Top 5: 2022 legjobb filmjei

Nagyon elszoktam a toplisták összeállításától. Az oldalra legutoljára 2016-ban írtam ilyet, ami valljuk be, nem mostanában volt, viszont a mai napig tartom magam az ott leírtakhoz. Ha valakit érdekelnek, akkor a Top 10: 2016 legjobb színésznői listát itt tudja elérni, a Top 10: 2016 legjobb filmjei listát pedig itt.
A listák írása két ok miatt szokott nehéz lenni számomra: egyrészt évről évre azt veszem észre, hogy egyre nehezebben tudok összeállítani tízes (sőt ötös!) listát az adott év legjobb alkotásairól, másrészt fontosnak tartom, hogy a lista, amit megírok, örökérvényű legyen, magyarán évek múlva is egyetértsek magammal.
A címből már kiderülhetett, hogy top tízes gyűjteményt az idei filmterméséből sem tudtam összehozni, viszont egy erős ötös listát összeraktam. Ez egy olyan rangsor, amin több napig gondolkodtam, úgy alakítva, hogy számomra örökérvényű legyen.
Illetve a DVDNews olvasóinak és követőinek ezzel az írásommal szerettem volna megköszönni az idei évet, és bízom benne, hogy jövőre még több filmes és sorozatos írást oszthatok meg veletek. Nem is kerülgetem tovább a forró kását, jöjjön a 2022-es év öt legütősebb alkotása! 

5. Tőrbe ejtve: Az üveghagyma (Glass Onion: A Knives Out Mystery)

Bátorság kellett ahhoz, hogy itt egy Netflix produkciót tüntessek fel, főleg úgy, hogy a streaming-szolgáltató saját gyártású darabjai az unalomig ismételt klisék miatt az idei évben is kikergettek a világból. Mindazonáltal a Tőrbe ejtve második részét már a bejelentését követően vártam, miközben Rian Johnsonra továbbra is mérges vagyok a Az utolsó jedik miatt.
A Tőrbe ejtve első része egy limonádé Agatha Christie-krimi volt. A második részt megmagyarázhatatlan okok miatt mégis vártam. Daniel Craig, mint Benoit Blanc magánnyomozó sziporkázik, és a folytatás ugyan nem vonultat fel annyi szereplőt, mint elődje, mégis jobban működik. Az elvetemült utalások és a megannyi gag remek hangulatot eredményez, és bár a krimi vonal nem lett valami erős, így is egy szórakoztató alkotásról beszélhetünk. Bár az Ecc,pecc ki lehetsz? (See How They Run) c. filmben David Oyelowo karaktere megjegyzi, hogy egy krimiben nincs is annál rosszabb megoldás, mint a flashback és az időugrás, a Tőrbe ejtve második része mégis támaszkodik az említettekre, ám ennek ellenére az összképet nem rontja. Az üveghagyma igazából egy modern krimi, a mai kor emberének. Meg merem kockáztatni, ha Agatha Christie most élne, ehhez hasonló krimik kerülnének ki a kezei közül.

4. Batman (The Batman)

Ben Affleck ide, Snyderverse oda… a Warner/DC a megannyi rossz döntése között ki tudott termelni egy normális szuperhősmozit erre az évre, és bár Batman történetét még a képregényt nem ismerők is oda-vissza tudják, Matt Reeves így is képes volt egy olyan bőregeret a vászonra repíteni, amit mindenkinek érdemes volt elcsípnie. Persze tisztában vagyok vele, hogy hosszú a film, és talán ez is a legnagyobb hátulütője, de ettől függetlenül egy remek alkotásról van szó. Robert Pattinson megformálásában egy teljesen új Batmant kapunk, aki még a pályája elején van, naiv, és sokszor meggondolatlan is, de jó úton halad, hogy kiváló detektív legyen belőle.
Plusz pont a filmnek, hogy talán ez az első olyan Batman-film, amiben a nyomozás érdemi szerepet kap, és az akció háttérbe szorul. Természetesen összecsapásokból sem volt hiány, és mind a verekedések, mind az autósüldözések remek koreográfiát kaptak, így is a nyomozás és az enyhe noir hangulat az, ami miatt az új Batman tényleg új tud lenni. És végre Joker karakterét is parkolópályára helyezték, egy olyan antagonistára irányítva így a nagyérdemű figyelmét, aki már rég megérdemelte volna azt.

3. Préda (Prey)

Egyszerűség és letisztultság. Talán ez a két szó az, ami igazán összefoglalja az idei év Predator-moziját, ami sajnos, vagy épp nem sajnos nem a mozikban, hanem a Disney+-on debütált még augusztusban.
A '87-es film megtekintése óta rajongója vagyok a franchise-nak, és a 2018-as Predator - A ragadozó után nem is volt magasan a léc. De a Préda a maga egyszerűségével nemcsak hogy elérte a lécet, de meg is ugrotta! Egyszerű történetet mesél el a film, ami nagyon jól áll neki. A korszakválasztás is remek, nagyon jó atmoszférát ad a filmnek. Tulajdonképpen az indiánok és a telepesek közötti harcokba bedobni egy olyan idegen lényt, ami hobbiból öl, zseniális választás. Az Amber Midthunder által alakított Naru pedig megfelelő jellemfejlődésen megy át, és vérbeli túlélővé válik. Naru egy olyan erős női karakter lett, amilyenre a filmtörténelemben rég volt példa. A Préda lehetne az alapja annak, hogy hogyan is kellene ma egy erős női karaktert ábrázolni.

2. Top Gun: Maverick

A folytatások és a remake-ek korábban a Top Gun folytatása elhozta a nagybetűs blockbuster élményét. Egy olyan élményt, amely visszahozta a '80-as évek hangulatát úgy, hogy az egyáltalán nem lett izzadtságszagú. Az akciójelenetek kiválóak voltak, Tom Cruise pedig hozta a tőle megszokott karaktert. Egy olyan film, ami minden generációt megszólít. Egy olyan mozi, amely tényleg élményt adott, és a lehető legnagyobb vásznon kellett megnézni. A Top Gun: Maverick egy olyan film, amely igazolja, hogy lehet jó folytatást csinálni, de ahhoz szív és lélek is kell, a Top Gun második részében pedig mindkettő megvan.
Kritikánkat a filmről itt olvashatjátok. 

1. Minden, mindenhol, mindenkor (Everything Everywhere All at Once)

Eredetiség. Ez az, ami miatt a Minden, mindenhol, mindenkor nálam az év filmje lett. A Marvel-féle multiverzumot egyben nyeli le ez a film. Sőt az utóbbi pár Marvel-sorozat után azt is ki merem jelenti, hogy vizualitásban is toronymagasan nyer.
Egy olyan alkotásról van szó, ami egyszerre tud vicces és komoly lenni, úgy, hogy a balansz megmarad. Dan Kwan és Daniel Scheinert egy olyan élményt ad, amelyre nem lehet felkészülni. Szürreális alkotásról van szó, így meg merem kockáztatni, hogy nagyon kevés ember van, aki igazán be is tudja fogadni, viszont aki vevő arra, hogy a rendezőpáros elkísérje egy felejthetetlen útra, annak egy nagybetűs élményben lesz része. Ez az a film, ami miatt igazán késztetést éreztem arra, hogy meg kell írnom ezt a listát, ugyanis a Minden, mindenhol, mindenkor komoly, többrétegű mondanivalóval bír. Olyan kérdéseket boncolgat, amikről érdemes beszélni. Persze a tálalás elvont, de a cselekményben fel-felvillan a mondanivaló, és aki a rétegek mögé lát, az ám az igazi győztes. Mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy tegyen egy próbát vele, mert megéri.
Kritikánkat a filmről itt olvashatjátok. 

Ennyi lett volna. Ha gondoljátok, osszátok meg velünk a saját listátokat, vagy azt, hogy mennyire értetek egyet a fentiekkel – és mennyire nem.

Sikerekben és filmekben gazdag boldog újévet kívánunk!