Kritika: Minden, mindenhol, mindenkor (Everything Everywhere All at Once)
Az őrület multiverzuma.
Dan Kwan és Daniel Scheinert talán a legjobbkor rukkolt elő egy olyan filmmel, melynek a középpontjában a párhuzamos univerzumok állnak, hiszen mind a Warner/DC, mind pedig a Marvel Studios most kezdi el nyitogatni a kapukat e témakör felé. Utóbbi stúdió már sokkal inkább benne van a multiverzum őrületében, hiszen alig egy hónap, és bemutatásra kerül a legújabb Doctor Strange mozi, ami tovább boncolgatja a párhuzamos valóságok teóriáját. És míg az előbb említett frinchise-ok csak a saját határaikon belül tudják elemezni a milliónyi univerzum sokszínűségét, Dan Kwan és Daniel Scheinert képesek ténylegesen bemutatni a multiverzumok többrétűségét, ambiciózusan, ötletesen és látványosan.
A Minden, mindenhol, mindenkor egy olyan élmény, melyre nem lehet felkészülni. Egy igazán egyedi, már-már szürreális alkotás, amelyet vagy be tud fogadni az ember, vagy nem. Én például nagyon unom már a klasszikus narratívát, ami miatt a legtöbb film kiszámítható és unalmas. A Minden, mindenhol, mindenkor felrúgja az összes szabályt.
De akkor gyorsan vázolnám is a cselekményt: Evelyn (Michelle Yeoh) és férje Waymond (Ke Huy Huan) kínai bevándorlók, akik egy mosodát üzemeltetnek, nyakig adósságban. Az adóhivatal ki is szúrta őket, és ha ez még nem lenne elég, lányuk, Joy (Stephanie Hsu) másságát is el kellene fogadtatniuk magukkal és a nagyapával (James Hong) is. Az adósságuk rendezése okán éppen az adóhivatalban vannak, amikor hirtelen minden a feje tetejére áll. Waymond különösen kezd viselkedni, azt állítja, hogy egy másik univerzumból érkezett, hogy figyelmeztesse Evelynt, akin az összes világ megmentése áll vagy bukik. Ettől a ponttól kezdve pedig egy pörgős, hihetetlen utazás veszi kezdetét.
A rendezőpáros számtalan univerzumot tár a néző elé, amik más és más zsánert képviselnek. Az egész utazás egy audiovizuális kavalkád, természetesen jó értelemben. Maga a történet is többrétegű: a felszínen inkább a szórakoztatás és a humor van jelen, de ha az őrület mögé nézünk, láthatjuk, hogy ott van a komoly mondanivaló is.
Az elvont narratíva miatt sok ember számára nehezen emészthető lesz a film, hiszen már a sajtóvetítés alatt is voltak, akik közben elhagyták el a termet. Tényleg nem mindenki számára ajánlott a Minden, mindenhol, mindenkor. Igazából nem is lehet rá igazán felkészülni, talán a legjobb alapozás a rendezőpáros korábbi munkája, de tény, hogy egy igazán különleges, és egyedi alkotásról van szó, ami megosztottságot fog szülni. Én mindenesetre jó szájízzel távoztam a moziból, hiszen egy merész, újszerű alkotást láthattam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.