egyedül vágjon neki eme nehéz feladatnak, na meg hogy belejöjjön a hős szerepébe...

Amit feltétlenül meg kell említeni, az a film látványvilága, ami a képregényrajzok stílusát próbálta megeleveníteni a nagy vásznon. Akik kivárták a Venom stáblistájának végét, azok láthatták, hogyan is fog mindez festeni a moziban. Én úgy voltam vele, hogy abban a rövid jelentben magába szippantott a látvány egyedisége, de azért ódzkodtam, hogy amikor a teljes filmet látom, akkor egy bizonyos idő után el fog veszni a varázs. Ám szerencsére nem így lett! Mivel a készítők minden kreativitásukat bevetették és elképesztő akciójeleneteket raktak össze. No meg a helyszínek is igen látványosra és hangulatosra sikeredtek, legyen szó akár New York hemzsegő utcáiról, vagy épp egy sűrű, erdős tájról.

A történetvezetés igen dinamikusra sikeredett, kellően vannak adagolva a lassabb és a pörgősebb részek. Miles eredettörténete ráadásul váratlan meglepetéseket is tartogat, ami igen jól jön, mivel a készítők csak a látványban tudtak egyedit álmodni, dramaturgiailag viszont sajnos előjöttek a szuperhősös filmekre jellemző klisék. Persze nem azt mondom, hogy rontják az összképet, de azért ott vannak, és néha aláássák a hatást. A jó oldalon lévő karakterek közül Peter Parkeren, az ifjú Miles Moralesen, valamint Spider-Gwenen lesz a hangsúly. A többiek lényegében csak statisztálnak, na meg humorforrásként szolgálnak, főleg Peter Pacal (aki egy malac). Utóbbi nem idegesítő, ám az már sokkal inkább, hogy néha a humor már megint a hangulat rovására megy. Ezt nem tudom, miért kellett áthozni az MCU-ból, de sajnos egy-egy jelenet hangulatát teljesen megöli az oda nem illő poén. Ám szerencsére azért a humor legtöbbször üt, főleg úgy, hogy olykor önreflexív, amit mindig a legjobb pillanatban sütöttek el a készítők.
Na, de vissza a karakterekhez: lényegében csak három világ Pókembere van bemutatva érdemlegesen, de azok szerencsére megfelelően. A gonosz motivációja is tetszett, végre nem egy „én vagyok a gonosz és az egész világot elpusztítom” sablont kaptunk, hanem inkább érzelmi vonulatú motivációt adtak a készítők a gonosznak, ami a sok sablonos antagonista után felüdülés volt. Sőt egy-egy gonosztevő marha jól meg lett animálva szerintem. Nem akarok spoilerezni, ezért nem nevezem meg, kire gondolok, legyen inkább meglepetés.
Ha már érzelmek: az "érzelemdús" jelző is megilleti az alkotást, mert vannak olyan jelenetek, amik bizony tudnak hatni az ember különböző érzelmeire. Persze a Pókember – Irány a Pókverzum messze áll bármely katartikusnak vélt Pixar alkotástól, de azért igyekeztek, és ez figyelemreméltó.

Összegezve: számomra kellemes élmény nyújtott a Pókember – Irány a Pókeverzum. A látvány pazar, a licencelt zenék is jól voltak adagolva, szóval kivitelezés szempontjából remek alkotás. Dramaturgiailag is korrekt mű, de azért ott is vártam azt a bizonyos merészséget. Remélem, a folytatásra pótolják ezt a hiányosságot. Mindazonáltal az idei animációs filmek közül szerintem a Pókember – Irány a Pókverzum sikerült a legjobbra, így nálam simán az év legjobb animációs filmje. Ja, és a stáblistát megvárni most is!