Kritika: Bad Boys - Mindent vagy többet (Bad Boys: Ride or Die)

Még mindig rosszfiúk.

A Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk nagyon szerencsés időszakban érkezett, ugyanis sikerült a COVID előtt becsúsznia a mozikba, aminek köszönhetően világszinten 419,1 millió dollárt zsebelt be, ami valljuk be, nem kis teljesítmény, s a 90 milliós költségvetést jóval meghaladta. A stúdió tenyere ugyanúgy viszkethetett, mint Will Smith-é azon a bizonyos díjátadón... A realitás talaján maradva: ugyan a kritikusok nem voltak elájulva a harmadik résztől, viszont sok nézőhöz el tudott jutni. Természetesen én is láttam a Mindörökké rosszfiúkat és valamilyen szinten szórakoztató volt, de azért hiányzott belőle – nem gondoltam, hogy ezt valaha is leírom – Michael Bay keze munkája. Viszont ne is rágódjunk a múlton, ugyanis a rosszfiúk negyedszerre is visszatértek. De vajon megérte nekik?

A legnagyobb buddy cop franchise klisé az, amikor a páros tagjain látszódnak az öregedés és kiégés jelei, ezért a készítők elkezdik az egész sztorit erre ráhúzni. De jogosan merül fel a kérdés, hogy van-e egyáltalán története a negyedik résznek? A válasz: van. A három(!) forgatókönyvírónak azért sikerült egy faék egyszerű, klisékkel teletűzdelt, kiszámítható történetet megírnia, de legalább a cselekmény dinamikájába nem rondít bele. A Bad Boys – Mindent vagy többet legnagyobb érdeme, hogy pörgős és dinamikus, aminek köszönhetően a közel kétórás játékidő hamar el is telik, úgy, hogy közben a néző nem kezdi el fogni a fejét azon, hogy tulajdonképpen egy ezerszer látott történetet kap, baromira kiszámítható módon. És persze jön a kötelező buddy cop klisé, Bad Boys tálalásban: Marcusnak (Martin Lawrence) a történet elején szívrohama lesz, ám az orvosi ágyból kikelve úgy gondolja, hogy halhatatlan, mert túlélte a rohamot. Mike-ot (Will Smith) pedig poszttraumás stressz gyötri. Szóval ahogy a Bad Boys harmadik része, úgy a negyedik sem úszta meg a kötelező sablonokat. És mivel a harmadik részt igen sokan látták, így a negyedik nem volt rest, és ha nem is olyan erősen, de azért támaszkodik az előző részben történtekre.

Természetesen akciókból nem volt hiány. Az akciójelenetek többsége lendületesre sikeredett, viszont az összhatást sokszor megölte a kameraszög. A készítők talán túlzottan is, az előző részekhez képest jóval inkább túltolták a merész beállításokat. Ugyan volt köztük pár hatásos, de a nagy finálénál pl. a 2005-ben bemutatott Doom-film FPS nézete is visszaköszönt. Az akciók terén is mertek nagyot álmodni, talán túlzottan is nagyot, és a megfelelő hatás inkább visszafelé sült el. Az összképen az sem segített, hogy Marcus végig fullba nyomta a kretént, ami miatt a cselekmény hatásosnak vagy épp drámainak szánt részei nem tudtak kibontakozni. A film humorvilága is felemás képet mutatott. Voltak olyan poénok, amik betaláltak, de voltak olyanok is, amik egyáltalán nem. A negyedik rész nem volt egy nézhetetlen alkotás, viszont több jelentél is azt éreztem, hogy ez már csupán árnyéka a franchise-nak.
Ami még a film megnézése mellett szól, az nem más, mint a cameók. Ötletesen és kifejezetten ízlésesen vannak tálalva. Egy szó min száz, a negyedik Bad Boys egy igazi limonádé, közhelyes rosszfiúval, kiszámítható fordulattal és pörgős akciójelenetekkel. Ha valakinek ennyi elég egy jó filmhez, azt nem fogja csalódás érni.