Kritika: Rémálmok sikátora (Nightmare Alley)

Szemfényvesztők.

Guillermo del Toro legújabb alkotása a rendező sokáig dédelgetett projektje volt, viszont most zöld utat kapott, így megfilmesíthette a William Lindsay Gresham tollából származó történetet. A végeredményen az elejétől a végéig látszódott, hogy mély tisztelettel nyúlt az alapműhöz. Csak sajnos ez az előnye és a hátránya is egyben. A bevezetés ugyanis nagyon hosszú és monoton, ráadásul az arányokkal sem bánik úgy a film, ahogy kellene, ami miatt a Rémálmok sikátora nem lett kimagasló a zsánerén belül.

A történet szerint Stanton Carlisle (Bradley Cooper) csatlakozik egy vándorcirkuszhoz, ahol hamar meg is találja a helyét. Gyorsan elkezd tanulni a nagy öregektől, és két év elteltével már múzsájával, Mollyval (Rooney Mara) lép fel, igen nívós helyeken. Viszont Stannek semmi sem elég, a pénz hajtja, így olyan trükköket is bevállal, melyektől szakmabeli társai folyton óva intik. A cselekmény valamennyire a 2006-os A mágus és Christopher Nolan A tökéletes trükkjének az ötvözete. Természetesen önállóan is megállja a helyét, viszont a történet nem mutat újat, ám mondanivalója örök érvényű. Stan felemelkedése ugyan lassan indul el, viszont a bukása még így is sokkoló.

Del Toro már ismert kézjegyei ebben a filmben is jelen vannak. A fények és árnyékok játéka, valamint a hihetetlenül részletes díszletek a Rémálmok sikátorában is megtalálhatóak. A vándorcirkusz mindennapjai nagyon jól be vannak mutatva. Egy élő, lélegző társulatot láthattam, megannyi remek színésszel. A rendező egyik védjegye, hogy kevés CGI-t használ, így öröm volt látni az összes megépített díszletet.
A film nívós színészgárdát vonultat fel: Cate Blanchett, Willem Dafoe, Ron Perlman és még sorolhatnám. Természetesen mindenki hozza a tőle elvárható szintet. Blanchett, mint femme fatale ugyan nem működik annyira erősen, viszont ez nem a színésznő hibája, hanem a forgatókönyvé, ahogy Bradley Cooper is lehetett volna jobb és kaphatott volna több monológot, de a belső narráció sem lett volna rossz megoldás.

A mű legnagyobb erénye, hogy minden trükk részletesen be van mutatva: jóslás, kártya- és elmetrükk… sőt le is rántják róluk a leplet. A legszörnyűbb igazság mindenképp a rémlény mutatvány háttértörténete. A cselekmény vége pedig felkavaró és egyben gyönyörű, mivel szépen lezárja egy kapzsi ember történet.

A Rémálmok sikátorát leginkább a noir és del Toro rajongói fogják értékelni; a rendező ezzel a projektjével sem lőtt mellé. A cselekmény elmesélése ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de ez senkit se rémítsen el, ugyanis ez egy örök érvényű történet, amit érdemes fel-feleleveníteni.