Kritika: Star Wars - Skywalker kora (Star Wars: The Rise of Skywalker)

Egy korszak lezárul.

SPOILERMENTES!

Nagyon nehéz helyzetből indult a Star Wars - Skywalker kora, ugyanis nemcsak hogy egy teljes sagát kell lezárnia, hanem az új trilógia eddig megválaszolatlanul maradt kérdéseire is választ kell adnia. Utóbbi érződik is a film teljes cselekményén, mivel a Skywalker kora nagyon pörög, ami egyrészt jó, mivel nem érződik, olyan hosszúnak a film, másrészt baj, mert az érzelmes, elmélkedős jelenetekre nem jut annyi idő, amennyi kéne.

A cselekmény bő félórája azzal telik el, hogy gyorsan helyrerakják azt, amit Az utolsó Jedik tett. Mivel J.J. Abrams hiába nyilatkozta le, hogy a VIII. rész egyáltalán nem siklatta ki a cselekményt, az új film valahogy nem erről tanúskodik. A Skywalker kora első fele tényleg azzal indul, hogy helyrebillentse a kompozíciót. De amint ez megtörtént, onnantól kezdve ismét visszakerülünk arra az ösvényre, melyet Az ébredő Erő taposott ki.

Finn és Poe, na meg az egész Ellenállás próbál szövetségeseket gyűjteni, hogy felkészüljenek a végső nagy összecsapásra, míg Rey folytatja a kiképzést, és egyre többet tud meg az Erőről és önmagáról. Kylo Ren pedig az új Legfőbb Vezér szerepében kész uralni az egész galaxist. Ennél jobban nem is megyek bele a történetben, a lényeg, hogy ebben a részben is számos új bolygóra ellátogatunk, és számos új karaktert ismerhetünk meg. Új figurák egyébként mindkét oldalon feltűnnek, ám egyikről sem derül ki túl sok, lévén a cselekmény csak a szükségesség mércéjét használva tud velük foglalkozni. Finn, Poe és Rey hármasát ebben a részben láthatjuk a legtöbbet együtt, és meg kell mondjam, a hármójuk közti dinamika ebben a részben nagyon jóra sikeredett, ahogy egymást cikizik, meg egymásért aggódnak. Szóval jó őket együtt látni. Na meg ebben részben valahogy a poénok se voltak túltolva, és egyáltalán nem mentek a hangulat rovására.
Kylo Ren számomra az egész trilógia legérdekesebb karaktere volt, és nagyon érdekelt, hogy mi lesz a sorsa. Ebben a részben már egy határozottabb Kylót kapunk, ami kell is, hiszen ő lett a Legfőbb Vezér. És talán ő kapja meg a legjobb karakterívet ebben a részben. De az, amit a végén műveltek vele, az nagyon fájt. Az egész karaktere olyan szép ívet kapott, megvolt a katarzisa ebben a filmben is, és akkor hoznak egy olyan döntést a készítők, amivel én egyáltalán nem értek egyet. A karaktereknél maradva: igen, az eredeti trilógiából is visszatér egy-kettő. Lando Calrissiant és Palpatine-t is jó volt újra látni. Ian McDiarmid egyébként továbbra is brillírozik a gonosz szerepében.

J.J. Abramstől kellemes meglepetés volt, hogy ezúttal a nosztalgiafaktort már nem tolta túl, mint a VII. rész idején, viszont helyette mindent megtett, hogy kielégítse a rajongók igényeit. Ami bennem egy kicsit úgy csapódott le, hogy „na, mentsük a menthetőt, mit is akarnak látni a rajongók”. Mintha a készítők felmentek volna a YouTube-ra és napokon át nézték volna a sok Star Wars teóriával foglalkozó videót, és közben jegyzeteltek, hogy „ezt is beletesszük a filmbe, meg ezt is...” Szóval sok olyan jelenet lesz, ami rajongók millióit fogja kielégíteni – bevallom, volt olyan, ami nekem is tetszett –, ám a legtöbb „fanokat kielégítő jelenet” annyira sejthető és túlságosan az arcomba lett tolva, hogy inkább károsnak találtam, mint hatásosnak. Néha úgy éreztem, hogy ezt azért elegánsabban is meg lehetett volna oldani, ehelyett egy giccsparádé lett belőle.
És ott vannak az eddig megválaszolatlanul maradt kérdések is, melyekre már tényleg végleges választ kapunk ebben a részben. De milyen válaszokat? Eléggé ambivalens érzéseim vannak a legtöbbel kapcsolatban. Volt olyan kérdés, amelyre igen tömör és rövid választ adtak a készítők, és volt olyan, amelyet megválaszoltak ugyan, csak közben feldobtak még ezret. Olyanokat, amelyek a filmben már nem kerülnek megválaszolásra, helyette majd könyvekben, képregényekben, vagy talán más Star Wars-filmekben.

Ami a legjobban tetszett a Skywalker korában, hogy az Erő sötét oldala sokkal nagyobb teret kap, mint a világos. A Sith tanok és tárgyak mindig is jobban érdekeltek, mint a Jedi tanítások, így nagy öröm volt minden egyes Sith tárgy, ereklye feltűnése, meg úgy kb. minden, aminek a sötét oldalhoz van köze. Bár azon továbbra sem tudom túltenni magam, hogy a felrobbant, teljesen megsemmisült második Halálcsillagból ekkora, igen jelentős darabok maradtak meg. Na mindegy… A végső ütközet egyébként nagyon látványosra és akciódúsra sikeredett, bár a látványra az egész film alatt nem lehet panasz. IMAX-ben biztosan nagy élmény megnézni ezt a filmet, szóval aki teheti, mindenképp a lehető legnagyobb vásznat válassza.

Összegezve tehát, a Skywalker kora egy olyan film, amely próbálja helyrehozni mindazt, amit a VIII. és a VII. rész elkövetett. Utóbbi azért bűnös, mert túl vontatott volt, és inkább a múltba kacsingatott, mint a jövőt építette volna, ezért a IX. résznek nagyon össze kellett magát szednie, és gyorsan olyan pozícióba kellett állítania a karaktereit, ahol már eleve tartaniuk kellett volna a trilógia zárásakor. Így az egész cselekmény kapkodós lett, ami néha tényleg jól jön, főleg az akciósabb részeknél, mert pörögnek az események, viszont az érzelmes jelenetek meg pont pórul jártak. Ezzel távolról sem akarom azt mondani, hogy a Skywalker kora rossz film lenne, mert erről szó sincs! Viszont a Star Wars új trilógiája minden egyes stúdió számára legyen egy intő példa arra vonatkozóan, hogy ha nincs már az elején egy konkrét, az egész trilógián átívelő elképzelésük, akkor szétesik az egész, és csak az utolsó fejezet tudja azt megmenteni – feltéve ha meg tudja. Mert az új Star Wars-trilógiában minden benne lehetett volna, csak hát a stúdión belül is jöttek a más-más elképzelések, a másik ötlete, a rendezőváltások stb., és ez az egész trilógián érződik. Remélem, mind a Disney, mind pedig a Lucasfilm tanult a hibájából, és ha újabb Star Wars-trilógiára kerül sor, akkor sokkal jobban össze fogják szedi magukat.