Kritika: Argylle - A szuperkém (Argylle)

Az Argylle: A szuperkém számomra az idei év első nagy csalódása. Egy pörgős, feszes akciófilmet vártam remek karakterekkel, ütős beszólásokkal, és ugyan a végeredményen valamelyest vissza-visszaköszönnek Matthew Vaughn rendező ismert kézjegyei, mégsem tudom egy kalap alá venni a Kingsman-filmekkel, vagy épp az X-Men: Az elsőkkel.

Pedig a film első félórája ígéretes koncepcióval kecsegtet, sőt magában a történetben is sok potenciál volt, ám valahogy mégis egy közepes, korrekt akciófilm lett a végeredmény. A cselekmény első felében próbálnak szembenni a kémfilmek kliséivel, de aztán egészen másra helyeződik a hangsúly.
A sztoriról elég nehéz írni, főleg spoilermentesen, a lényeg viszont az, hogy a nagy fordulat hatásos ugyan, ám végül az is homályba vész, tekintettel arra, hogy a történet próbál mindig egy lapáttal rátenni az előző csavarra. Igen, jól olvastátok, sok fordulatot tartogat a film, ám ezek a vége felé már unalmassá és hangsúlytalanná váltak.

A legnagyobb baj az, hogy Elly Conway (Bryce-Dallas Howard) fantazmagóriája bár megadja a hangulatot – a vicces frizurájú Henry Cavill tökös kém, LaGrange (Dua Lipa) dögös ellenfél, Wyatt (John Cena) pedig hű társ –, csakhogy a cselekmény nem az előbb említett hármas történetszálát folytatja, hanem Elly és Aiden (Sam Rockwell) párosát követhetjük nyomon. És ez az elején még rendben is van, sőt aranyosak is, csak végül egyikük karakterét sem tudtam megszeretni. A cselekmény elején pedig úgy tűnt, hogy Elly és Aiden szembe megy az összes klisével, de sajnos a film második felében ők maguk is rátértek arra a megszokott, már bejáratott útra.

Az akciójeleneteket Vaughn továbbra is remekül rendezi: dinamikusak, remek zenék szólnak alattuk, csak kár, hogy kevés van belőlük. Valamint az a kevés is, ami a filmben van, egy kaptafára készült. A film élvezetén az sem segít, hogy a CGI valami eszméletlenül ronda! IMAX vásznon volt szerencsém megnézni a filmet, és ott jól kivehető volt, hogy mi az, ami CGI és mi az, ami nem. Alfie, a macska pl. a legtöbb jelenetben CGI, ráadásul szembetűnő, hogy nincs igazi macska a vásznon. A fércmű CGI az akciójelenetekbe is belerondít, amitől kevésbé is élvezhetőek.

Az Argylle: A szuperkém leginkább a forgatókönyv miatt bukik meg. Jason Fuchs forgatókönyvíró ugyan feldobta a labdát, de azt végül nem csapta le. Az Argylle egy merész húzás is lehetett volna, de csak egy korrekt, középszerű film lett. Hiába sok jó színész, a remek zenék, amikor a végeredmény egy több sebből vérző alkotás. Kár érte, pedig kiváló ügynök is lehetett volna.